Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2017/12/30
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Valószínűleg az utolsó bejegyzésem az évben a holnapi utolsó SBO előtt, de rendszert akarok ebből csinálni, minden év december 30-án írok egy összefoglalót, hogy nagyjából mi történt velem az elmúlt hónapokban. Most elkezdem ezt, kérdés, később hova jutok :D. El akarok tekinteni mindenféle kedvenc listától, mert az full sablonos. Inkább megpróbálom nem hónapfüggően leírni, mik voltak 2017 fény-, illetve, mélypontjai

Ui.: mikor elkezdtem ezt írni, akkor még csak hó eleje volt, de ahogy gondolkodtam és teltek a napok, egyre több minden jutott eszembe, nem akartam km-es olvasnivalót hagyni, így aki akarja, nyugodtan hagyja ezt figyelmen kívül.

Megismerhettem a Blogger közösséget
Pont akkortájt körvonalazódott meg bennem a gondolat, hogy igazából mit érek picivel magasabb látogatottsággal az átlagnál, hogyha annyi kommentet se kapok, hogy Szia, jó az, amit csinálsz, hogy zárni akartam. Akkor írt Dzsenii, hogy létezik ez a csoport. A fémvérűségemmel így is különc vagyok, hát még a témáimmal, amik konkrétan mások szemében egyedivé tesznek… de tényleg, köszönöm! Azóta három bloggerrel volt szerencsém talizni, jövőre ezt a számot szeretném emelni.

Leveleztem Wifey-val
Még novemberben végén, cirka egy hónapja volt egy merész ötletem, hogy megadtam a Metal Days emailcímét Parkernek, aki előzetesben elküldte a karácsonyi dalukat tesztelésre, csak dec. 1-ig nem írhattam róla semmit. Gyerekek, ez egy full közvetlen ember! Nem elég, hogy visszakövetett Instagramon, akkor még ez is, hogy tök normálisan válaszolt a kérdéseimre! Még ugyan nem volt merszem rákérdezni, idetolja-e a cuki pofikáját Magyarországra megint, és nem adtam oda neki azokat a dalokat, amiket szeretnék az ő szájából hallani… de talán jövőre. Meg próbálgattam úgymond barátkozni vele (mert Rob csak leláttamozott mindent -.-), csak pont akkor kezdtem el dolgozni, és még csak nem is láttamozta, hogy írtam neki. Hadd csinálja a négyes lemezt, ha olyan időben jelenteti meg, ahogy tervezem, úgyis írok neki még pár kérdést :D.

Megint albérletben lakunk
Ez csak nekem jó, még tovább gyakorolhatom az önállóságot, és kezdem úgy érezni, hogy simán menne ez egyedül is. Csak olyan albérletár nem létezik, ami ezt megengedné…

Újra kedvet kaptam a TWDH-hoz
Amióta sikerült beosztanom, hogy meló mellett mikor melyik oldalammal foglalkozzak, azóta valahogy sokkal jobban megy, és nincs is kedvem ezen változtatni. Most már csak azon kell izgulnom, hogy lesz tovább, mert a félévadzáró óriási felháborodást váltott ki a nézőkből, és sokan a showrunner kirúgását szajkózzák (Team FireScottGimple)

2017-ben az alábbi zenekarok munkásságát ismertem meg részletesebben
A Dream of Poe, Ancestral, Angel Nation (korábban EnkeliNation), At the Gates, Autumns Eyes, Avatar, Beast in Black, Blutengel, Catalepsia, Channel Zero, Crematory, Crimfall, Cyhra, Destruction, Enslaved, Fear Factory, Fleshgod Apocalypse, Grave Digger, Hallatar, Hell Boulevard, Inquisition, Iron Mask, Lake of Tears, Lost Society, Ne Obliviscaris, Orden Ogan, Pain of Salvation, Primal Fear, Schwarzer Engel, Signum Regis, Silver Bullet, Silver Dust, Sons of Apollo, The Dark Element, The Foreshadowing, Unleash the Archers, Unzucht, Whyzdom, Witchery

Több olyan zenész ment el, akikre nem számítottam
Chesterrel kezdeném a sort, erre jött a hír még 13-án, hogy szívroham elvitte a Nevermore énekesét is… mi volt veled, 2017?

Nehéz időket éltünk meg a családdal
Mégis úgy érzem, hogy valamiért ennek így kellett történnie. És most, hogy megtörtént, mehetünk fölfelé azon a hullámhegyen.

Nem voltam koncerten
Milyen metalhead az, aki nem jár el sehova kiereszteni hivatalosan a gőzt?

Találtam munkahelyet
Majdnem hasonló a helyzet, mint mikor értékfeldolgozó voltam, csak egy másik cégnél helyezkedtem el, és értéktáros lettem. Egy picikével magasabbnak érzem, de ez még változhat. Annyi biztos, hogy már csak a szerencsétlen 12 óra a bajom, a többi meg idővel alakul. Azt kell csak leküzdenem, hogy ne akarjak párnaposan többéves szintet hozni különböző feladatokban.

Találkoztam bloggerekkel
Elsőként Isabelle-lel még nyáron, utána Eszterrel és legvégül pár hete Limcsivel. Tudom, hogy még csak a kezdet, és van egy olyan érzésem, hogy a közeljövőben még fogok találkozni azokkal, akikkel napi szinten tartom online a kapcsolatot.

Meghalt a fülhallgatóm
Ez csak egy viccnek szánt valami, csak nem jó, hogy hallom a tévét mögöttem.


Nagyjából lenne, amit fel tudtam idézni :D. Mindenkinek sikerekben gazdag boldog újévet kívánok, minden álmotok/vágyatok váljon valóra, jövőre veletek ugyanitt, sziasztok! :3

2017/12/13
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Bár többéves bloggal rendelkezem, ilyesmi bejegyzésem rég nem volt. És valahogy megint elkapott a tettvágy, hogy igenis csináljak még egyet, mert hátha azok is megismerhetnek így, akik régóta olvasnak, de azok is, akik még csak most tévedtek ide.

(képre első gondolatom: de még milyen hideg, bakker . _ .)

01. Volt időszak, mikor nem volt egyáltalán blogom (2008-2010). Akkoriban nagyon aktív volt a him-times.com.
02. Negyedévente költözési vágyam van, de mindig maradok.
03. Mindig elcsábulok, ha írószereket látok. Egészségesebb egy szinten, mintha nasit vennék.
04. Új gyűjteményem van körömlakkokból.
05. Nálam a csoki már nem fizetség, csak egy pillanatnyi élvezeti eszköz.
06. Rájöttem, hogy képes leszek több ezret is kiadni egy-egy hiányzó Ward-könyvért.
07. Soha többet senkinek nem vagyok hajlandó könyvet kölcsönadni.
08. Imádom nézni a BuJo ötleteket.
09. Anyum mindig meglep valamivel, akkor is, hogyha éppen nem érzem úgy, hogy megérdemlem.
10. Imádom kibontva hordani a hajam, mióta olyan hosszú, amilyennek eredetileg akartam + a színe is passzol.
11. Lusta vagyok lefotózni az eladásra váró cuccaim, pedig van egy pár.
12. Matricázni akarom az új matt fekete mappámat.
13. 14 darab ruhája van az útibögrémnek eddig… és még az újak közül nem vágtam.
14. Megint elmarad a legszebb karácsony.
15. Utálok lóhalálában futni bárhova is.
16. Megfigyeltem, hogyha valamelyik karakteremmel nem írok, a hasonmása valóságban folyton szem előtt van. Ugye Parker?
17. Beleszerettem a Rossmann nyári zenéjébe, de úgy, hogy le is töltöttem. Esélyesen csengőhang gyanús…
18. Telefonon nem tudok helyesen írni…
19. Imádom, ha a macskám a hasamon alszik.
20. Nem dől össze a világ, hogyha nem én vagyok a középpontban, sőt. Szeretek háttérben maradni.
21. Előszedtem megint a Hybrid Theoryt és a Meteorát, csakhogy hallgassam Chester hangját. Felfoghatatlan számomra, hogy az, aki milliókon segített, magán nem tudott…
22. Szeretnék egy Parker&Alissa duettet egy Arch Enemy, vagy egy Starkill albumon. Most komolyan! Olyan duettet lenyomnának, hogy alaposan a földbe döngölne. Mindkettőnek gyönyörű a tiszta hangja, szörnyetegnek hat a hörgése… oh, nyami. Isteni lenne, ez tény.
23. Sikerült belefüleltem (végre) az Schwarzer Engel és az Unzucht zenéjébe. Legyetek cukik, és kövessétek példámat ti is ^^. Kevés német zeném van, bocsi.
24. Headbang-versenyt akarok tartani Parkerrel a Korpiklaani Uniaika c. dalára. Akkora gitárszóló van benne, hogy úristen. Igen, mit láthatjátok, a metalzene imádata egyre kikophatatlan. És csak most kezdtem el felfedezni mélyebben a power metal bugyrait.

Tovább olvasom »

2017/12/10
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Elég bonyolult heten vagyok túl, amit sikerült így a hétvége felé úgymond teljesen elment a kedvem a boldog ünnepléstől. Most egy előre beígért best ofot kaptok.

Hétfőn voltam egy interjún, ami úgy néz ki, 80%-ban sikerült, hogy fel is fognak venni. Nem lesz egy vészes dolog, mikor még csak értékfeldolgozó voltam, kaptam rutint, ez egy picivel magasabb szint, de azt hiszem, menni fog :D.

Kedden már nem emlékszem, mit csináltam, estére olyan fejfájásom volt, hogy már magában a fekvés is fájt, nemhogy a többi. Egyszerűen csak az segített, hogy lezsibbasztottam az agyam. Ééés ekkor kezdődött, hogy 3-5 órákat alszom.

Szerdán úgy volt, hogy megyek a felvételim következő állomására, ámde azon kaptam magam, hogy Anyum sírva jött haza. Szegény annyira kimerült volt, hogy három megállóval túlment a villamossal, és ez ijesztette meg annyira. Teljesen érthető, hogyha túl sok órát dolgozol egyben, elveszíted az érzékelést magad körül. Így csúsztattam a szerdai felvételimet péntekre.

Csütörtökön úgy ahogy minden jó volt, csak este felfedeztem, hogy Mamám értelmetlenül motyog. Tudtam, hogy álmában néha elejt félmondatokat, nem is ez volt a gyanús: érthetetlen volt. Alig hallottam, és komolyan mondom, nagyon ijesztően festett. Mármint nem valami horrorfilmbe illően, egyszerűen már csak úgy az egész megjelenése figyelemfelkeltő volt. Annyi szerencsénk volt, hogy ezt már tapasztaltuk egyszer, itattunk vele gyorsan tejet, mert az enyhíti a bevett gyógyszer hatását. Csakhogy ez nem múlott. 2-4 percenként járt ki mosdóba, de azt is úgy, mint egy részeg a kocsma után hajnali 2-kor. Még jó, hogy vele voltunk… beüti a fejét valamibe, és aztán ott hal meg. Ez a procedúra elég sokáig elhúzódott, konkrétan úgy péntek hajnali negyed 3-ra gyengült a gyógyszer hatása annyira, hogy huzamosabb ideig tudott aludni.

Pénteken negyed ötkör arra riadtunk, hogy elesik, és rohantunk felkaparni. Közben sajnos mondott elég kellemetlen dolgokat, amiknek nincs valóságalapja, de egy majdnem 70 éves néninek nehéz megmagyarázni, ő eldöntötte, és az úgy van. Nekem reggel 9-re mennem kellett, gondolhatjátok, mennyit aludtam… és ez már a harmadik nap, és csodálkozom, hogy most nem fáj a fejem. Mire hazaértem, kb. egy óráig még figyeltünk rá, és végre döntésre jutottunk, hogy ide szakember kell… így hát mentőt hívtunk.
Elvinni elvitték, de aztán egész délután azzal telt, hogy jobban sírtunk a másiknál. Kérdeztük magunkban, miért? Miért vezetett idáig az útja? Nem ismétlődhet meg mindaz, ami annak idején történt! Ez biztos…

Jelenleg elég furcsa minden, szokatlan a csönd mögöttem, de annyi biztos, hogy meg kell várni, míg a gyógyszer kiürül a szervezetéből… az meg az ő korában már nem 1-2 napot jelent…

Szombaton egész nap alig tudtunk róla valamit. Konkrétan az első kórházban kegyetlenül bántak vele, összekevert engem és anyut két ápolóval, akik szintén kegyetlenül bántak vele. Most egy ápoló dolga nem az, hogyha a beteg kér fejfájáscsillapítót, vagy egy pohár vizet, hogy teljesíti a kérését? Nem, ez a két picsa konkrétan még kikérte magának, mi az, hogy mert tőlük kérni valamit. Tőletek elvenném a munkahelyeteket, gonosz némberek…

Ma pedig hazahozhattuk. Hálisten már jobban van, még egy picit dőlöngélt, de jobban van, és ez a lényeg. Figyelni kell rá, rendesen etetni, és foglalkozni vele.
Napom másik fénypontja, hogy találkozhattam Limcsivel és a barátjával, igaz, roppant kevés ideig, de nekem már ez felért egy hatalmas eseménnyel, így a Blogger közösségből már három bloggerrel is találkoztam ^^. Legközelebb azért nem csak annyit talizunk, amennyit, hanem beülünk valahova enni vagy meginni egy kávét stb.

A többit SBO-ban.

2017/10/18
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Múlt héten volt egy kifakadásom, hogy a GP így meg úgy, és úgy elkapott egy fajta pánik, amit nehezen, de most tudtam leküzdeni. Kellett hozzá egy segítőkész poszt a közösségünk csoportjában, innen is köszönöm az írójának (magadra ismersz, remélem! ;)).

Tegnap este kínomban már elkezdtem Halloween témájú sablonokat nézegetni, mert részemről az a legjobb ünnep, ami létezik, minden játék, amivel játszom, ontja magából a jó kis horrorisztikus elemeket, és elkapott a hév. Ez olyan nekem, mint másnak a karácsony. A mostani Diggy event miatt tervezek egy külön bejegyzést szentelni neki, mert konkrétan olyan event van most, hogy egy mozis bácsinak köszönhetően a horrorfilmek szörnyei kiszabadultak a moziplakátokról, és terrorizálnak. Van közte Nosferatu is, úgyhogy kicsi szívem most naaagyon boldog :D.

Nem terveztem olyan röviden hagyni a pánikolásomról szóló bekezdést, mert ez valóban egy komoly félelem volt. Minden nap feljöttem a blogomra, néztem, és komolyan, mintha egy haldoklóra néztem volna. Pedig a fejemben ott motoszkált, hogy ez él még, nem lesz baja, és hogyha én, az egyik alapkő fogom magam, és lelépek, akkor aztán tényleg annyi lesz neki.

Tegnap este írtam egy posztot blogspoton… és hát nem volt meg az a nagy katarzísos élmény, hogy én ott akarom folytatni. Ott leírtam a terveimet, amiket tulajdonképpen itt is meg tudok csinálni, csak picivel kötöttebb keretek között. Nem másolnám át azt a bejegyzést, legyen a süllyesztő és a kevés olvasók hamarosan eltűnő emlékének része. A lényeg az, hogy ideiglenes megoldást terveztem, ahova elmentek mindent, amit csak tudok, aztán várok egy tárhelyre, ami lehet, hogy össze sem fog jönni, mert a legtöbb ingyenes fansite szolgáltató nem ad blogoknak, még akkor is, hogyha nem sok személyes dologgal szolgálhatok… a többire azért még reménykedem, hátha sikerül.

Szóval, visszajöttem, és miközben írom ezeket a sorokat, úgy érzem, hogy jó itt minden. Mintha egy kis cozy cottage-ben lennék, kint esik az eső, teát iszom, alszik mellettem a macskám, és valami lassú metal dal szól a gépemből.

Remélem, hogy azért lesznek kommentek, meg nem csak cserét fognak kérni az olvasók, hanem találnak valamit, amivel igazán leköthetik a figyelmüket. Észrevettem a nézettségen is, hogy esett, de talán a pánik alatt érthető az is, hogy itt is utolért a „kell-muszáj-kötelező” érzés, ami korábban egyszer már jelentkezett. Annyi különbséggel, hogy itt hamarabb tudtam ezt leküzdeni…

Megpróbálom visszahozni azt, mikor vártam, hogy megoszthassam mindenkivel, milyen jó kis bandákat találtam, milyen ruhákat raktam össze a Polyvore-ban, meg mostanában milyen HOG-kalandokban volt részem. Kettő nagyon izgalmas volt, ennyit előre elárulhatok :3.

Odin áldása kísérjen titeket utatokon, olvasók! Amy a boszi nem tűnt el, hanem folytatja!

2017/10/10
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Kismillió éve nem írtam már semmit, és tudom, hogy sokatok még mindig azért jön ide, hogy informálódjon kis személyemről. Márha egyáltalán bárkit is érdekel még a szokásos hülyeségemen kívül, hogy amúgy hogy élek, meg minden :D.

Ez volt zsinórban a második olyan születésnapom, ahol se torta, se ajándék nem volt. Illetve, az utóbbi is csak úgy, hogy magamnak intéztem. Nem mintha olyan akaratos lennék, értitek, csak ha belegondoltok, ilyenkor azért valami minimális dolog mégiscsak kell az embernek. Tudom, hogy sokan azt se tudják mi az, hogy torta, meg van, aki még ennyit se kap…
Két éve nem ettem tortát, csak azt a nyamvadt istenátkát, a bögrés sütit, az meg nem az igazi. Nem panaszkodni jöttem, csak nem ezt szoktam meg.

Tovább olvasom »

2017/10/07
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog Happy Birthday!

Izomlázasan, ilyen korán, bizony. Az ajándékom magamtól magamnak meg okt. 20-a után érkezik.

2017/10/05
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Megosztottam csak egy eseményt a Metal Days Facebook oldalán, erre ezt kapom. Tök jó, nem? ^^ Ezek szerint valaki valószínűleg nem egy Cradle of Filth/Moonspell rajongó…

Igen, nekem sem ez az utolsó táncom, don’t worry! ;DDD