Szerintem nem annyira metalba nyomulnak, de nem ők az elsők, akiket a sorozatba rakok, nem is az utolsók, de szükség van rájuk egy szinten. Az Amy Lee-vel közös daluk volt az első, amit először hallottam, de nekem kellett valami gyorsabb is. Több klip megtekintése után úgy láttam, hogy erre a bandára Kurt Cobain sokkal büszkébb lenne, mint bárki másra ezen a sárgolyón.

Van azonban egy Seether dal, amire olyan szinten tekintek, hogy azt valamelyik crushomnak a metalközösségben fel kellene dolgoznia, és az a Roses. Hallgassátok csak meg, kb. nekem ez a dal a lélekállatom. 

Senki sem ismeri őket, fogadjunk. Én is csak tök véletlen fedeztem fel cirka 10 éve a bandát, még a 2007-es Waterlines lemezükkel. Jó kis finn power metal, ajánlom mindenkinek.

Azóta vokalistát cseréltek, kijött egy újabb lemez, így immáron négy lemezzel rendelkeznek, a negyedik egy pár héten belül megjelenik. Marco Hietala rajongóknak kötelező!

Szóval van az a műfaj, hogy a cappella. Amivel egyáltalán nincs is gond, egész jó dalokat lehet találni, de egy kiemelkedik mind közül egy, ami még nekem is kedves, ez pedig a Van Canto.

A német csapat egy dobosból és 5 énekesből áll, bár ebből 3 úgymond a hangszereket helyettesíti a hangjával. Dobosuk is azért van, mert nem akartak beatboxot használni, meg az milyen már egy olyan bandánál, ami főleg heavy, power és ezeknek a symphonic változatait dolgozza fel?
Olyan híres zenekarok dalairól beszélek, mint az Iron Maiden, a Sabaton, a Nightwish, és ezek is csak példák. Vannak saját dalaik is, de többnyire előbb találják meg őket a keresők a feldolgozásaik miatt.

Most én is azt hoztam, amivel sikerült felfedeznem őket magamnak. Néha tök kikapcsoló gitár nélkül írni rájuk.

Esküszöm, egy hatalmas puszta véletlennek köszönhetem, hogy felfedeztem ezt a svéd csapatot, de sikerült úgy magával rántaniuk, hogy úristen. Azóta láttam minden klipet, megnéztem, hogy Johannes hogy készíti el a színpadi sminkjét, sőt, hogy milyen ökörségeket csinálnak a színpadon. És akkor ne akarjak ott lenni első sorban, mikor ezek valamikor jönnek.

Tavaly valamikor volt ez a szerencsés véletlen, pont az alábbi dallal. Azóta még büszkébb fémvérű vagyok, mint valaha. Meg ez a világ legőszintébb, és legigazabb mondata, amit eddig még soha senki nem írt le: All flesh is equal when burnt. Egyenlőségből ötös!

Ha valakinek felteszik, hogy DragonForce vagy Rhapsody of Fire, akkor mindenki az utóbbit mondja, és fogom is a fejem, hogy miért. Részemről mindkettő tetszik, nem is szeretem ezt a műfajokon belüli „melyik a jobb?” versenyt. De most nem ez a lényeg.

Még 2013-ban unatkoztam meló közben, és kerestem valami zenét, amivel gyorsabban is telhetett az idő, meg olyan zene volt, amit még nem hallottam, és nem az a hörgős, amit csak akkor értesz, hogyha szöveg van előtted. Így rájuk esett a választásom, a 2. lemezükre, amire azt mondtam, hogy bakker, ez jó, bár akkor még csak Rhapsody alatt futottak.

Igazából kimondott kedvencem nincsen, ezt is azért hozom, hogy ajánljam őket, bár a többség úgyis tudja, kik ők.

Kakukktojás az én világomban, ugyanis csak ez az egy daluk tetszik, a többi egyáltalán nem. Higgyétek el, meghallgattam. Mellesleg picit ijesztőnek tartom az énekesüket is, és tipikusan annak az esete, hogy egy dal erejéig minden jó, a többit pedig hagyjuk a süllyesztőben.

Fogalmam sincs, mikor leltem rájuk, talán 2015 elején, egyik ismerősöm üzenőfalán, mert ő bírja az ilyeneket. Én még mindig nem tudom, miért mondják rájuk, hogy melodeath, mikor kb. közük sincs hozzá. A screamo és a metalcore pedig tipikusan az a zene, ami már az én fülemnek a sok-kategóriában van. Akinek tetszik, egészségükre, nekem ezen a kívül többi nem.

Fogadjunk, hogy senki nem tudja, kik ezek a srácok… hé, várjunk csak! Ismerősnek tűnnek valahonnan… hol is láthattuk? Oh, csak nem? De! Erre tessék!

Az Egypt Central maradékai, két új taggal kiegészülve. A Devour the Day két albummal rendelkezik mára. Sajnos az a hang, amiért imádtam az EC-t, már nincs meg, de ez is nekem bejön. Nem tudom, valahogy az ilyen lágyabb rockzene is tökéletes nekem.

Az első albumukat kifejezettem ajánlom mindenkinek, akinek bejönnek a kicsit rockosabb dalok, a másodikhoz még nem volt szerencsém.