Az első női előadóm volt, mikor megismerkedtem ezzel a csodálatos műfajjal, a metallal. 2004 volt, és bár először a billentyűre figyeltem fel, meghallottam a hangját, és azóta is azt mondom, hogy ez az a fajta hangszín, amit a legtöbb női előadónál előszeretettel szeretek (Ailyn és Sharon most kivételek, de tudnék még párat mondani).

Bármennyire is fáj a távozása, ahogy én látom, nem tűnik dívának. Még akkor sem, hogyha ezt Tuomasék írták. Több helyen olvastam, hogy nem csak egyre kellene mutogatni, mert senki sem tudja, mi történt azokban a napokban, mikor megfogalmazódott az a nyílt levél, hogy kitették Tarját a Nightwish-ből.
Sokunk számára még mindig ő a Nightwish, pedig a szólóprojektjei legalább olyan jók, mintha még mindig Tuomasék lennének körülötte.

Mondanám, hogy nekem addig a Nightwish a Nightwish, ameddig ő benne volt, de lehet megköpdösni, ahogy ezt akkor is mondtam, én szerettem Anette hangját is, és most Floorért is. Bár Floorét lehet azért, mert kicsit hasonlít a hangja Tarjáéra…

Kedvenc album a What Lies Beneath, de most nem innen akarok hozni egy dalt, hanem az örökzöld, megunhatatlan dalomat, a Nemo-t. Itt estem a hangjába, és nekem egy érvágás volt a távozása. Tényleg, hónapok kellettek, mire Anette hangját elfogadtam, majd megszerettem…

Még azon a héten, mikor öcsém elkezdte hallgatni ezt a bandát, felfigyeltem a különleges introra. Aztán az én kedves kisöcsém meghívott magához, hogy szaktekintsem meg ezt a videót, meg akkor már a dalt is, mert szerinte ez nekem tetszeni fog. Már nem csak a YouTube, de az öcsém is tudja, milyen az ízlésem.

Gréti kezdte el valamikor, mikor mutogattam ezt a cuki énekest (pár hónappal fiatalabb csak nálam!), hogy tisztára olyan, mintha öcsémnek és Robnak lenne a gyereke. Azóta én öcsémet kirugdostam a „képből”, azóta Parker Jameson az én fiam, akkor is, ha simán néznék a bátyámnak. Ja, és ismerősöm Facebookon :-3.

Mindkét albumot szeretem igazából, nagyon erőteljes, és friss hangzásuk van, és egyszerűen már csak a klipeket is öröm nézni, mert… na. Mostanában ez az új kedvencem a Before Hope Fades után, mert erre egyszerűen olyan jó elkalandozni.

Úgy kezdődött ez a kapcsolat köztem és a Lordi között, hogy nagyon aktív finnmániás korszakomat éltem (ez mai napig megvan xD), és hallottam, hogy egy finn metalcsapat nyerte meg a 2006-os Eurovíziós Dalfesztivált. A nevüket akkor még nem ismertem, mivel akkor még nem ugrott az eszünkbe Finnországról a Lordi. De aztán mikor meghallottam a győztes dalt, egyszerűen büszkeséggel töltött el, hogy egy metalcsapat egyszerűen megnyerhet egy ekkora volumenű versenyt. 

Maradjunk továbbra is a Lordinál. A tagcseréket nem követem, Mr. Lordi hangjára figyelek többnyire, mert az többnyire nem változik. Hozzájuk kell csatolnom a Dark Floors c. filmet, amit mindenkinek ajánlok. Elsőre nem fogod megérteni a történetet, és már csak a Lordi miatt is érdemes ezt megnézni. Szinkronosan sosem jött ki, de felirattal vagy nélküle is élvezhető, nem nehéz a szövege. Bővebben erről majd később.

Kedvenc albumot nem tudok kiemelni, mert egy-egy dalt szeretek mindegyikről, kedvenc pedig nem véletlenül a Hard Rock Hallelujah. Az részben nekünk, fémvérűeknek is egy diadal volt, mert végre a szeretett műfajunkat olyanokat is hallhatták, akik már temették a műfajt, és végre nem csak a tucatzenék csöpögtek a rádiókból. Bár Finnországban teljesen normális dolog metalt hallani a rádióban…

Évekig azt hittem a COB-ról, hogy a legkeményebb zene, ami csak létezik. 2004-ben ismertem meg a nevüket a Hate Crew Deathroll albummal, amit mai napig az első helyre sorolok, ha a kedvenceket kell kiemelnem. Ez olyan tökéletes album, aminek én még hibáját ennyi év után se találtam.

Mai napig nem tértem magamhoz Roope távozását illetően. Persze, ha így jó neki, menjen, bár azokat az albumokat ezért szeretem kiemelkedően. Az a pasi egyszerűen zseniális gitáros, és bár csak fotelből láthattam, hiányozni fog a játéka :(.

Kíváncsi vagyok már az új albumra. Idáig nagyon headbanges őszre számíthatok. Csomó új album is érkezik, jobbnál jobb bandák jönnek.

Kedvenc albumot fent említettem, és kedvenc dal pedig az Everytime I Die. Rengeteg emlékem van mellé, így ne tessék meglepődni. Lehet, hogy közismert dal, de nekem tök más emlékeim vannak felé.

Múlt héten szót emeltem az Amon Amarth kapcsán, hogy van egy listám, a „Miért is nem hallgattam már előbb?”. Most a másik csapatról hullik le a lepel, az Arch Enemyről, ugyanis ők is olyanok voltak nekem kezdetben, mint az AA, és bár minden tiszteletem Angeláé, 15-16 éves fejjel elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy egy nő olyan szinten hörögjön, mint ő. Persze, azóta felnőttem, és rájöttem, hogy hülye voltam.

Még a War Eternal előtt hallgattam őket, mikor robbant a hír, hogy Angela kilép, és Alissa jön a helyére. Alissa munkásságát én akkor már ismertem a The Agonistnak hála, és rettentően sajnálom is a mai napig, hogy a tiszta hangját nem is fogjuk hallani többet.

Utána persze kíváncsian vártam az új albumot, amit sikerült meg is szereznem, és nem csalódtam. Több ihletet kaptam, mint azt vártam, és bár azt nem a sajátjaimhoz írtam, a fanficek alatt tökéletes vezérszálakat tudok írni 😀

Bár imádom a Khaos Legionst, mégis a War Eternalt emelném most ki, mert az pörög sűrűbben, és arról is a címadót. Valahogy passzol a valódi vezetéknevemhez, és ettől érzem úgy magam, hogy megállnám a helyem a vikingek között is.

Ha már kezdem magam beleásni a viking mitológiába, ami egy elég hálás téma, nem mehetek el ez a banda mellett. Még kismetálos koromban ők és a jövő héten érkezők voltak azok, akiket az akkori énem a legdurvábbnak találtak, így aztán nem is foglalkoztam egyikkel sem 2013-ig. Igen, az egyik örök hiba, ugyanis az AA az egyik csapat, akik előkelő helyet foglalnak el a „Miért is nem hallgattam már előbb?” listámon.

Mint említettem, az Amon Amarth a szövegvilágát igencsak a vikingek köré építi, Johan ugyanis legalább akkora két lábon járó viking-enciklopédia, mint én TWD/FTT-enciklopédia, de ehhez a témakörhöz a többi műfaj valahogy nem is illene :D.
A filmről is tudok, amiben Johan játszott, és sajnos olvastam a legnagyobb spoilerét is, így nem akarom megnézni. Úgy lett volna értelme, ha legalább az egész filmben benne van…

Kedvenc album kimondottan nincs, mindegyiket szeretem, de a legelső, amivel a fülembe költöztek, az a Guardians of Asgaard volt; és azt meg is lehet hallgatni itt alább.

A másik nagy kilógó kis csapat, de csak azért, mert inkább steampunkban nyomják, ami hozzám csak megjelenésileg, mintsem zeneileg áll közelebb (örök hiba, Amci).

Egyidőben fedeztem fel őket a Nox Arcanával, és csak azért, mert a Buried Alive nagyon Poe előtt emel még egy piedesztált. Azóta persze nagyon szívemhez nőtt, és olyan október környékén a legideálisabb. Már csak pár Burtonista cuccot kell beszereznem hozzá, és minden megoldódik ^^.

Kedvenc album a debütáló The Greatest Show Unearthed, arról is a Aim for the Head. Tiszta Walking Dead alternative main theme, nem? Legalábbis nekem ez jut róla eszembe :D.