Régi szép idők, mikor én még anno a VivaTV-n hallgattam az Unholy Ghost-ot… az volt az eső találkozásom a Wisdommal, és nem is tudtam még akkor, hogy bizony magyarok egytől-egyig. De lemezt addig nem is hallottam, amíg egyszer nem hallgattam bele a többibe YouTube-on. Valahogy többet akartam az Unholy Ghost mellé, és akkor már egyszerűen szerelmes lettem a Judas albumba.

Nem is akarom tovább húzni az időt, muszáj ezt a csapatot hallgatnotok! Nemsokára itt a negyedik album, és azon gondolkodom, hogyha lesz megint előrendelés, akkor bizony én megint köztük leszek! (igaz, hogy az előzőleg rendelt pólóm már kopik egy kicsit… de ez így legalább jól mutat)

Jaj, a power metal istenei. Legalábbis nálam a többi között. Egy igazi A-vonalas gyöngyszem, amit mindenkinek hallania kell.

Remélem, nemsokára lesz már alkalmam egy koncertre is eljutni, mert már kicsit kezdem unni, hogy minden jóról lemaradok, és be kell osztanom, mikor mire megyek; de hátha eljön végre az a fesztiválnyár, amit terveztem.

Még öcsémnek is mutattam őket, ő is szereti a zenéjüket. Sőt, a Last Man Standing az a mi közös dalunk.

Elérkeztünk az egyetlen női csapathoz, akiket a Last.fm-nek köszönhetek, és ez a görög Elysion. Christianna hangja számomra megnyugtatóan hat, és elhihetitek, hogy sok énekesnőt hallgattam meg, hogy a királynők nyomdokaiba helyezhessem őket.

Sajnos mostanában nem valami aktívak, a második lemezük a Someplace Better is olyan váratlanul jelent meg, hogy még én sem számítottam rá. De nem csalódtam, mert van olyan jó, mint az első – legalábbis részemről.

Rengetegszer mondom, hogy ez a kedvenc dalom a Silent Scream albumról, és remélem, adok egy új kedvencet azoknak, akik szeretik ezt a műfajt.

Az én finn csodáim. Egyszerűen imádom. Kb. az első háromban van azok között, akik bevezettek a power metal világába. Sajnos szüneten vannak, de nemrég újra elővettem az eddig megjelent lemezeket, és újra meg újra szerelembe tudok esni velük.

Még a suliban egyszer a Learn to Live szövegét le is fordítottam, mert annyira szépnek tartottam, és annyira sokat mondott számomra a szövege, hogy muszáj voltam ezt az érzést valahogy továbbadni.

De alább inkább a legeslegkedvencebb dalom van, a Prisoners. Számomra ez egy szerelmes dal, hiába mondja azt a dal címe, hogy rabok. Albumként viszont a Blind Fire az, amit imádok, mivel azzal ismertem meg a nevüket, és költöztek a B-vonalasok közé.

Még az Uniklubi idején meséltem, hogy szinte egyszerre fedeztem fel őket, és meg is lepett, hogy ennyire „eltávolítottam” a két zenekart egymástól, de most azonnal bepótlom a hiányosságaim ^^.

Mai napig azt mondom a Guardian Angelre, hogy az egy igazi himnusz. A Lovex himnusza. Nem véletlen tettem be ezt nektek ide alulra. Bár a negyedik lemezüket nem hallottam, az első három az nekem részemről rendben van. Nem tudom, hogy az utóbbi időben mi van velük, egy ideje kevés finn csapatnak nézek utána komolyabban. Remélem, nem tűntek el a süllyesztőben, vagy mentek szünetre, mint a többiek…

Kedvenc dalt előbb említettem, így az első lemezt is mondom a kedvenc albumnak. Bocsi srácok, többet nem tudok mondani jelenleg.

Ezeregyszer elgondolkodtam már azon, hogy a francba tudnak így Herman Li-ék játszani a gitáron. Ilyen gyorsan. És erre a mai napig nem jöttem rá, hogy nem kaptak még izomlázat.

De ezek ellenére a munkásságukat szeretem, még ha jelenleg nem is hallgatom őket sűrűn. Mostanában nem olyan témában írok, hogy szükségem van a képzeletem sárkányaira, de ami késik, nem múlik.

Bár már többször jártak nálunk, én nem voltam még kint egyiken sem, még ha annak idején az Epica előtt meg akartam őket nézni. De inkább mentem Delainre és Sabatonra, mert ők közelebb állnak a szívemhez egy kicsivel.

De azért megmutatom az egyik kedvenc dalomat tőlük, amit szeretem a maga valódi hatperces hosszával együtt:

Oh, istenem, hogy én hogy fogok sírni a búcsúturné alatt… értem én, hogy egyszer mindennek vége van, és hogy ők sem fiatalok (Ozzy még csoda, hogy él!), de megértem a döntésüket. Ha nektek így jó, akkor csak hajrá.

Az egyik elsők voltak a nagy zenekarok között, akik az egész zenész társadalomra hatással voltak, és a legtöbb zenész, akiket ismerek, mind-mind a hatásaik közé sorolja a Black Sabbath-ot. Lehet mondani, hogy így meg úgy tolta el Ozzy az életét, de mai napig többen vannak azok, akik hűségesek a műfajukhoz. Nekem még a Dio-s korszak is tökéletesen megfelelt, mert olyan zenét adtak, amit nehéz túlszárnyalni, és a metalvillát meg Dio honosította a műfajunkban, de a többség még azt sem tudja, ki volt Ronnie James Dio…

A legelső album számomra a favorit, még a mai napig is, így tehát hadd mutassam be ezt az aranyos kis nótát ^^.