Gyerekek, én komolyan mondom, sokáig azt hittem, hogy ez a csapat amerikai (első hallásra legalábbis). Így óriási meglepetésként ért, hogy akkora bakot lőttem, hogy azt látták egy másik galaxisból is. Ciki, vagy sem, ezt most be kellett vallanom ^^”.

Mikor is volt az… áh, már emlékszem. Úgy 2004 környékén volt egyszer anno a Megawattban az alább is látható mű, és megtetszett a hang (igen, Amcinak a pincemély hangú bácsik a favoritjai). Viszont akkor sem volt komplett lemeztáram tőlük – kevés volt már akkor is a vinyóm – mégis, nem egyszer van, hogy beteszek egy albumot YouTube-on, és olyankor mintha kiszippantanának a bolygóról. Van valami a Moonspell zenéjében, ami elindítja a fantáziámat, és olyankor csak testileg vagyok jelen, de közben meg tök máshol járok.

Öcsémnek a Scorpion Flower a kedvenc dala, nekem azonban a Butterfly FX. Szerelem volt első hallásra.

Az én generációmnak (ilyenkor öregnek érzem magam, mikor ezt írom ; – ;) még ők voltak a nagy ikonok. Aki power metalba akart indulni, azoknak mind-mind ott volt a hatásai közt megemlítve a Stratovarius. Igen, tudom, hogy hasonlít egy ruhamárka is, de olyankor mindig automatikusan erre a nagy múltú finn csapatra gondolok.

Annyira a történelmükbe viszont nem ástam magam bele. Azt tudom, hogy Kotipeltonak van egy szólója (nemsokára érkezik), Tolkki már évek óta szintén szólóban nyomja. Mást egyelőre nem, de amint időm lesz rá, jobban beleásom magam a zenekar ismert híreibe.

Mostanában nem szoktam sűrűn hallgatni, de azt tudom, hogy annak idején a Phoenix c. dalukra számtalanszor edzettem. Így kiemelném, hogy számomra ez az egyik, ami mindenképpen egy lejátszási listán szerepelne.

Évekig kerültem őket. Évekig! Aztán, mikor fordítottam legelőször a Metalhead Problems rám igaz részeit, a YouTube rájuk kapcsolt, és akkor rájöttem, hogy én voltam a világ legnagyobb idiótája. De csak a neten ismerkedem a többi művükkel, mert mostanában nincs időm komplett lemeztárakat áttanulmányozni, mint korábban (helyhiányom is akad rendesen.)

Egyszer-kétszer szerepeltek már Polyvore-ban, így csak idő kérdése volt, mikor kerülnek be ide. Azt hiszem, ennek most jött el az ideje. Azt mondják, az egyik alapzenekar egy metalos lemeztárában a Machine Head. Akár új vagy még nálunk, akár nem, mindenképpen ajánlom ^^.

Valamikor unalmamban keresgéltem egy kicsit YouTube-on, mert még mindig jelentős hátrányban vannak az énekesnőkkel megáldott csapatok a lemeztáramban. Sokan sajnos a harmadik dalnál sem győztek meg, de ezt a brazil csapatot hatodik zenekarként találtam, pont az alább is hallható dallal, és nekik sikerült. Elsőre ez tetszett meg, és még a hörgős ének is tökéletes. Aztán, ahogy utánanéztem a csapatnak, szép kis vámpíros gothic metalba futottam. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy érdekel a többi, és szerencsére nem csalódtam.

A felfedezés még csak három hónapos – legalább – ezért sincs kimondottan olyan kedvencem még, amit lehetne említeni az ismertebbeken kívül.

Sokáig kerülgettük egymást ezzel a finn csapattal, és úgy nagyjából az Unsung Heroes volt az, amire én felkaptam a fejem, mégha a pályafutásuk legaljának nevezik is az albumot a nagy kritikusok. Nekem legalábbis nagyon bejön :D. De persze, a nevük ismerős volt már korábbról, csak hasonlóan a Finntrollhoz, meg úgy alapjáraton a folkosabb metal vonalhoz egy jó ideig nem kacsingattam.

Pár évvel ezelőtt nem voltam biztos benne, hogy megtalálom a kedvenceimet köztük, de aztán, ahogy az lenni szokott, egy előadó nem volt elég, szükségem volt a többiekre is. Valahogy őket előbb kezdtem hallgatni, mint a Finntrollt, mégis később beszélek róluk XD.

Kedvenc album a From Afar, részemről az egy tökéletes utazós lemez a képzelet földjére, és az a dal, ami állandó szinten velem van, az a Twilight Tavern. Nem lehet melléfogni ezzel, imádom. 

Az egyik olyan női csapat, akikről már nem tudom, mikor fedeztem fel, de valamikor a Valentine klip megjelenése körüli hónapokra tenném. Valahogy első hallás után azt mondtam, hogy van egy kicsi Tarjás beütése a zenekarnak, és ezzel ennyiben maradt. Aztán történt egy énekesnő váltás, és valahogy Dianne hangja is olyan tökéletes, hogy jaj.

Ráadásul nemsokára új lemez, amire kíváncsi vagyok, mert az előző is igencsak meggyőző volt. Ha már el akarom rabolni a ruhatárát, nem árt, hogyha a hangját is imádom, ugye? 😀

Valamikor jó 2013-ra teszem a felfedezést, bár csak egyetlen egy dalra kaptam fel még a fejem. De több időt akarok szentelni a csapatnak, mert mégiscsak a gothic metal egyik nagy alakjának számítanak.

A legutóbbi Sovran nevezetű albumot még ugyan nem hallottam, de már nagyon kíváncsi vagyok rá. Nemsokára lesz időm rá több is, és akkor még többet hallgatok belőlük ^^.

Most a legnagyobb kedvencemet hoztam. Ahogy mondani szoktam, íme a svédországi Sirius.