Alulértékelt, C-vonalas zenekar következik. Melodeath gyöngyszem, amolyan Bodom és/vagy Arch Enemy kistestvér, így akik esetleg még nem hallottak róla, figyeljenek. Muszáj ezt a finn brigádot hallgatni.

Valamikor az Omega Arcane megjelenése után fedeztem fel őket, mert az egy szimpatikus borító volt, később pedig, a zene is. Akkoriban (2012 táján) nem hallgattam még sűrűn a melodeath-et. Igen, nagy idióta voltam. Innen is köszönöm főleg az Arch Enemy-nek, hogy berántott a műfajba, a Starkillnek, hogy benne tart, és ennek a finn brigádnak, hogy adnak jövőt, hogy még többet fedezhessek fel belőlük.

Szerencsére, újra aktívak a srácok, nemsokára új lemez, így egy cuki havas télies videóval tértek vissza, amit alább láthattok is. Személyszerint nagyon várom már.

Finnország női énekesnőkkel valóban meg van áldva, csak kevesen látják be. Nem csak a Nightwish létezik, nem csak Tarja az igazi hang. Nekem sokáig ők is kedvencek voltak, aztán, ahogy elkezdtem más bandákat is hallgatni, egy kicsit háttérbe szorultak. Mire felocsúdtam, keresni kezdtem, hátha jelentkeztek valami új anyaggal, feloszlottak.

Igen, egy picit arcul csapásként kért, mert durván 3-4 évet vesztettem, közben volt egy közepes erősségű lemez 2012-ben (szerintem!), és 2014-ben szögre akasztották a gitárt. Kicsit sajnálom, mert abszolút nem csináltak lagymatag zenét. Tanja hangját pedig nem szabad Anette hangjával keverni. Olvastam már valahol, hogy azért se voltak sikeresek, mert nem az ő angyal/baba hangjuk passzolt a metalhoz. Miért nem lehet felfogni, hogy nők is vannak az iparban, akik nem hörögnek? Vagy ott van Simone, Sharon, csak úgy példának okáért… de mindegy is.

Az alábbi dalt imádtam mindig is, így memorandumként ezt tudnám megmutatni nektek. 

Mondhatnánk úgyis, hogy a Leverage kistestvére, de csak mert Pekka itt is itt van. Annyi baj legyen. Modern AOR, így mindenkinek ajánlom, akiknek a hard rock a szívük egyik csücske.

Nemsokára érkezik a negyedik lemez, így nekem várólistás lett. Kimondott kedvenc nincs, a Leverage közelebb áll hozzám a keményebb hangzás miatt, de lazább napokra őket is előszoktam venni. Az alábbi dalt pedig mindenkinek ajánlom.

YouTube-kalandozásaim felfedezettjeiről van szó. Biztos, hogy nem az egyik videó után láttam, kiadta találatba oldalt, én meg rámentem. Nos, jól tettem :D. Azóta ez az a zenekar, aminek hallgatása alatt akaratlanul szükségem van egy üveg vodkára, meg táncolhatnékom van.

Ráadásul nemsokára fesztiválozni is jönnek, és nem ártana legalább ott egy ereszd-el-a-hajam típusú bulira kiengednem a fáradt gőzt. Na majd :D. Egyelőre, akiknek még ismeretlen a Russkaja, azoknak ezt a dalt ajánlom. Nekem ez volt az, ami miatt nagyon szimpatizánsok lettek.

Mondhatnánk úgy is, hogy a finnek egyik legjobb feldolgozásbandája. Két lemezük van csak, de azoknak van egy hangulata. Főleg az idősebb korosztálynak ajánlottak a dalok, a magamfajtáknak meg azért, ha a Sonata Arctica, a Nightwish, a Teräsbetoni és a Charon vokalistái elrabolták a szívünket.

Kimondott kedvencem nincs, pedig azért a fenti négyes a saját műfajában letett nem kevés anyagot az asztalra, így bőven van mit hallgatni. Most azt az egyet hoztam, amit szeretek. Nem is tudok többet írni róluk.

Feröer-szigetek egyetlen zenekarához érkeztünk, akik idén nyáron visszatérnek hazánkba. A folk metal szerelmesei biztos, hogy ott lesznek, nekem még kérdéses. De mindenesetre, a mai ajánlóm róluk szól.

Szerintem ők egy olyan A-vonalas zenekar, akiket nem kell bemutatnom. A Týr már 1998 óta létezik, 7 lemezük jelent meg, és már két éve behirdették, hogy készül egy 8. lemez, de azóta nagyon csendben vannak lemez terén. Tavaly jött a hír, hogy a dobosuk kilépett, így kíváncsi leszek, mi lesz majd. Nevüket a skandináv háború istentől, Týr-től vették kölcsön. De még milyen jól tették. Ez meg az egyik kedvenc dalom.

Kismetalos korszakom legnagyobb múltú zenekara. Egy féltve őrzött poszterem is van róluk, de csak kétszer tettem ki a falamra, még mikor csak finn metalbandákat hallgattam. Valamiért úgy hittem akkor, hogy egy feloszlott zenekar (hiába a tisztelet jele), rossz érzéseket keltene bennem, így állandó mappalakók, de hogy eladni nem fogom, az 1000%!

A fő irányvonalat nyolc album, egy CD/DVD kiadvány jelenti, plusz egy B-Side gyűjtemény. Olyan tekintélyt tettek le az asztalra, hogy eddig egyáltalán nem találkoztam olyannal, akinek rossz véleménye lenne a zenekarról.

Sajnos beárnyékolja egy haláleset is a zenekar múltját, de ettől még a zene tökéletes. Azt mondanám, ez a csapat a finn gothic metal irányadója (nem, nem a HIM!). Annak idején ezzel a dallal találkoztam velük először, és ott szerelem volt hallásra. Így Valentin-nap alkalmából nem ez a tökéletes metalos szerelmes nóta? 😀