» Gyakorlatilag már csak a nagy kiegészítők vannak hátra, és kész a saját Sms 4 fordításom, a következő nagy EP előtt… tiszta jó. » Remélem, jövő héten el tudom intézni az új igazolványaimat, és akkor nem lesz probléma többet. » Most valahogy várom a hétfőt. » Megcsináltam Simsben a három fontosabb gyerekemet… és így ahh… olyan jó őket látni. » Nektek is elegetek van a választásokból már? » Csak adja ki idén a Könyvmolyképző a hiányzó ACOTAR könyveket… úgy polcra hozom őket, hogy öröm lesni (igen, határozottan #TeamCassian vagyok, de ezt már azt hiszem, mondtam). » Már csak 3 figura kell az idei Harry Potter figurákból amúgy. Csak sikerült összeszednem…

A 2008-as Lacrimas-album óta ismerem, hallottam az első zenekarának lemezét, volt szerencsém találkozni vele élőben. Megkönnyeztem, mikor otthagyta számomra minden idők legjobb német zenekarát, pedig már akkor is tudtam, hogy létezik ez a formációja, aminek az a legeslegnagyobb különlegessége a különleges hangján kívül, hogy nincs benne gitár. Fogta magát ez a jó gyerek, és másodmagával egy dobon és szintetizátoron (vagy billentyűn, kinek hogy tetszik) előadja azt, ami a fejében van. De azt úgy, hogy atyaég. Igen, megkapta a Lacrimas-címkét, mert sokan onnan ismerhetik őt. Ezt a nagyszerű embert, akinek ma van a születésnapja, így ennél jobb időpontot nem is választhattam volna. Korábban nem ide időzítettem, mindegy :D. Boldogot innen is te férfiállat! ♥, aki nélkül számtalan regényem nem születhetett volna meg (főleg ami a Beyond Time-ot és a Before the Dawn-t illeti… mert ha Robot nem ismerem meg a zene által, ez a két regény nem létezne!). És szégyelld magad, ha nem jöttél rá, melyikükre értem 😀 (spoiler alert: on the right).

Szerintem a bevezetőben már elmondtam mindent. Két lemezük van, kellően elborult és elvont ahhoz, hogy a figyelmemet fenntartsák (pontosabban egy valaki belőle… shame on me), és nem is tudnék ennél többet írni. Egyszerűen imádom, ahogy van. Még mindig. Lehet, hogyha techno-ban nyomulna, már nem követném annyira, de nem olyan világból érkezett ő sem, hogy ez előfordulhasson.

» Esküszöm, produktívabb voltam akkor, mikor dolgoztam, mint akkor, mikor nem voltam szabadságon. Jó, erről szól a szabadság, hogy pihen az ember, nem? » Ki hagyta el már megint a személyijét? Persze, hogy én. » Kipróbáltam a Subnauticát, és én így thalassophobia-val azt mondtam, hogy nem megy. Bocsi. Nézni jó, Simsben valószínűleg megcsinálom a lényekről szóló ismertetőket képekként, de így ennyi. » Geta Throen még mindig nem válaszol az üzeneteimre… » Mostanában egyre többet köszön vissza az álmaimban Xavier. És az jó. Mert eddig nem válaszolt. » Ez a hónap se úgy jött össze, ahogy akartam… » Kellene helyet csinálnom a könyvespolcon is. Valahova a nem kellőket le kéne adnom, mert senkinek nem kell 🙁

Hy darlings! \m/ ♥

Már többször említettem, hogy fordítom a Sims 4-et, csak úgy, magamtól magamnak szeretettel. Tudom, hogy jövő hét csütörtökön jön megint két Kit (hurrá…), de szerettem volna megmutatni, hogy amíg Geta szabadságon van (mert a fáraóknak is jár szabadság), addig hogy haladtam. Igazából, nem most kezdtem, csak mivel vándoroltattam a szövegfájlokat, sokszor újra kellett kezdenem, vagy éppen a beépített szótár halt be… és tudom, hogy vannak mások is, miért nem használom azokat. Nos, mert a legtöbbjével nincsenek meg, ami nekem javarészt kellene, meg legalább magam is fejlesztem.

Messze még a vége, amint látszik, de ha minden jól megy, idén biztos befejezem.

Ti játszotok ezzel a játékkal? Ha igen, akkor használjátok a fordítást, amit mások készítettek?

» Ahhoz képest, hogy nem szeretem a nagy nyílt vizeket, ahhoz képest totál beszippantott a Subnautica. De talán csak azért, mert egy idegen bolygóról van szó. » Menő dolog, ha az ember lánya szabin van egy hétig. Legalább megnézem, hogy mennyire tudok haladni a Sims fordításokkal. » Amúgy semmi extra sincs velem, alig vártam végre a hétvégét, hogy időm legyen aludni. Eddig egész jól állok alvásban. » Legalább találtam módot, hogy használjam fel a HP-s füzetemet, amibe eddig egy centit se írtam. Legalábbis a hét elejéig ez így volt… » Miért jelenik meg ennyi jó könyv? Túl sok könyv, túl kevés idő 🙁 » Geta kért amúgy egy kis szabadságot, most azért se írok nagyon. De majd visszajön. » Csak én vagyok szerencsétlen. Mint mindig.

» Újra kellett telepítenem a Simset… de legalább eldöntöttem, hogy most addig érdemiben nem játszom, amíg nincs kész magyarul. » A héttől kezdve hivatalosan is #TeamCassian vagyok. Bocsi 😀 » Kéne alakítani blogon… de nagyon. Na majd szabi alatt. » Nem döntöttem el, milyen színű legyen a körmöm… igen, néha ilyen is van. » Mikor a legjobb barátnőddel majdnem 3 órán keresztül beszéltek telefonon, az úgy egy mérföldkő. » Ide nem tudok már mit írni, de ilyen is kell xD. » Egy-két dologra azt mondom, hogy nem kellett volna. De ezek jelentéktelenek.

Hy darlings! \m/ ♥

Terjed a fiam híre, és ennek apropóján egyik bloggertársam, Manó készített interjút velem. Nemsokára az ő értékelése is napvilágot lát, és engedélyt kaptam rá, hogy az én blogomon is olvasható legyen az interjú. Így változtatások nélkül olvassátok itt (is), sok szeretettel!

Először is bemutatkoznál nekünk pár mondatban?
Sziasztok, a nevem Amy, Budapesten élek, jelenleg 34 éves vagyok, és fordítóként dolgozom egy állami létesítményben. 2011 óta van egy macskám, akire a lányomként tekintek. A vámpírokért talán olyan kiskamasz óta rajongok, először nyilván Darren Shan vonzott be ezzel a műfajjal, utána jött Bram Stoker a Drakulával, és a koronát a – számomra abszolút – királynő, J. R. Ward tette fel. Ehhez a trióhoz még csapd hozzá Edgar Allan Poe-t, és nagyjából megkapod, milyen világképpel is rendelkezhet a Throen Chronicles. Szeretek a karaktereimre úgy gondolni, mintha valódi lények lennének, így, ha úgy beszélek róluk, mintha ismerném is őket, akkor ne lepődjön meg senki. Barátoknak gyerekeimként is emlegetem őket.