Hy darlings! \m/ ♥
Szerintem azt mindenki tudja, aki ide jár, hogy nekem a hazai rock/metal szféra nem létidegen, és a nagy öregeket kivéve van pár kiemelkedően jó zenekar ebben a műfajban, pedig én aztán válogatós vagyok. Azt megénekeltem anno, hogy nekem a Depresszió elég régóta az egyik legjobb hazai formáció, amióta csak meghallgattam az Egy életen át lemezüket, a Nem akarok elszakadni örökzöld sláger, számtalan koncerten voltam stabil elsősorban. Igaz, az elmúlt időszakban nem voltam rajtuk sűrűn, mert valahogy elmentem keményebb irányba, és csúnya szóval élve szüneteltettem ezt a nagyszerű lehetőséget.
Ámde, a csapat áprilisban tart egy 25. éves jubileumi koncertet, ahova el akarok menni, és el is fogok menni, mert van jegyem már, és megyek a legkedvencebb koncertes pajtimmal ♥. Másrészt dedikálás is lesz, és kismillió éve akarok már egy teljes bandafotót kamaszkorom meghatározó magyar bandájával. Majd a 12-ei hétvégén tudni fogtok erről.
Ez pedig az új nagylemez előfutára, és ez most többedik meghallgatásra tetszik. De így brutál módon.
Dalszöveg, hogy okos legyél te is:
Nézd, hogyan rothad el,
Ami körülvesz itt minket!
Fullaszt a bűz és túl sok
Ellenséges tekintet
Belénk marnak mélyen
A nehézségek karmai,
De a sebet meggyógyítják
A szeretet óvó karjaiA Világ lángokban,
De hiszek az álmokban,
A jövőképünkben,
A mi menedékünkbenVeled az édenkertben
Átjár az életkedvem
Már csak így léteznék
Könnyebben lélegeznékA tengeren hánykódva
A világítótornyom
A sivatagot elhagyva
A hűvös első kortyom
Az erőteljes érzelem
A közös védőburkunk
És a rejtekhely lett,
Ahol együtt elbújunk