J. R. Ward: Kapzsiság
J. R. Ward: Perzselő vágyHy darlings! \m/ ♥
Mire befejeztem az előző posztot, találtam még kettőt, ami amúgy ezer éve azon a kívánságlistán van, amiket magyarul el akarok olvasni. A miértjét az előző posztban már elmagyaráztam, miért ragaszkodom az anyanyelvemhez.
A két fülszöveg csak tervezett, nem végleges! Amint elérhető, úgyis berakom az Előrendeltem! posztba, úgyhogy maradjatok résen. Úgyis van már egy pár, amik jövőre jönnek ki.
Igéző, sötét, gótikus fantasy a Nocticadia szerzőjétől. Egy nő arra kényszerül, hogy átlépje a tiltott határvonalat, és a halandók birodalmából az elátkozott lelkek és torz teremtmények ijesztő világába kerül.
Csak a száműzöttek tudják, mi lakozik az erdőségen túl…
Pletykálnak ezt-azt, hogy mi található Boszorkánykongatás erdején túl, ahová a bűnösök mennek meghalni. A falubeliek egyszerűen Elemésztő erdőknek hívják, mert amit az erdő elvesz, azt soha nem adja vissza. Senki nem merészkedne még csak közelébe se annak a helynek – hacsak eszét nem vesztette.
Vagy ha száműzött.
Maevyth Bronwicknek esze ágában sincs berontani a fák közé, ebbe a ködbe burkolózó labirintusba, de egy tragikus esemény folytán muszáj átvágnia a csontok boltívén túlra, túl a határon, ahol halandó még soha nem járt. Fantasztikus és sötét világba kerül, amely éppoly veszedelmes, mint amennyire vonzó.
Ezen a helyen él Eidolon, az elátkozott úr. Neki kell elrejtenie Maevytht a varázslatok elől, amelyek a nőt egy okkult jóslat nevében akarják feláldozni. A Skorpió, vagyis Zevander Rydainn hidegfejű, számító bérgyilkos – a legveszélyesebb egész Aethyriában. Hamarabb vetné oda Maevytht tűzokádó sárkányainak martalékául – mert ezeknek is ő parancsol –, mintsem hogy megvédje és garantálja a nő biztonságát. Márpedig ez lesz a feladata.
Az Anathema sötét, gótikus fantasy, Az Elemésztő Erdők címet viselő széria első könyve. Élvezni fogják azok az olvasók, akik szeretik a cselekményben tobzódó, erős atmoszférájú történeteket, amelyek egyedi mágikus rendszerre épülnek, a lassan fortyogó románcot, amelyet egy csepp horror fűszerez.
Mortui vivos docent.
A holtak tanítják az élőket.Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.
Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.
De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.
Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.
Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.
Neki feloldozásért sajog a teste.
Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.