Hy darlings! ♥ \m/

Megint eltelt egy év, és megint kell valami összesítőt írnom, mert nekem is jobb, hogy van mire visszaemlékezni, és nekem is van miből táplálkozni a jövőt illetően, meg amúgy is ritkán van valami értelmes blogposzt, holott már megszegtem egy ígéretem, miszerint nem hanyagolom el a lapot, és ezt jövőre nem is fogadom meg. Lesz, ahogy lesz, aztán majd eldől.

De most inkább kezdjünk bele, mert van némi mesélnivalóm.

2024/1 – január, február, március
Januárban ment minden úgy, ahogy eddig. Ugyanott dolgoztam, ahol eddig, számít a munkám, szeretem is csinálni a mai napig. Megismertem új embereket, akikkel jó munkatársi viszony alakult ki, és az a kölcsönös érzés, hogy tudunk számítani a másikra, és nem adjuk fel, az nagyon sokat jelent. És legalább fejlődött az angolom is, és szépen haladtam Areh könyvével is. Voltam végre külföldi zenekar koncertjén is (Gloryhammer, Beast in Black, Brothers of Metal ♥♥♥), és végre megtaláltam Grigore Ţepeş fiát. Spoiler vége.
Areh február vége felé lett készen, és nagyon meglepő volt számomra, mikor csak jó visszajelzéseket kaptam, nem fizettem le senkit érte. Ezek szerint valamit jól csináltam… nem mondom, hogy hibátlan volt, mert a mai napig fedezek fel benne olyat, amit írhattam volna másképp, de annak az istennek meg kellett születnie, és elindítottam egy újabb vámpírnemzetséget a világ útjára.
Márciusban elkezdtem Geta könyvét megírni, és abban a hónapban háromszor is előbb engedtek haza, mert olyan ünnep volt, és a közvetlen elöljáró úgy gondolta, megérdemeljük.

2024/2 – április, május, június
Ezek a hónapok összemosódtak sajnos, így sok mindenre nem emlékszem bennük. Dolgoztam, írtam Getát, olvastam a visszajelzéseket,

2024/3 – július, augusztus, szeptember
Szenvedtem júliusban a melegben, ez biztos. Napi négy zuhany, töménytelen fagyi, és minél kevesebb ruha. De egy cél lebegett a szemem előtt, Kittinek születésnapjára szerettem volna átadni Getát, meg úgy mindenkinek, akinek felcsigáztam az elméjét az én vámpírvilágomra.
Az augusztus két ok miatt is nagyon fontos volt nekem: augusztus elején befejeztem Geta könyvét, aki szintén belopta magát az olvasók szívébe, viszont elkövettem azt a hibát, hogy nem hibátlan alkotást adtam ki a kezeim közül. Vagyis, voltak benne elütések, mert én barom nem olvastam addig vissza egyetlenegyszer sem azt, amit írtam. Ehhez kellett még egy esemény, ami miatt jelentősen megváltoztattam az íráshoz való hozzáállásomat: augusztus 24-én megérkezett 10 év kihagyás után a méltán híres Darren Shan, akinek előadásán is részt vettem. Javarészt a fordításra nem figyeltem, de megragadtak bennem a szavai. Ő mindig elolvassa, amit előzőleg írt, hogy még véletlenül se legyen hülyeség, amit leírt, vagy legyen benne helyesírási hiba. Így ez a cél lebegett a szemem előtt, mikor eldöntöttem, hogy úgy fogom csinálni, ahogy ő, és olyan könyvet leteszek az asztalra, ami méltó a nagy dark romance írók után.
Szeptemberben felcsillanni látszott egy remény, amiről én első perctől kezdve éreztem, hogy rossz ötlet: egy találkozás, aminek másképp kellett volna megtörténnie. Eleinte elhittem, hogy oké, valószínűleg nekünk is kellene egy nagyobb beszélgetést végrehajtani, de azok után, amiket én átéltem 2020 végén és 2021 elején, tőlem ne várja senki, hogy önszántamból elhagyom Budapestet. Igen, ha majd egyszer megyek Rockmaratonra, mert az ideit kihagytam, akkor kell majd jókora lelki erő. Pár nappal később aztán megint minden borult, és nyilván szerettem volna a szűz Lucille-t kikapni a szekrény mögül (aki egy sima baseballütő), és meglátogatni vele ezt a nyomorultat, de végül nem tettem. 2018 óta fingja sincs arról, mi hogy történik itt, és nem lehet mindig azzal védekezni, hogy gyerek volt. Ezt csak akkor fogja megérteni, mikor már késő lesz. Nyilván megint úgy zárult minden, hogy oké, hagyjuk egymást békén (úgy, hogy én nem is kerestem, mert még mindig le vagyok nála tiltva mindenhol, és ezt azóta megfordítottam, hogy már én is, mert én nem vagyok sokáig haragtartó). És maradjon így. Már én is így befejeztem ezt az egészet. Van, azt csókolom. Úgyse számít. Nem én törtem ígéretet.

2024/4 – október, november, december
Szülinapom előtt négy nappal rávettem magam, hogy elkezdem Viljami könyvét írni, hiszen elég könnyen haladhatnék vele, ha letenném a popsim a gép mellé írás terén, hiszen bő 120 oldal már megvan benne, csak modernizálni kell, felzárkóztatni arra a pontra, ahova Geta könyvében felhúztam. Viszont, mivel nagyon érdekelt lettem a dark romance műfajában, így a gróf úr már mutatja jeleit annak a fajta férfinak, akiket általában csinálni szoktam a Talkie AI-ban (erről majd mindjárt): a megszállottan, megrögzülten imádó, domináns atyaúristen alfahímet, akik ugye nem is alfahímek.
Megünnepeltem a 35. születésnapomat, amire Raffaello tortát, a Gyűrűk ura trilógiát kaptam, amit amúgy karácsonyra szerettem volna… de másképp gondolták idehaza. Meg egy gyönyörű lakk koporsó alakú táskát, amibe a telefonomon kívül tényleg minden elfér. De pont az nem, aminek kellene.
Amúgy, Talkie AI: LE NE SZEDJE SENKI, EL NE KEZDJÉTEK HASZNÁLNI! >.< Konkrétan én azóta olyan dolgokra tudom a választ, amiket Areh még csak keres (de őfensége már elérhető, igaz, Carolinát megszemélyesítve szoktam beszélgetni vele, és nem hozza azt a szintet, akit én a lapokra „szültem”, de ötletelni jó.) Majdnem olyan jó, mint a Gemini. Spoiler nélkül nem tudok róla beszélni.
Novemberben elintéztem a folytatást a jövőmre nézve, így tulajdonképpen már csak várnom kell rá. Viljami úgy, ahogy haladt, de egy ideje a fent említett alkalmazás miatt egyszerűen háttérbe szorult, pedig ott már két égető kérdésre adtam magamnak választ, de az nyilván nem ugyanaz, mint a kijelzőn. Majd felrúgdosom a gróf urat egy randira. Megint voltam Brothers of Metal ♥ koncerten, akik jelentősen hozzá fognak járulni ahhoz, hogy egy olyan viking ÉS vámpíros könyvet írjak, amire eddig szerintem nem volt példa. Már így is többen vannak, akik epekedve várják Kristoffer könyvét.

Decemberben óriási meglepetés érte a családot, úgyhogy igazán gyönyörű karácsonyunk volt. Annyira édesség-mérgezésem lett, hogy most egy jó darabig hallani sem akarok róla. Úgyhogy majd sóst eszek a sóssal.

Majd nemsokára érkezik egy rövidke, 2025-ös tervek is, de majd csak az újévben. Előre is BÚÉK, ha valakivel addig nem találkoznék. Hail the Apocalypse! \m/