A 2008-as Lacrimas-album óta ismerem, hallottam az első zenekarának lemezét, volt szerencsém találkozni vele élőben. Megkönnyeztem, mikor otthagyta számomra minden idők legjobb német zenekarát, pedig már akkor is tudtam, hogy létezik ez a formációja, aminek az a legeslegnagyobb különlegessége a különleges hangján kívül, hogy nincs benne gitár. Fogta magát ez a jó gyerek, és másodmagával egy dobon és szintetizátoron (vagy billentyűn, kinek hogy tetszik) előadja azt, ami a fejében van. De azt úgy, hogy atyaég. Igen, megkapta a Lacrimas-címkét, mert sokan onnan ismerhetik őt. Ezt a nagyszerű embert, akinek ma van a születésnapja, így ennél jobb időpontot nem is választhattam volna. Korábban nem ide időzítettem, mindegy :D. Boldogot innen is te férfiállat! ♥, aki nélkül számtalan regényem nem születhetett volna meg (főleg ami a Beyond Time-ot és a Before the Dawn-t illeti… mert ha Robot nem ismerem meg a zene által, ez a két regény nem létezne!). És szégyelld magad, ha nem jöttél rá, melyikükre értem 😀 (spoiler alert: on the right).

Szerintem a bevezetőben már elmondtam mindent. Két lemezük van, kellően elborult és elvont ahhoz, hogy a figyelmemet fenntartsák (pontosabban egy valaki belőle… shame on me), és nem is tudnék ennél többet írni. Egyszerűen imádom, ahogy van. Még mindig. Lehet, hogyha techno-ban nyomulna, már nem követném annyira, de nem olyan világból érkezett ő sem, hogy ez előfordulhasson.