Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal Chat
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2024/02/13
Írta: Amy | Hozzászólások: 7 | Kategóriák: Blog

Közeledik a Valentin-nap, és mondhatnánk úgyis, hogy ezek a sorok szívemből szólnak valakinek. Én úgy veszem ezt az apró szösszenetet, hogy kiollóztam egy regényemből. Tegyetek vele ti is így, és akkor nem lesz ezzel gond, oksi? Mert én simán látom, hogy két barátnő beszélget, vagy csak valaki egyszerűen naplóba ír.

Disclaimer

A levelet nem írtam senkinek, így akinek nem inge, az nem veszi magára, vili?
Egyszerűen erre a képre az alábbi sorok jutottak eszembe.
Senkinek nem szól, senkiről nem szól.

Sőt, tovább megyek, ehhez ezt a dalt ajánlom hallgatni. Akik ismernek, azok tudhatják, hogy erről a dalról nekem valaki eszembe jut.

Kedves ismeretlen idegen!

Mikor ezt a levelet írom neked, nem ismersz, azt se tudod, ki vagyok, de vegyük úgy, hogy valahogy mégis a kezedbe/szemed elé került.

Mindig is vágytam arra, hogy jól érezzem magam valakivel az ellenkező nemből, akivel olyan elemi ösztönös a kémia, amit tényleg csak nagyon ritkán találni. Nincs vitatkozás, ha van nézeteltérés, az egyszerűen meg lehet oldani, nem kell acsarkodni semmin. Nem zavar, ha elmosogat, nem zavarja, ha meg tudok húzni egy csavart csavarhúzóval. Van élete rajtam kívül, és nekem is rajta kívül. A közös témák, közös érdeklődési körök azok olyan dolgok, amik csak egy-egy olyan dolog, amikor jó együtt lenni. Amikor a csend békés, és nem zavaró. Amikor nem terhes az érintés, amikor nem érzel egy gátat. Mikor már csak a mosolya megdobogtatja a szíved. Amikor már a nevének hanglejtése is elgyengíti a térded. Mikor csak látod magad előtt az arcát, a mosolyát.

Mitől érezheted úgy, hogy jó helyen vagy mégis? Egyszerű. Ha nem érzed úgy, hogy valaminek lennie kell. Ha görcsösen ragaszkodsz valamihez, abból nem sülhet ki semmi jó.

[…]

Megtalálni őt olyan volt, mint a mesékben. Azt hittem, csak egy idegen lesz, aki mellett elmentünk egymás mellett, és áh, úgyse lesz semmi. De aztán megtört a jég: ugyanúgy megfordult, és mintha lelassult volna az idő. Megnéztük a másikat. Ott volt az a mosoly, amitől pillangók szabadultak fel a gyomromban. Visszajött, és a szívem a torkomba ugrott. És akkor még a szeméről nem is beszéltem. Az úgy ragyogott, mint a legvilágosabb csillagok odafent. Az a maszkulin megjelenés, az mindent vitt. A hosszú haj már gyerekkorom óta megkapó jelenség volt, ha férfiakon volt, pláne. Erre itt állt egy előttem, bemutatkozott azon a mély hangján, amit már vakon, álmomból felkelve is felismerek. Lehet, hogy viselt ékszereket, de mégse tudtad azt mondani rá, hogy meleg. Olyan férfias volt, mintha valahogy kijutott volna egy high fantasy regényből, és keresné azt, aki értelmet ad az életének.
A kezeit nézem, nincs rajta gyűrű. De aztán nem tudok elszakadni az arcától. A gondozott arcszőrzete is azt mutatta, hogy egészségesen foglalkozik magával, nem hanyagolja el magát. Van valami a temperamentumában, amitől az ember lánya (és fia is nyilván) jól érzi magát a közelében. Olyan életigenlő, pozitív kisugárzása van, hogy feltöltődsz mellette, és a gondod már nem is tűnik akkorának, mint amekkorának érzed.
Valahogy eszembe se jut, hogy én nem vagyok ennyire külsőleg tökéletes. Hajam is milyen, hogy öltöztem fel… de nem, őt ez nem érdekelte. Beszélgettünk. Sokat. Eldöntöttük, hogy megiszunk egy kávét, mert mindkettőnknek az a függősége. Még többet beszélgettünk, egyre jobban megismertük egymást. Ugyanúgy szeret eljárni koncertekre, és jé, sok olyan zenekarra szívesen jár el, mint én is. Féltem a jövőre gondolni akkor, mikor elmondta, mennyire szereti a koncertek hangulatát. Vajon velem is képes lenne eljárni, még akkor is, ha barátok vagyunk? Nem mertem megkockáztatni, hogy akár szeretők is lehetnénk.
De aztán… valahogy mégis összeért a kezünk. Egyszerre nyúltunk a szalvétáért. Mindketten éreztük azt a villámcsapásszerű érzést. Én már ájulás szélén álltam, de ő még mindig mosolygott. Aztán megkérdezte, hogy elmegyünk-e a legközelebbi koncertre, ami úgyis hétvégére esik, rossz időt sem mondtak, simán maradhatnánk tovább, nem kell rohannunk sehova.
Akkor meggondolatlanul igent mondtam.
De kiderült, hogy az volt életem legjobb meggondolatlan igenje.

[…]

Azóta eltelt rengeteg hét. A személyes találkozókon kívül éjszakába nyúlóan beszélgettünk, néha még munkaidőben is vicces gifekkel szórakoztattuk egymást, vagy éppen megosztottuk az aktuálisan hallgatott dalt Spotify-on.
Mikor kerültünk közel egymáshoz? Körülbelül a második közös koncert után. Már ott védett a pogózó tömegtől. Felesen fizettük az italunkat, de mégsem rúgtunk be, csak meghoztuk az alap hangulatot. Együtt kiabáltuk a dalokat az énekesekkel. Aztán… volt egy lassabb blokk az egyik zenekarnál, és először csak úgy ölelt magához, mint a gyerekek a kis mackót magukhoz. Lehet, hogy az alkohol is megtette a hatását, de mire észbekaptam, már megengedtük magunknak, hogy csókolózzunk. Akkor éreztem úgy, hogy lángba borultam. Nem a testére vágytam, a lelkére. És aznap mondtuk ki először, hogy szeretjük egymást. Én mondtam ki előbb, de az ő szájából hallani… még most is libabőrös vagyok az emléktől.
A koncert után még egy kicsit maradtunk, élveztük a levezető zenéket, de el sem engedtük egymást. Mintha mindig is összetartoztunk volna.

[…]

Hónapok óta összetartozunk, együtt élünk. Minden olyan tökéletes, mint a mesékben. Mintha mindig is ismertük volna egymást, és ez egy egyszerű véletlennek köszönhető. Együtt játszunk, együtt vásárolunk be, együtt járunk szórakozni. A lakást úgy dekorálhatjuk, ahogy nekünk tetszik. Nagyjából egyező munkarendünk van, így egy megbeszélt helyen megvárjuk egymást. Akkor is, még mindig úgy ökörködik, mint az első napokon, amivel újra meg újra elintézi, hogy újra beleszeressek. Esküvőt nem akarunk, mert minek? Úgy tekintek rá, mint a férjemre, ő pedig rám úgy, mint a feleségére. És ez nekünk elég. Olyanok vagyunk egymásnak, mint a borsó meg a héja. Megbízunk egymásban, nincs féltékenykedés. És szeretem.”

Remélem, tetszett ez a kis szösszenet nektek.

Boldog Valentin-napot mindenkinek! :*


Hagyj kommentet!
február 13 2024

Aztaaaaaa Amy! 😍🥺 Nekem nagyooooon tetszett! Még több ilyet😍😍😍😍😍😍🙈

február 14 2024

Ez olyan szép Amy 🥹❤️

február 18 2024

Ezt nagyon jó volt olvasni. Olyan szépen épült fel. Tele őszinteséggel, érzelmekkel. Izgatottan olvastam végig. Bízom benne, hogy ez az érzés örökké fog tartani.

február 18 2024

Ejha Amy, micsoda poszt, levél lett. Nagyon jó gondolatok, mély és jóérzésű, jó volt olvasni. ☺️😍

február 19 2024

Imádtam olvasni! 😍😍 Legyen még sok ilyen!! 🥹

február 19 2024

Nagyon jó levél lett 🙂 jöhet még ilyen 🙂

február 19 2024

Woow, ilyet is ritkán kapunk tőled. Szuper lett, nagyon jól megírtad. Több ilyet kérünk 😍

Alább tudsz üzenetet hagyni.