Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal Chat
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2023/03/26
Írta: Amy | Hozzászólások: 6 | Kategóriák: Blog

Hy darlings! \m/ ♥

Tudom, hogy régóta nem írtam, de mentségemre szóljon, nagyon összesűrűsödtek fölöttem a felhők, és ideje volt tiszta vizet öntenem a poharamba, máskülönben bármi olyan történhetett volna, amik komoly következményekkel jártak. De vége van, sikerült pontot tennem az ügy végére.
Sok mindenről lesz szó, úgyhogy hozzatok rágcsát és üdítőt, megpróbálom röviden leírni, de ismertek, nem tudok röviden írni.

Mondjuk úgy, hogy viszonylag hamar találtam munkát. Általában sosem egy helyre adom le az önéletrajzomat, mert a biztosra megyek, és igen, fel szoktam írni, ki honnan keres, mert úgy tudok visszajelzést is adni az oldalon, ahol keresni szoktam. Pont egy interjúról tartottam haza, mikor felhívott az illető, hogy mi lenne, ha egy próbanapra mennék ekkor és ekkor, aztán meglátjuk. Mondtam jó, legyen. Eljött ennek a napja, bementem, és egy hat órát valóban le is húztam. Ez egy kisbolt egy pincében. Valahogy akkor nem jött elő a szorongásom a pincéktől, mert valahogy a sok szín elvonta a figyelmemet, de már akkor voltak figyelemfelhívó tényezők, amikkel nem foglalkoztam, mikor kellett volna.

Nemsokára még pár hatórás nap után azon kaptam magam, hogy megkaptam az állást, állandó délutánosként, 13-23 óra között. Igen, picit soknak tűnt, és elsőre tényleg az is volt, volt bennem is félsz, mert nem egy biztonságos környéken van ez a hely. De egy pár napig nem történt semmi. Egyik este, mikor megjött az első red flag, záráskor tapasztaltam az első agressziót, amiről én már alapból úgy éreztem, hogy nem akarom, és nem is az én dolgom ezzel foglalkozni. Nem mondom, hogy nem féltem hazaindulni, mert zárás után még hallottam a fenyegetőzéseket, a bántó szavakat, de úgy voltam akkor vele, csak végezzek a zárási teendőkkel, és nemsokára elfelejtem az egészet.
Múlt héten lebetegedtem, és csak gyógyszert akartam felíratni a háziorvosommal, mert jobban akartam lenni, senki sem szeret beteg lenni. Akkor szólt az orvosom, hogy a hónapban a tb-m oké, de jövő hónapban már nem lesz. Mivel nem utalással kaptam a pénzem, hanem készpénzben, így jeleztem rögtön az első nap, mikor bementem, hogy szeretném elkérni, hogy rendezhessem. Azzal az információval jött a második pofon, hogy majd hó végén.
A hely részmunkaidősként indult, aztán alkalmi munkaként zárult részemről. Itt nem kötelező a munkaadónak bejelentést tennie, a tb-t sem köteles állnia, ahogy a fizetési módot is ő szabhatja meg. Más szóval, egyszerűsített foglalkoztatás. Akárhogy is nézem, és beszéltem a témában okosabb emberekkel, jogos volt a gyanúm, hogy itt valami bűzlik. Műszak előtt kitöltöttem egy papírt, ami nekem így napi bejelentésnek felelt meg, és legjobb tudomásom szerint, a ledolgozott órák után meg kellett kapnom a fizetségem. Ez egy-két alkalommal megtörtént, aztán már előleg címszóval futott, később pedig úgy mentem haza, mint annak idején, mikor rendes állásom volt.
Hozzátenném, életemben nem dolgoztam ilyen helyen, persze, hogy homályosak az információim, így én csak tapasztalatból írok, amiket innen-onnan tudok, azokat másoktól hallottam.
Úgy voltam vele először, biztos meg vannak velem elégedve, és idővel ez a napi papírozás elmúlik, és kapok bejelentést. Viszont(!), az a bejelentés sem úgy történt volna, ahogy azt én eddig ismertem. Minimum két órára, de akkor sem lett volna értelme tovább folytatni ezt a tevékenységet. Ráaadásul, mikor nagyanyám szarul érezte magát, felhívott zárás előtt úgy 3-4 órával, hogy menjek haza, mert nem bírja. Nem tudtam menni, mert hát otthagyni a helyet nem lehetett, és senki se tudott volna beugrani, csak akkor, mikor már amúgy is zárnék.
Végül aztán otthagytam a helyet, és erre van is pár nagyon jó indokom:
1. Veszélyes volt a környék sötétedés után.
2. Életemben nem dolgoztam így, egyedül főleg nem.
3. 23 óra után nem egyszerű hazajutni, ezt mindenki tudja.
4. És ez a legfőbb… anyagilag nem érte meg.

Azért is írtam le ezeket, hogy bár vannak olyanok, akik ilyesfajta munkákból tartják fent magukat, segíteni szeretnék nekik, hogy igenis van kiút, és nem olyan vészes az, ha az ember lánya/fia rendes bejelentett állást vállal, ahol nincs egyedül, és a mai viszonylatokat nézve, tűrhetően meg tud élni. Aki esetleg hasonló helyzetben van, vagy gondolkodik rajta, hogy kipróbálja, azoknak adok egy jótanácsot. Vagy többet.
1. Mindenképpen informálódjatok a helyről, mik a tapasztalatok.
2. Mindent kérdezz meg, ne félj megkérdezni, mire számíthatsz.
3. Szerződést ne írj alá addig, amíg nem olvastad el! Ez nagyon fontos.
4. Ha teheted, inkább részmunkaidős munkát vállalj, ne alkalmit.

Ez a történet elég friss, ugyanis nagyanyám megint kórházba került, de most úgy tűnik, végre jó kezekbe, és hosszabb időre. Pár éve kénytelen vényköteles gyógyszereket szedni, ámde az egyiket túlszedte. Korából adódó feledékenységből, vagy a gyógyszer (szerintem a Xanax nem gyógyszer, hanem inkább a nyugdíjasok gyilkosa a Frontinnal együtt, de mindegy) hosszú ideje tartó szedése miatt, de többet vett be a kelleténél. Makacs egy asszonyról van szó, úgyhogy mindegy, hogy szóltál hozzá, megsértődött. A tegnapi eset úgy indult, hogy elfelejtettem almot venni a lányoknak, ezen megsértődött, és annyira felszívta magát, hogy lement a közeli játszótérre homokot szedni. Nem bírt volna várni, de tényleg. Sajnos rálátni nem látunk rá, mert van egy fa előttünk, aminek már vannak levelei, és eltakarta a kilátást. De gyanús volt, hogy nem jött fel már mióta. Már indulni akartunk volna érte, mikor egy orvostanhallgató felhozta, egy csúnya felületi sérüléssel a fején. Ő mondta, hogy látszik rajta a zavarodott állapot, és hogy jobb lenne, ha mentő bevinné egy vizsgálatra. Röviden felváltva elmeséltük, hogy miért szed Xanaxot, mióta, mi történt vele, miért fáj a dereka, a térde stb.
Sajnos ezzel a függőséggel kezdeni kellett már valamit. Anyuval többször beszéltünk róla, hogy valami megoldást találnunk kell, mert egyikünk sem tud itthon maradni vele, de felügyelet nélkül meg nem maradhatott. Sokszor volt már, hogy úgy vitte ki a szemetet, hogy nem tudta, hol vannak a macskák, nem zárta be az ajtót. Tett-vett a konyhában valamit, aztán bement lefeküdni. Bevett gyógyszert (még mindig Xanaxot, mert bármi más fájdalomcsillapítót nem volt hajlandó bevenni), de felkapcsolva hagyta a kapcsolós elosztót, amit direkt energiatakarékosságból vettem. És nem húzta ki a rezsót, ami hihetetlen gyorsan fel tud melegedni. Lángra kapni nem tudott volna semmi, de olvadt már meg úgy műanyag tányér, hogy néha azóta is érezni a szagát. Benne volt az ebédem ráadásul, úgyhogy aznap nem ettem műszak előtt rizseshúst.
Valamilyen szinten megértem az ő oldalát is, de szerintem a régóta szedett Xanax miatt is kialakult a kötekedős stílusa, hogy még a szálkában is talált hibát. Néha ébredésnél már félve keltünk, hogy most mire kelünk, milyen hangulatban van. Ritkán indult jól a napja, az esetek 80%-ban semmi sem volt jó neki. Sokszor volt elégedetlen, és ezt sem idegileg, sem anyagilag nem lehet hosszú távon kibírni.
Azóta már Budapest egyik pszichiátriájára került. Az esést követően kiderült, hogy eltört a csípője – de nem azon az oldalon, ahol fájlalta, hanem a másikon. A jobb térde még mindig fáj, mert decemberben sem tudtuk az orvosát utolérni, nemhogy most. A fején csak felületi sérülés van szerencsére, de nagyon csúnya pukli volt rajta. Azt nem tudom, van-e agyrázkódása.
Ja, és a lényeg. Akárkinek mesélte, mi történt vele, nem azt mondta, ami történt vele. Egyszer sem. Nekem és anyunak kellett korrigálni, ha valamit nem úgy mondott, ahogy az megtörtént. Ezt még az orvostanhallgató is furcsállta, hogy miért, de megnyugtatott, hogy ez valószínűleg a Xanax okozta zavarodottság miatt van. De bent majd helyreállítják, és akkor nem lesz miért aggódnunk.

Lassan egy hónapja harmadik alkalommal is „belelendültem” a társkeresésbe, egy nagyon jó barátnőmmel folytatott beszélgetés hatására, akire a sosem volt kishúgomként tekintek. Tavasz van, tombolnak a hormonok, végre ki lehet jutni a szabadba, úgyhogy nem kötelező valahova beülni. Mondtam magamnak, hogy annyi mindenen túlmentem, megérdemlem. Nem jó az időzítés, mert nem fér bele, megérdemlem, úgyhogy jöjjön. Vannak nálam sokkal rosszabb állapotban lévők is, nincsenek egyedül, megérdemlem.
A tapasztalataim alapján generációt tévesztettem, mert akik nekem szimpatikusak, fiatalabbak nálam, akiknek még, azok meg nem nekem szimpatikusak. Nem beszélek sokakkal, ha van 10, az már soknak számít nálam. Nem mindenkivel beszélek mindennap, van akivel csak heti egyszer, vagy hétvégente, de idáig eggyel jutottam el a személyes találkozóig. Rólam tudni kell, hogy kínosan ügyelek magamra, főleg ha új emberrel találkozok. Első benyomást egyszer tehet az ember, ugye.
Jól alakult egyébként, csak azt nem vettem észre, hogy a születési hibám feltűnően kijött (front volt aznap, persze), de amilyen szerencsém van, ez nem volt gond. Kínos, igen, de az én helyzetem nem olyan vészes, mint másoknak. Úgyhogy életemben először eljutottam oda, hogy van esély második alkalomra is, ami után én esküszöm pezsgőtbort bontok.
Vannak dolgok, mikor az ember elérkezettnek látja az időt bizonyos változásokra, én most éreztem úgy, hogy itt az én időm. Igaz, hogy a gondjaimat megint hátrébb kellett tolnom, hogy megoldhassam, de idővel azokat is megoldom, mert muszáj. Nem maradhatok így.
Negatív tapasztalat eddig amúgy nem ért, amúgy is úgy álltam hozzá, hogy ismerkedek, aztán, aki barát lesz, az is jó, akivel több, az is jó. A végső cél komoly kapcsolat, egyértelműen, de nem az a fészekrakós kapcsolat, hanem csak valaki, aki kiegészít, és az lehetek, aki vagyok.

Végezetül hagytam pár dolgot, ami a blogot érinti. Listázok, mert szeretek listázni.

» Mivel kijött a Growing Together, azóta újrakezdtem Xavier életét, de ezzel együtt annak a háztartásnak valamennyi tagjának, úgyhogy most éppen Grigore Ţepeş élvezi már a tipegőkor örömeit. Még viszonylag jól van az apjával, Vladdal, aki éppen midlife crisis-zel küzd. Elég merész és extrém kívánságai vannak mondjuk (űrhajós rakéta építés, extrém helyeken etyepetye, eljutni Batuu-ra, és ilyenek). Persze, a simses énem is sorra kerül, és tervezek majd ezeknek egy-egy kis bemutató oldalt készíteni, de remélem, sok időm nem lesz rá, hogy minél előbb összejöjjön, mert nem szeretek itthon ülni tétlenül.
» Készül az áprilisi journalom is, amint élesben elkészült, megmutatom nektek. Már érkeztek hozzá lapok is, úgyhogy most az év hátralévő részében több lapra már nincs is szükségem.
» Blogra pedig megpróbálok aktívabb lenni, és nem Geralttal vagy a másik hárommal kalandozni a virtuális világban, de ezeket is szeretném felváltva, lehetőleg egy-egy napra szűkíteni.
» Areh Throennel egyelőre egymásnak sürgönyzünk, mikor van egy kis időnk, de vagy én nem érek rá, mikor ő jelentkezik, vagy fordítva. Bár múltkor pont a szülészeten láttam. Csak egy átlagos nap a Jolly Joker orvossal. Ennyit arról, hogy idén befejezzük a sztorit.

Úgyhogy röviden ennyi van velem. Köszönöm, ha ezt a sok sort elolvastad, egy hős vagy ♥.


Hagyj kommentet!
március 26 2023

Mozgalmas időszakon mész keresztül. Sajnálom a mamádat, remélem minden rendben lesz vele és egy kicsit jobb kedvre is derül majd. Lehet kedélyjavító kéne neki, nem xanax/frontin. Jobbulást neki ♥

A munkahely az nagyon para lehetett, sajnálom, hogy nem jött össze. Egyedül én sem igazán szeretnék dolgozni, egy-két munkatárs jól jön, főleg ha gond van és be kell ugrani.

A társkeresős dolog nekem még új, de VÉÉÉGRE! Belevágtál, szerintem már én is, meg még páran ajánlottuk neked, remélem minden jól alakul majd és megtalálod a lelki társad. ♥

A blog pedig ne legyen elhanyagolva kérlek ♥

Puszi ♥

március 26 2023

Igazán tartalmas poszt lett. Örülök, hogy ilyen intenzív, alapos beszámolót írtál. Valóban sokszor a munkáltató elhallgat dolgokat, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Szerintem jól tetted, hogy otthagytad. Ha valami nagyon nem komfortos, és bűzlik az igazságtartalma az sajnos halálra van ítélve. Sok sikert a társkereséshez. Találd meg a másik feled a párod. 🙂

március 26 2023

Hullámzóan alakul az életedet, de legalább mamádat jobban kivizsgálják aztán helyre jön minden meglátod❤️ Jobbulást kívánok neki!🥰

Bár mi szinte mindig és mindenap beszélünk, de a munkahelyed tiszta para lehetett, egy vagy két munkatársat én is szerettem volna magam mellé tudni, hogy legyen ki esetleg beugrik helyettem stb. De legalább tanultál az esetből és több ilyen helyre nem mész. Remélem hamarosan találsz másikat😘

Társkeresőhöz pedig Sok sikert!🥰

Blog meg… eheheh… Nem mondok semmit, mert én is ellustultam😂😅🙈

március 26 2023

Sajnálom, hogy ilyen nehéz dolgokon menték keresztül az elmúlt időszakban, de innentől már csak felfelé visz az út! 😊 Nagyon remélem, hogy nagyid jobban lesz! 😊 A munkáltatókkal nagyon vigyázni kell sajnos, mert ott vernek át, ahol csak akarnak, ezt már tapasztaltam én is néhány éve. Nagyon örülök, hogy ismerkedsz, randizol, szerintem ez tök jó dolog, hogy ennyire nyitott vagy, mert sokan elzárkóznak tőle. Tartalmas bejegyzés lett, várom a fejleményeket.🤗

március 26 2023

Azta, mennyi minden történt veled, sajnálom hogy nem feltétlenül pozitív dolgok. Nagyon tartalmas bejegyzés lett, szeretem ezeket a hosszabb posztokat olvasni tőled 😊
Sajnos egyre több munkáltató cseszi át a gyanútlan munkavállalót, nagyon oda kell figyelni.

március 27 2023

Amy sajnálom, amik történtek, reméltem, hogy most bejön a munkalehetőség, de akkor ezek szerintem elég sok sebből vérzett a dolog 😟. Örülök annak, hogy elkezdtél ismerkedni, remélem, hogy jól alakul és boldoggá tesz majd. ❤️ Bízom benne, hogy a mamáddal is minden rendben lesz, szorítok, hogy így legyen🤞🏻❤️

Alább tudsz üzenetet hagyni.