Hy darlings! \m/ ♥

Nemrég beszélgettem Klauval, a klaudiblog.hu bloggerinájával a Simses kihívásokról. Pontosabban, hogy szerintem az egy nagyon jó ötlet, ha egyedül kezdjük a Simünk életét, és szóba hoztam a Making Money kihívást.

Aztán jött az ötlet, hogy akkor legyen az, hogy ezt megpróbálom megcsinálni úgy, hogy Xaviert állítom be a középpontba, amolyan előzménysorozatként, hogy mi történt vele, amíg nem jutott arra a pontra Isla Paradiso világában, hogy felkeresse a Simses énemet. Így mondanom se kell, hogy Xavier Sulani szigetéről indult.

Nem, Xavier nem hozza a formáját. Néhány idézetet így is hozok tőle, mert játék közben magamon is meglepődtem, hogy miket tudok a szájába adni (regényben meg aztán pláne… de amatőr író volnék, vagy mi fene ^^”). Plusz, néhány képet már láthattatok az instagramján.

„Most nézzetek meg, a fényűzésből az édes pokolba. Mibe keveredtem?”

De, csakhogy nehezítsem a kihívást, a Making Money mellé felhoztam a SuperSim kihívást, amiről már nem egyszer beszéltem.
Ezek mellé szeretném az összes életcélt megcsinálni vele, az összes megszerezhető jellemvonást megnyerni, megvásárolni a pontokból, és egy olyan házat felépíteni neki, ami illik a kicsit spanyolos-olaszos temperamentumához. Igen, majd gondoskodok róla, hogy lebarnuljon.

Az alábbi jellemvonásokkal kezdte a pályafutását:
– Perfectionist (Perfekcionista)
– Active (Aktív)
– Overachiever (Túlteljesítő)

A kezdő életcélja a Bodybuilder (Testépítő) volt.

Sulani szigetén a lakatlan sziget kellős közepére „száműztem” a fiúcskámat, és a horgászattal kezdtük, ahol már elkezdtem a Halak gyűjteményt megcsinálni. 36 kollekció, az 36 kollekció.
Aztán, mikor elkezdtem az életcéljához teljesítendő feladatokat megcsinálni, elegem volt abból, hogy rengeteg volt a számomra nem szimpatikus Sim, így megcsináltam ide minden más karaktert úgy, hogy utópisztikus legyen, így a legtöbbnek már 1-3 gyereke is van. Öröm lesz nekem majd végre látni azt, amit még mindig nem oldottam meg a vámpírok között.

Instagramon már láthattátok, hogy szerencsétlenem ki van akadva az ötletemért teljesen. De sokáig elvolt a horgászattal, néha elutazott zuhanyozni a közeli vízeséshez, meg néha ellógott San Myshuno-ba az edzőterembe.

Úgy elég sok idő telt el, szépen haladt a gyűjteményével. Időközben lecseréltem az életcélját The Curatorra (A kurátor), amivel már majdnem készen van, már csak egy kristályt kellene találnia. Ja, a halászat miatt teljesítette már az Angling Ace (Pecás ász) életcélt.

Miközben a kagylókat és Sulani kincseit kereste, kiültettem napozni, hadd legyenek csokibarnák azok a kockák.

Itt már volt szerencséje találkozni Grigore Ţepeş-sel, akivel elméletileg szobatársak lesznek, ha minden jól megy.

Meg találkozott ezzel a mihaszna Amberrel is. Még sem Demetrius, sem Mikael nem verték meg. Nézzenek oda. Pedig minden okuk meglenne rá.

Legalább már ezt is tudjuk, hogy képesek agyfagyást kapni a fagyitól. Amúgy az pisztáciás fagyi volt, csokiöntettel és fahéjjal. Én szeretem úgy, nevetni fogtok.

De ez az este nem volt valami tökéletes Xaviernek. Először lefagyott az agya, majd belécsapott a villám, és utána sellő lett, és a játék már magától lila uszonyt rakott rá. Utál is engem érte, nem csak azért, mert kiraktam egy szigetre.

„Elkéne egy kis segítség, azt hiszem… ez így fájdalmasan kellemetlen.”

Azt hinnéd, milyen békésen úszkál így, pedig nem. Éppen azt tervezte itt, hogy ha egyszer arra megyek, beránt a vízbe, és megfolyt.

„Fázok, éhes vagyok, mocskos vagyok, és úgy nézek ki, mint aki most mászott ki a bányából. És azt hiszem, ezzel leírtam a tökéletes ázott árva kiskutya kinézetem.”

Az egyik sztár, Vlad Ţepeş meglátogatta a srácot a szigeten, hozott neki ajándékot (amit elfogyasztott, mert kaja volt). És itt elindult a vezérhangya, hogy az univerzumomban elég sok közismert vámpír létezik Vladon kívül, illendő lenne őket is a megillető rangra emelni.

Következő nap megengedtem neki, hogy egy kicsit élvezze a hullámokat. A sziget körül amúgy is sok jármű van, bárki elviheti, úgyhogy miért is ne alapon jót tettem a kis egojának.

Sőt, még azt is megengedtem neki, hogy újra ehessen fagyit, ha már olyan meleg volt, hogy elképzelhetetlen volt létezni is. A lakótelepi trikó meg amúgy csak dísz.

A sellők jó tulajdonsága, hogy magához tudja hívni az azúr delfint. Van még két fajta, de az albínóval nem találkoztam, a közönséges delfinnel számtalanszor. Elvileg mást nem tud, de majd jobban utánajárok.

Néha gyönyörű fotókat tudtam készíteni Xavierről. Egyébként, a horgászat valóban türelmes hobbi, mert tényleg úgy voltam vele, hogy csalás nélkül akarom feltornáztatni a létra tetejére. A Rags to Riches szabálya amúgy is követeli. De türelemre intettem magam, és Xaviert is, mert tervem szerint az ősz beállta előtt össze fogja tudni azt a 47 ezer simoleont gyűjteni, ami kell neki a házhoz.

Volt egy monszun, és utána keletkezett a szigetek fölött egy szivárvány. Olyan szép látvány volt, meg kellett örökíteni.

Az utolsó napokban az egyik nagyobb kristály és békalelőhelyen jártunk, és készítettem egy paparazzi fotót róla. A lila amúgy királyi szín, nem ér nevetni. Ebben a felállásban pedig könnyű elhinni, hogy nem sül rá a ruha. Meg az izmai is jól látszódnak.

Evergreen Harborban vannak köztéri szemetesek, és ciki vagy sem, kukabúvárkodásra küldtem. Nem, nem volt boldog tőle. A háromban is lehetett már amúgy, és egész szép kis summát össze lehetett szedni, ha türelmes az ember, és éppen a játék is szerencsés lapokat osztott.

Nézzétek oda! Tiszta jó pasi, és ki van dobva!

A nyár utolsó napja. Xavier még mindig pecázik, és eddig csak a fele pénzt sikerült összeszednie a házra. Tudom, hogy a sziget értéke is hozzácsapódik költözéskor, de úgy szerettem volna kialakítani az ütemtervet, hogy legalább 50.000,- simoleonnal indulhasson az új helyére. És még így sem teljes a halgyűjteménye.

Beléptünk az őszbe. Xaviernek pedig elég sok ismerőse akadt, aki elhívta őt a Csípős fesztiválra, ahol ha eleget evett csípős ételeket, megkaphat egy rejtett jellemvonást a Sim. Xavier itt még nem szerezte meg. De Grigore elég sűrűn felkeresi közösségi területeken. Lehet, hogy Vlad szólt volna az érdekében?

Grigore-nak adtam egy kis bónusz faktet, hiszen mégiscsak ismert vámpír a lapjaimon, így kihoztuk Xavier fangirl énjét. De nézzétek meg, milyen cuki már.

Alaric Throent sem kell bemutatni, a vámpírvilág Gordon Ramsay-e. Ő is azon vámpírjaim közé tartozik, akit elég névről ismerni, hogy mindent tudj róla.

A Bloody Masquerade nevű zenekar sem ismeretlen a világomban. Az egyik gitárosuk, Perttu is meglátogatta a karaoke bárt, valamint az a Kaeden Sterling, akinek már fixen tudom a háttértörténetét. Hehe. Ilyen arccal nem is lehetett volna máshol.

Eltelt egy hét az őszből (28 napos ciklusban játszom), és Xavier a képen látható pillanatban fogta ki a negyedik sárkánygyümölcsét, amit az előző hárommal eladva ezer simoleont kaszált, és végre összejött a 46 ezer simoleon.

Grigore és Santiago voltak azok, akik segítettek neki elköltözni a lakatlan szigetről Newcrestbe. A ház teljesen üres, még padló és falfestés sem volt rajta (erről majd később). A két király amúgy is gyakori szereplői lesznek a történetnek.

Azért az arca mindent elárul. Boldog, mert végre több esélye van megalapozni egy kényelmes életet, nem kell többet sátorban aludnia monszun idején sem, és a hideg sem zavaró többet. A házról pedig majd következő alkalommal mesélünk nektek többet.

Ti milyen karriert tudnátok neki elképzelni elsőre? Olyat keressünk, amivel sok pénzt keres, vagy amivel inkább jártasságokat tud növelni?