Készítők: CD Project Red
Megjelent: 2015. május 19.
Stílus: RPG
Mód: egyjátékos

Hy darlings! \m/ ♥

Végre elérkeztünk az általam várt legjobb részhez, a harmadik részhez, amiről mindenki ódákat zengett, hogy annyira jó. Bár ehhez a játékhoz a gépem már nem volt annyira jó, mint az első kettőhöz, váltig állítom, hogy a grafikai beállítások minimumra állítása mellett is élvezhető a történet. A karakterek ábrázolása megmarad ugyan, de a környezet csak távolról tűnik részletgazdagnak, igazából nem lehet messziről megszámolni, hány levelet tartalmaz egy fa. De az élményen abszolút nem rontott, sőt.
Ez a game nem véletlenül nyerte el az év játéka díjat annak idején. Méltán megérdemelte ezt a címet.

Kezdjük is a játékot egy agyvérzéssel – valaki elmeséli, hogy születtek szerinte a witcherek, és hogy ez milyen rossz. Igen, a monstrum írója, ami miatt a szörnyvadászok becsületét úgy kb. semmibe veszik. Geralt végre elérhető közelségbe kerül Yenneferhez, aki Vizima közelében van (bár magába a városba sajnos nem tudunk bemenni). De előtte egy rövid álomban megtanulhatjuk a kezelés alapjait, hogy lehet harcolni, védekezni, jeleket használni stb. Még Ciri is itt gyerek, aki a játék másik nagyobb főszereplője. Van rá egy módszer, hogy ez kimaradjon egyébként, leteszteltem. De nekem valamiért nem úgy hozza be a Witcher 2-es játékmenetem, ahogy azt úgy hagytam, sőt, sehogy.
Bár maga Vizima nem szerepel, egy kisebb falu körül járhatunk az első részben, aminek neve White Orchard. Könyvet olvasóknak ez a terület ismerős lehet. Az lenne a lényeg elsősorban, hogy valahogy megtudjuk, hol van Yennefer, de aki tudja, az csak akkor hajlandó segíteni, ha előtte megölünk egy griffet. Második szintre teszi a nehézségét, igazán gratulálok. Ugyanis itt bár Geraltnak alap tudása van mindenről, mégis számtalan könyvet kell megtalálni, hogy egyáltalán okos legyen. Könyv nincs a griffről, legalábbis itt a közelben nem találtam.
A játéknak sok újdonsága van egyébként, egyik ilyen egy kártyajáték a Gwent, ami elsőre nagyon bonyolultnak tűnhet, de ez lehet a kezdők szerencséje is, ha olyan kártyapakkot kapsz, amivel simán le tudod győzni az ellenfeleket. Nekem második, teljesen új játéknál adott egy olyan kezdőpaklit, amivel tudtam győzni. De mivel több kártya van, a játék alatt össze kell gyűjteni őket, van rá küldetés is, ami szinte a végpontig zajlik. Lehet vásárolni árusoktól, meg lehet nyerni éppen. Azt nem tudom lehet-e találni, arra nem figyeltem.

Számos kisebb dolgot rejtettek el a készítők a térképen, ezek mindegyike rejt egy ládát, amiben többnyire értékes dolog van. Az egyik ilyenben egy erősebb páncél is rejtőzik, de azt nem lehet a játék elején megcsináltatni, mert mesterkovács kell hozzá, és az itt nincs. Viszont le lehet számolni banditákkal, szörnyekkel, és több miniküldetés is szerepel. Itt nincs ökölharc (sajnos 🙁), kockajáték, csak Gwent.

A térkép úgy összességében az első részen. Ami szürkével van jelezve, azt már felfedeztük, addig a helyén csak egy kérdőjel van, de amint látni, itt még bőven volt mit felfedeznem, de ilyen jelölők szerepelnek a térképen. A térkép egyébként nagy, nagyon nagy, de mégsem az egyik legnagyobb, amivel találkoztam.

De persze, miután megcsináltam mindent, elintéztem a griffet. Egyébként mindkét alkalommal sikerült elsőre. Előbb tudtam a kedvenc támadókombinációmmal leszedni az égről, mint azt a nyílpuskát használni. Próbáltam azzal is, igen, és még nem is az irányítással van baj, csak egyszerűen nem esett kézre.

Már nem tudom, hogy ezt azután lőttem-e, miután a griff meghalt, de azért minimális grafikán is csoda szép a környék (a kilátás sem utolsó, khm), de látni, hogy Geralt rendesen fel van fegyverkezve.

A végén, mikor már megtudtuk, Yen hol van, egy kocsmai verekedés tör ki (nem mi kezdtük), és a végén kénytelenek vagyunk távozni. Amúgy is mentünk volna, de az, hogy egy részeg nő nekiesik a kocsmáros nőnek, hogy miért szedte le Temeria jelképét, miközben odakint egy nagyon erős hódító háború zajlik, és féltette az életét, mindegy. A helyiek kötöttek bele Geraltékba, nem fordítva. Mindegy is, kilépve egy fogadóbizottság fogad, nem kisebb vezetővel, mint magával Yennel. De nincs idő beszélgetni, az uralkodó látni kívánja Geraltot, és ez egy olyan ajánlat, amit nem lehet visszautasítani. Képzelem.

Azért a készítők kitettek magukért rendesen. Kedveztek a hölgyjátékosnak is.

A császár azért kérte Geraltot, hogy jelenjen meg, minél tisztábban, mert a kémei jelentették, hogy látták Cirit visszatérni, és mivel a lány bízik Geraltban, neki kéne visszaadnia az apjának. Tiszta sor, gondolhatnánk. De Ciri nem véletlen tűnt el, és a játék címe sem Wild Hunt. Ugyanis a Vadak előszeretettel üldözik a lányt, a képessége ugyanis nagyon kapóra jönne a vezetőjüknek, de persze, ez nem megy olyan egyszerűen. Plusz, a lány nem véletlen nincs az apjánál sem, de ez spoileres most. Még egy fickót ki is lehet kérdezni távozás előtt, hogy mi történt a birodalomban, mert eddig Geralt és Vesemir fél éven keresztül délnek tartottak, Yennefert keresve.

Geralt elfogadja, hogy oké, megkeresi, de én már tudtam, hogy eszem ágában sincs a Meglepetés gyermeket csak úgy odaadni. Az apja konkrétan akkor nem is volt ott, mikor ez megtörtént (sorozat nézőknek is ismerős lehet), így tulajdonképpen Geralt Ciri nevelőapja. És a hasonlóság sem sokszor véletlen. Yennefer is ugyancsak ezért van itt, királyi védelem alatt, hogy találják meg a lányt. De persze, nem tartanak együtt, mert Yennefer az elhúz a vikinges szigetre, Geraltnak pedig két várost kell megnéznie, ahol Cirit látták: Velent és Novigradot, ahol még az előző két részből ismert Triss Merigold is felkereshető.

A második része a kalandnak úgymond Velen és Novigrad felfedezése, de az utóbbiba engedély szükséges, amit meg lehet szerezni egy küldetés után, vagy megvásárolható egy üzértől, így csakhamar ott vagy, hogy egy hatalmas terület vár felfedezésre. Jóval több a kérdőjeles terület, újabb szörnyek is megjelentek, és több mellékküldetés is szerepel, amik ugyancsak adnak némi morális döntést. Bár előzőleg óvva intettek a Véres bárótól, igazából nem tűnt egy veszedelmes alaknak, hiszen csak a feleségét és a lányát kereste, akik egyik nap nyom nélkül eltűntek. Talán nem véletlen, mert a báró maga is bevallotta, hogy nem veti meg az alkoholt. De ennél a pontnál túl sok küldetést vettem fel, így egy darabig nem jártam utána, mi történt valójában.

Sorra haladtam a küldetésekkel, több-kevesebbet megcsináltam, van, amit elbuktam sajnos, mert vagy rossz sorrendben csináltam, vagy konkrétan meg se találtam. A térképen is maradtak olyan területek, amikhez Geralt még nem volt elég fejlett (Novigradtól északra például csupa olyan vörös duplakérdőjeles ellenfelek voltak, akikek 1-2 ütés/lövés/nyílvessző is elég volt, hogy megkapjam a You Are Dead kifejezést, amit sehol sem szeretek), plusz, Skellige szigete körül is sokat hagytam.

Igazából próbáltam az elkerülhetetlent addig húzni, ameddig csak lehetséges volt. Megismertem sok történetet, így is elég sok küldetést találtam, találkoztam régi szereplőkkel, megpróbáltam megtalálni a Wolven Armor minden darabját, amit aztán Mastercrafted rangig felhúzni, de egy ponton túl engedte csak a játék, így elengedtem. Amúgy is, ami tetszik nekem igazából, az a Viper Armor, de azt is inkább csak a fő küldetés befejezése után lehet megtalálni, valamelyik DLC-ben. Még nem mentem megnézni, és biztos, hogy ezt sem tudom rendesen, mert csak egy videóból emlékszem erre (van egy kimondottan a Witcher 3 titkait bemutató csatorna, ott szoktam lesni, ha valamit meg akarok találni, na meg persze, a Witcher wikiát).

Szóval, mikor eldöntöttem, hogy jó, akkor még fejezzük be az idén, akkor kb. három nap kellett hozzá, hogy elérjek oda, hogy befejezzem az alapot. Ez igazából a kalandozásaimmal együtt 111 órát és 27 percet vett igénybe, 69-es szinten fejeztem be, és nagyjából a Wolven Armor darabjaiban.

Összegzés:

Hiányérzettel zártam le ezt a sorozatot, de csak azért, mert mindenről beszélni úgysem lehet rendesen. Egyszerűen ezt mindenkinek meg kellene tapasztalnia, hogy milyen, hogy mit rejt ez a világ, mégha nem is játszani, valakinél megnézni. Én is úgy kezdtem még évekkel ezelőtt, de tudtam, az igazi csak akkor lesz, ha én játszom, és a saját tempómban haladok vele. Lehetne beszélni róla külön, melyik szörnyet milyen taktikával tudtam legyőzni, a banditák mekkora előnyt élveztek (zéró tolerancia, ugye), plusz, a Novigradban található alvilági hálózatot is hogy számoltam fel. Konkrétan, ott volt az első bukásom a játék során, a másik az volt, hogy hagytam a Véres Bárót elmenni anélkül, hogy elnyertem volna Gwentben tőle a kártyáját, mert szerintem, simán meg tudtam volna szerezni később, egy erősebb paklival, ha nem adom fel, és az ő küldetését nem fejezem be. Ezen kívül kettőt nem sikerült befejeznem, az egyik az volt, hogy egy túlerős gólem akart megverni, a másik pedig, mikor próbáltam megtalálni egy eltűnt matrózt, nem mutatta meg a helyes irányt, és a végén a társai zavartak el, hogy erre sem lehet a Witchert megkérni.
Bocs, hogy a Witcher érzékek semmit sem mutattak, melyik irányba ment a csávó, de legközelebb, ha ez a bug előjön, újraindítom a játékot, hátha akkor működni fog, mert volt már erre precedens, hogy egyszer nem mutatta az útvonalat egy szörnyhöz, de újra belépve már simán odataláltunk…

És persze, a nagy kérdés, hogy melyik boszorkány mellé pakoltam Geraltot. Ennek kicsit előtte utánanéztem, hogy melyik érné meg jobban, de ugye, több vélemény, több szemszög, amikből magamnak kellett levonnom a következtetéseket.

Tudjátok, hogy én a második részben Trisst leminősítettem friendzone kategóriába, mert ott éreztem némi sunyiságot benne, és nem véletlenül. A mozdulatai és tettei nekem azt árulják el, hogy talán Geralt amnéziáját kihasználva próbált a közelében maradni, és nem véletlen nem esett szó róla, hogy Yennefer létezik. Plusz, az egyik videóban a srác próbált arra hivatkozni, amit olvasott róla a könyvben, hogy Triss önző és gyáva, sőt, valószínűleg kihasználta Geraltot egyszer… úgy. A könyvekben nem tartok ennél a résznél (van fent amúgy egy jó két órás anyag a könyvek összesítőjéről, ha valaki esetleg nem akar a nyolc könyvnek nekiállni, ami hiba), de idővel pótlom. Plusz, azért több apróbb momentum is van a játékban, mikor érezhetően féltékeny volt, de nem tudok mit csinálni. Már kimutatta a foga fehérjét.

Yenneferre meg lehet azt mondani, hogy arrogáns, beképzelt, meg minden egyéb, és elhiszem, hogy kb. a háta közepére sem kívánta, hogy egy dzsinn miatt össze legyenek kötve. Olyat is olvastam, hogy a kapcsolatuk nagyon toxikus volt (nem annyira, mint Amber és Johnny). Valamilyen szinten érthető, hogy felvette ezt az elérhetetlen jégcsapkirálynő jellemet, amit kevesen tudnak megtörni.
Van egy jelenet a játékban egyébként, amiben végig tudjuk járni, hogy keres egy dzsinnt, hogy a közte és a Geralt között levő köteléket elvágja, ezzel úgymond felszabadítva magukat, de itt lehet dönteni, hogy akarod-e őket együtt, vagy sem. Én hagytam. Mert mindketten mondták, hogy a kötelék az akkor is megmaradt, csak már valódi érzelmekkel. Így a kettejük kapcsolata valamilyen szinten sokkal elfogadhatóbb.
Ha lenne opció, egyik sem lenne, mert mindkettőnek megvannak a rossz oldalai, de a kisebbik rossz egyértelműen Yennefer. Úgyhogy igen, a végén vele maradtunk, mert ez így van jól.

Egyébként, az egyik legjobb véget kaptam, amit ki lehet vitelezni, vagyis sikerült azt elérnem, amit szerettem volna: Ciri Witcher lett.

Grafika: 10/10 – még alacsony grafikával is olyan volt, mintha maximálisra húztam volna
Teljesítmény: 10/10 – akadtak ugyan dolgok, amik kicsit befolyásolták a játékot, de ez sem rontott semmit az élményen, sőt.
Történet: 10000000*/10 – egyszerűen zseniális, ahogy van. ajánlós. mindenkinek ajánlós.