Hy darlings! ♥ \m/

2022 már most megannyi csodás dalt ajándékozott nekünk – nekem legalábbis rengeteget, főleg azért, mert idén már 100.000%, hogy lesz új Lacrimas (és akkor minden más zenének helló), de azért akadnak más érdekességek a legnagyobb videómegosztó oldalon. Nem mindegyikre iratkoztam fel, de vannak, amik már önmagukban is érdekeltek voltak, mert követem azt a munkásságot máshol is. De inkább beszéljenek a videók magukról.

Schwarzer Engel: Schlitzer + Endzeit

Nagy hype-ra számítottam a Sieben-album kapcsán, és azt kell, hogy mondjam, hogy nekem az első hallgatás után az ismert három dal után nagyon megtetszett még három. 11 új dal mellett ez egy nagyon jó arány, kérem szépen. És nem, nem vagyok elfogult Dave munkássága kapcsán :D.
Második leghallgatottabb német előadómtól időközben kijött egy lyric videó is, én meg vagyok olyan aranyos, hogy megkapjátok mindkettőt, mert hát SISEP in action 😉

Arch Enemy: Handshake with Hell

Tudjátok, milyen régóta könyörögtem már, hogy Alissa használja végre azt a csodálatos tiszta hangját? Hogy végre más is lássa, hogy az angyalarcú, démoni hangú csajnak ugyanolyan angyalhangja, mint bármelyik másik énekesnőnek, aki nem hörög? Mikor meghallottam ezt a dalt, nem is számítottam a tiszta vokálra, így rendesen meg is lepett, mikor az a rész következett.
Már most várom az új albumot, pedig igazából csak három dal jött ki azóta, de én most mindenáron ezt rakom be, mert ez kell nekem. És igen, Alissa azóta kapott karaktert az univerzumomban.

Pennhurst: Fénnyel

Még évekkel ezelőtt találkoztam a zenekar nevével, mikor 2018. augusztusában a Salvus társaságában léptek fel a Depresszió előtt. Annak idején nem ez volt a felállás, de már akkor felfigyeltem a csapatra, mert amit akkor csináltak, az jó volt nagyon. Aztán nemrég történt egy imidzs-váltás, ha jól olvastam, énekescsere is volt, és akkor megszületett ez az eredmény, aminek köszönhetően egy másik hazai előadó is bekerült a többiek közé.

Battle Beast: Wings of Light

Ami nem megy, azt nem kell(ene) erőltetni – tartja a közmondás. De ez úgy látszik, Noorához még mindig nem jutott el, mert bár vannak olyan hangszínei, ami kimondottan kellemes a fülemnek (és ez már egy nagy haladás, és ez csak a klipes dalokból jött össze!), a mostani dalnál megint hallom azt a karcot, ami miatt akaratlanul is úgy tűnik, hogy szegénynek nincs hangja, és csak erőlködik. Pedig tényleg, egy korábbi daluk még tetszett is annyira, hogy nem kapcsoltam át a YouTube-on (konkrétan ez a dal volt az), de ez… nem, nem is tudtam végighallgatni.

HammerFall: Venerate Me

Vannak a műfajnak megkerülhetetlen zenekarai, amiket szerintem még az is hallott, aki nem hallgat rockot/metalt, és az egyik ilyen a svéd HammerFall, akiket méltán lehetne a power metal alapkövének is nevezni, ha nem lennének még nagyobb nevek előttük. De ez a dal egyszerűen hallgattatja magát, annyira jó, hogy atyaúristen. Egyszerűen eddig nem találkoztam olyan HammerFall dallal, ami egy picit se lett volna jó. És ez a mostani is olyan, hogy többszöri hallgatás után is fedezek fel benne újabb pillanatokat, amikre egyszerűen már rá gondolni is kellemes.

Serious Black: Out of the Ashes

Őket valamikor 2017-ben „hagytam hátra”, mikor még csak a Magic c. lemezük volt friss, de ismerem már őket az első lemeztől (2015, As Daylight Breaks) kezdve. A multinacionális csapat szintén power metalban utazik, úgyhogy semmi rossz nincs benne, és ráadásul ennek a klipnek még van egy érdekes története is, ami miatt már érdemes rávetni egy pillantást.

Nothgard: Dominion of Cain

Akárhányszor írtam ilyen zenei listát, a srácok kimaradtak a listáról, eddig a napig. Most már végre beraktam őket ide, és milyen jól tettem. Ez a dal legalább olyan jó, mint a dalok a Malady X c. lemezükön (jó lenne egy ötödik lemez is lassan, ha már itt tartunk…). Életem egyik legjobb koncertje volt annak idején 2018. november 12-én, mikor láthattam őket élőben, ráadásul első sorból. Atyaég. Visszamennék ; – ;
Ps.: üzenem a Starkillnek innen Magyarországról oda ki az USA-ba, hogy ilyen zenét akarok hallani tőletek, mindenféle nyávogós énekesnő nélkül. Köszönöm.

Cernunnos: Capricornvs

Ez a csapat egy egészen friss felfedezésem, csak úgy random kirakta egy videó mellé a YouTube-on, és a boszorkány hölgy miatt kattintottam rá, hogy mit tudnak. Aztán meglepetésként ért, hogy egyedül csak az országot tévesztettem el. A csapat ugyanis a messzi Argentínából származik, 2012 óta aktívak, és két nagylemezük jelent meg eddig: 2016-ban a Leaves of Blood, tavaly pedig a címadó Capricornvs. Nem azért, de engem meggyőztek :D.

Månegarm: Ulvhjärtat

A csapat neve nem volt ismeretlen nekem, mert ha viking zenéről van szó, nem csak az Amon Amarth létezik (csak azért említem őket példaként, mert ők a legismertebbek, de tudom, hogy van nem egy zenekar, aki ebből a csodás mondakörből építkezik). Az egyik ilyen a szintén svéd Månegarm, akiknek 2022-ben már a 10. lemezük jelenik meg Ynglingaättens Öde címmel majd április 15-én. Addig az alábbi nóta hallgatható/nézhető.

Whitechapel: Anticure

Ez a dal úgy gyönyörű, ahogy van. A tiszta ének egy érzelmes témára enged utaltatni, a hörgéssel pedig kijön az a fájdalom, ami az ember szívét nyomja. A Whitechapel nem ismeretlen számomra, nem ez az első válogatás, amibe bekerültek, de eddig ez a dal az, ami annyira tetszett, hogy telefonomra is ráraktam.

Monuments: Cardinal Red

A srácokat egy válogatásban fedeztem fel nemrég, és azóta követem őket szinte mindenhol, mert van egy olyan friss hangzásuk, mint a Down for Whatever-nek, és nekem az a műfaj, amiben a csapatok mozognak, annyira bejön, hogy muszáj vagyok bővíteni az ismereteimet a műfajban. A modern metal létező jelenség, ezt már annak idején az AWS Eurovíziós eseménye miatt is megénekeltem. Nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, de nekem ez most nagyon.