Hy darlings! \m/ ♥

Mostanában több blogon olvastam már évösszesítőket, és mivel nekem eddig 1-2 évet leszámítva nem volt kimaradásom, ezért most sem szeretnék ettől a hagyománytól eltekinteni.
Hogy mi történt 2021-ben? Ha egy szóval kellene kifejeznem, akkor számomra az újrakezdést jelentette. Tele volt reményekkel, számtalan izgalommal, kevesebb rossz dologgal, mint jóval, abból viszont számtalan jó volt, és bízom benne, hogy ez az energia kitart 2022-re is.

Hatalmas változás volt, mikor márciusban hosszú nehézségek leküzdése után egy olyan életkörülménybe kerültem, ami a normálisnak felel meg, és megszűnt az a félelem, ami korábban a heteimet kísértette: nem kell lopástól, erőszaktól tartanom többet. Azóta nem éreztem semmi ilyet, és bár időnként stagnált a felfelé menetel, nem történt visszacsúszás. És ez egy hatalmas pozitívum.
Mivel tavaly nem volt szerencsém írni egy 2020-as összesítőt, így most nem is tenném. Inkább azt szeretném kiemelni, ami fontos volt, de már sokra nem emlékszem azokból az időkből, az év végét leszámítva. Az a három hónap borzalmas volt, és voltak olyan napok, amikor nem láttam egyáltalán az út végén a fényt. Ehhez hozzájárult az is, hogy pánikbetegségre utaló jelek alakultak ki nálam, és igazából nem múlt el teljesen, csak a probléma forrását sikerült gyökerestül megszüntetnem. Az utóhatásoktól még szenvedek egy kicsit, de azok inkább csak rossz emlékek, amik el fognak múlni, ahogy az idő megy előre. Hozománya talán az alacsony vérnyomás maradt, és az, hogy összerezzenek, ha a szintünkön becsapódik a lift ajtaja. És ez még csak egy enyhe dolog. Nem jelentkezik mindig, úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennyivel megúsztam.

2021-ben ezek történtek velem, csak nagy vonalakban:
» Január-február: minden a túlélésről szólt, és csak reménykedtem abban, hogy minél előbb újra rendes életem lehet, ahol az a legnagyobb bajom, hogy elfogyott a tej vagy a WC papír, és ki kell mennem érte a boltba. Öcsémmel a viszony ezekben a hetekben romlott meg úgy, hogy azóta se beszéltem vele, pedig már engedtem is. Leestem egyszer a lépcsőn, olyan allergiás reakciótól szenvedett a testem, hogy 7 vagy 9 ellenanyaggal tudták kiszedni belőlem a mérget.
» Március: hosszú szervezésnek hála sikerült visszatérnem a rendes körülmények közé, és bár lassan ment az újrakezdés, egyetlen nap alatt olyan szinten megváltozott az életem, hogy azóta is áldom a segítőnket. Nagy löketet kaptam arra, hogy ismét az a nő legyek, aki fenn tudja tartani magát, és nem szenved többet. Mert az nem jó, és itt nem arról van szó, hogy nem tudom, hol a határ.
» Április: több helyre adtam le önéletrajzot, de nem történt sok előrelépés. Több interjún voltam, ahonnan végül vissza sem hívtak. Tudtam, hogy bennem is van hiba, ezért újra alkottam az életrajzomat. Közben kiderült, hogy a gépem nem működik, egyedül a winchester az, ami működőképes maradt, úgyhogy egy új életcélom lett: szerezni egy újat. De persze, ehhez sok mindent úgy kellett szerveznem, hogy megengedhessem magamnak.
» Május: megkaptam az első oltásomat, és jelentkeztem önkéntes tartalékosnak. Akkor elkerülte egy nagyon fontos tényező a figyelmemet, és csak decemberben jöttem rá, miért. Valamint ekkor érett meg bennem az, hogy szeretnék nem Simsben megalkotott arcokkal regényt írni, így elkezdtem arcokat vadászni a karaktereimnek. Elsőként egyébként Unettas Throen lett meg, Resa Rashen személyében. Ugyanakkor elmentem még koncertre is, a közelben volt egy ingyenes Pokolgép, de nem mentem az első sorba, hanem csak hátul élveztem a zenét.
» Június: hó végén végre sikerült azonnal munkába állnom, mert minden követelménynek megfeleltem, és már alig vártam, hogy dolgozzak. Közel is volt, sok újat tapasztaltam, és újra tudtam magamban értékelni az emberekhez fűződő viszonyomat. Sőt, kellemesen csalódtam inkább. Alig találkoztam olyannal, akitől jobb a négy lépés távolságot megtartani a három helyett. Plusz, végre ismét koncerten lehettem, természetesen Depresszión (nem én lennék XD), és akkor voltam először Down for Whatever koncerten is. A srácok totál felülmúlják a CD minőséget élőben, egyszerűen szerelmes lettem a koncertjeik hangulatába. És az volt az első próbálkozásom egy visszatérésre, de nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna. Bemutattam a stabilan fix karaktereim egy részét.
» Július: megkaptam a második oltásomat, és csak álmatlanságtól szenvedtem, és csendben dolgoztam tovább nyugodtan. Nem voltam ebben a hónapban koncerten, de aktívan kerestem a karaktereket. Még nem éreztem annak a súlyát, hogy már nem nekem való a kereskedelem. Inkább az zavart, hogy nagyon meleg volt, de megtanultam rövid nadrágban létezni, és abszolút nem bántam meg.
» Augusztus: csodálatos volt a hónapban kétszer is koncertre menni. Egyszerűen imádok Depresszió és Down for Whatever koncertekre járni. Lehetőleg külön-külön, mert az utóbbi nem jó az előbbi előzenekarának, mert nem tudok nagy közös bandafotóhoz jutni XD. Az előbbivel amúgy is csak egy álom, amit előbb vagy utóbb, de úgyis el fogok intézni magamnak, mert ha sikerült az überelhetetlen Lacrimas-szal egy nagy közös bandakép (+ külön az egyéniek), akkor nehogy már velük ne! Még az egyik koncert előtt (azt hiszem, pont a Depresszió előtt) beköltöztem a kisebbik szobába, hogy megvalósíthassam azt a szobatervet, amit ezer éve elképzeltem magamnak.
» Szeptember: ekkor döntöttem el, hogy a harmadik legjobb zenekar számomra itthonról a Road. A melóhelyemen lejárt a próbaidő, és elkezdtem érdeklődni, hogy tudnék úgy létezni, hogy minél előbb géphez jussak, mert nem állapot ez így már. Így is próbálom azóta is a karaktereket elhelyezni egy olyan családfán, hogy látni lehessen a vérvonalakat.
» Október: betöltöttem a következő számot a kötelező 3. X után, de nem volt különösen nagy esemény, úgyhogy erről nem is tudok nagyon írni. Az zavart nagyon, hogy a blogon állandósult a heti egy poszt. Szülinapom után két nappal felköszöntött a számomra minden idők legjobb gitárosa, Oliver a Lacrimasból, azzal zárva a sorait, hogy reméli, hamarosan találkozhatunk! Nagyot ugrottam a bőrömből akkor reggel, mikor magamhoz tértem, ez biztos.
» November: hivatalosan is megszereztem végre a laptopomat, amiről sose gondoltam volna, hogy nekem lesz, de nem bántam meg, mivel kicsi szobám van, és egy nagyobb gépházas monstrum abszolút nem férne itt el. Sokat pakoltam, sokat játszottam, és elkezdett érlelődni bennem, hogy talán váltani kellene.
» December: ott hagytam az előző munkahelyemet, mert elegem volt belőle, és végre hivatalosan, kerek egy év csúszással elkezdhettem azt a pályát, amivel még bőven szép karriert tudok kialakítani, ha minden jól megy, és az egészségem is úgy akarja, hogy csináljam. Itt derült ki az is, hogy hivatalosan 5 éves szerződést írtam alá, amivel maximum heti 30 órában dolgozhattam volna, nem heti 40-ben… de mindegy volt már. Így is volt egy kiégésem a hónap végén és elején, így a decemberem csonka volt, de legalább megszabadultam attól a negatívumtól, ami azon a héten ért, miután visszamentem a kiégés után. Teljesen szerelmes lettem a Witcher világába, főleg, hogy végre játszani is tudom a játékokat, nem csak a könyveket olvasni. A sorozattal természetesen már végeztem. Megvettem magamnak karácsonyi ajándéknak a külső winchester tartót, így minden írásomhoz hozzáférhettem, és elsírtam magam, ahogy a tavalyelőtt megírt soraimat viszont láthattam. A harmadik oltást is felvettem, nehogy emiatt ne legyen munkám, mert már nem civil foglalkozásom van.

2022-re az alábbiakat terveztem el:
» ha jön a Lacrimas, akkor oda mindenáron kijutni, és imádkozni, hogy Oliver is végre el tudjon jönni
» szerezni végre metalos cuccokat, nem csak átlagos ruhákat, amik sötét színűek (bandamerch, helló)
» bevonulni hivatásosként/szerződésként
» ismét könyveket venni
» végre viszonzott szerelembe esni, mert most már készen állok rá
» sok koncertre elmenni azzal a társasággal, akikkel tavaly év végén társultunk össze
» befejezni Areh és Carolina történetét, mert nagyon szép lett a kézirat, de kifejtve még jobb lesz, ebben biztos vagyok
» eljutni végre oda, hogy rendbe tehessem az arcomat
» szeretnék tetováltatni végre, mert már nagyon régóta tervezem, de eddig minden fontosabb volt
» rendszeresen blogolni
» elérni végre az álomsúlyomat (nem kell hozzá sok, tényleg!)
» spontán dolgokat csinálni, tervezés nélkül

És úgy ennyi. Újévkor fogadalmat nem tettem, ami tőlem ritka dolog, de úgy voltam vele, alakuljon minden úgy, ahogy kell, és nem fogok erőltetni semmit.