Megjelenés: 2020. október 22.
Fejlesztők: GrandMA Studios
Történet:
Andrew Collins maga is magángyűjtő, és azért keresi fel a detektívet, mert gyűjtő barátja, Nancy eltűnt. De nem Nancy az egyetlen, aki mostanában eltűnt.

Amanda szemszöge

Andrew először meg akart bizonyosodni, hogy a detektív az, akit keres, ezért elküldte az előző három ügy aktáját, majd csak akkor mondta el a részleteket. Adott pénzt is, amivel végül a taxist fizettük meg, utána kezdődtek az izgalmak.

I. rész – Curiosities

Az utunk egy régies házba vezet, ahol négy személyt kellett megmenteni Curiosotól, aki egy dobozban volt bezárva, és nem egészen jó szándékkal érkezett. A ház, ahova ment, egy ritka antik tárgyat is rejt, és Andrew szerette volna azt megszerezni magának.
Az első, akit meg kellett mentenünk, az természetesen Nancy Everfall volt, és ez a Curioso félig madárrá változtatta, mondván, hogy a saját szenvedélye sok kárt okozott. Nancy ugyanis gyerekkorában madarak között nőtt fel, de az édesanyja nem szerette volna, ha bármelyik madárnak is baja esik. Ezért, ahogy felnőtt, teletette az otthonát madarakkal. De egy nap tragédia történt.
Nancy mivel gondnoknő is volt, egy Mrs. Smith nevű idős nénihez került, aki nemrég veszítette el a férjét. A néninek volt egy madárkalitkája, amit Nancy szeretett volna megvásárolni, de a néni nem volt hajlandó odaadni neki, mivel az a férje utolsó ajándéka volt a halála előtt. Épp ezért Mrs. Smith nem szerette volna, ha Nancy tovább viseli gondját. Viszont, azt a kalitkát anno Nancy nagypapája készítette, így úgy érezte, minden joga megvan arra, hogy az az övé legyen. Épp ezért Nancy fejében megfordult, hogy azt a madarat megeteti a néni macskájával.
Nancy korábban kiengedett egy madarat, amit viszont megevett egy kóbor macska. Ez már sok volt a nagyinak, így érthető volt a harag. A detektívnek el kellett döntenie, mi legyen Nancy sorsa: vagy ketrecben marad madárként élete végéig, vagy el kell adni a kollekcióját az idős nő unokáját segítve, vagy nem ítélkezünk.
Én arra mentem, hogy adjuk el a kollekciót, és így Nancy megmenekült.

Még mielőtt tovább mentünk volna, Andrew is megjelent a képben, hogy ő teljesítette az alku rá eső felét, de Curioso már nem. A detektív a helyszínre került, de Curioso nem ment vissza a dobozába.

A második Raymond Dickens, akinek a története nálam meghúzott egy határt. Történt egy gyilkosság ugyanis egy zsákutcában, de sem a gyilkost, sem a gyilkos fegyvert nem találták meg. Ugyanis Raymond nagyon különleges gyűjteményt tudhat a magáénak, és mikor Andrew meghívta, azt feltételezte, hogy abban a ládában valami olyan darab lakozik, ami az ő gyűjteményébe lenne tökéletes. De tévedett, mint ahogy Nancy és Julia is.
A gyilkosságnál egy bizonyos Snitch segítette az elkövetőt, aki mindenáron pénzt akart egy bizonyos M. M. monogramú valakitől. Ami még gyanús, hogy Raymond két hete elmaradt a lakbérrel, így már bajban volt biztonságilag is. Lássuk be, aki egy gazdag gyűjtő, nem lakik egy olyan albérletben, ami bontásra van ítélve. A monogram tulajdonosa Michael Miles, akinek a rendőrségi hírneve kezdett alábbhagyni. Mivel a Moonshine Lane-n történt gyilkosságot nem tudta megoldani, felmerültek olyan pletykák, hogy mást sem sikerült. A helyi bandák szabotálják Milest, mivel nekik ehhez az ügyhöz semmi közük, és ők is azt mondják, hogy a Moonshine Lane-i gyilkosság csak megrendezett volt, a gyilkos pedig szabadlábon.
De akkor hol van a gyilkos, és mi köze ehhez az ügyhöz Raymondnak?
Raymond és Michael találkoztak évekkel később, valószínűleg iskolában, mert Michael már akkor is neveletlen volt. Még egy állást is felajánlott a helyszíni takarítóknál. Raymondnak ez kapóra jött, mert közel lehetett a tetthelyekhez.
Raymond rejtekhelyén különféle tárgyak voltak, amik mind-mind gyilkos fegyvernek minősültek. A fickó bűnügyi takarítóként helyezkedett el, ezért volt egy szép gyűjteménye. A zsákutcában történt gyilkosságnál Michael azt mondta neki, hogy egy bandaháború szabadult el, és hitt neki. A rendőrség hamar lezárta az ügyet, de nem lett meg a gyilkos fegyver. Raymond fizetése nagy része arra ment el, hogy rendőröket fizetett le, csakhogy megvásárolhassa a gyilkosok fegyvereit, ebből állt a gyűjteménye. Úgyhogy az a kés is nála landolt, mikor takarított.
Michael megfenyegette Snitch-et, hogy nem ad neki több pénzt, máskülönben felnyomja a rendőrségen.
Raymond naplóját is megtalálta a detektív, amiben azt írta, hogy még gyerekkorában történt a szomszédjában egy gyilkosság, de a rendőrség mindent elzárt, így nem látott belőle semmit, de a bűnügyek azóta vonzzák őt. Épp ezért játszadozott a bűnügy gondolatával, de nem akart bántani senkit. Neki az okozott izgalmat, hogy megismerte a bűnözés titkát. Neki elég volt az is, hogy megszerezte a gyilkos fegyvert, és elképzelte, mi történt. Sőt, mikor Michael megölte Snitch-et, a kést nemes egyszerűséggel eldobta, és valószínűleg tudta, hogy Raymond mit gyűjt, ezért nem foglalkozott ezzel egy üggyel többet.
Beteg volt ez a csávó, börtönben a helye.
Curioso három lehetőséget ajánlott fel: vagy késsé változtatja örökre, vagy Raymondnak fel kell adnia magát, valamint el kell mondania az igazat, vagy nem ítélkezünk.
Instant rányomtam, hogy vallja be az igazságot. Ilyen téren az igazságérzetemre hagyatkozom.

A harmadik pedig Julia Hadey volt, aki egy fényképbe rekedt. Először nem értettem, miért volt egy árvaházban didergő kisfiú takaró nélkül, de aztán rájöttem, hogy van értelme szerencsétlennek.
Julia ugyanis egy árvaházban dolgozott, körbevették a gyerekek, így igazából ő egy teljesen normális asszony is lehetett volna. De egy idő után elkezdett felejteni, és egy idő után minden festményét eladta, hogy a néhai férje emlékére tartson egy kiállítást. De az a kiállítás nagyon különleges lett volna. Mivel a férje imádott fényképezni, egy idő után úgy érezte, hogy a fényképek nem adják vissza a pillanat fényét és színeit, mint ahogy ők látják, így ő elkezdte átfesteni a fényképeket, hogy színesek legyenek. A férfi feltalált egy kamerát, amivel színesen is képes volt fényképezni, de ez egy idő után tragédiához vezetett: a vegyszerek, amiket használt, nagyon gyúlékonyak voltak, és egyszer az előhívószobában tűz ütött ki. A férfi meghalt, mert menteni akarta, ami menthető. Julia bűne nem volt más, mint ellopta az egyik árvaházi kisfiú szüleiről szóló anyagot, ami egyben bizonyíték is volt.
A három lehetőség közül én azt választottam, hogy bár idősként, de fogadja örökbe azt a kisfiút, akitől ellopta a bizonyítékokat, ezzel felelősségre tanítva őt. Az, hogy fénykép legyen, az nem volt megoldás, arról pedig szó sem lehetett, hogy nem döntök valamiként.

Következett Andrew, aki úgy tett szert Curioso dobozára, hogy egy adósságot fizettek meg neki vele. A démon azonban kitört belőle, akkor kezdett ámokfutásba. Andrew teljesítette a kéréseit, mivel a démon is egy gyűjteményt birtokolt, szenvedélyes gyűjtőkét. A detektívet tekintette a legértékesebb darabnak, de ezt nem hagytuk annyiban. Sikerült legyőzni őt, így a dobozzal együtt a detektív elvitte a házból, ami utána visszaállt a rendes mivoltára. Utána mindenki elmondta, miért került ide, de hálásak voltak, hogy megmentettük őket.

II. rész – A Story of Woe

A bónuszban megismerhetjük Curioso történetét, hogy lett az, ami. Gyerekként nyúlszájjal született, emiatt sokan lenézték őt, de kapott egy meghívást egy Emily nevű lány születésnapjára, ahova jelmezben kellett megjelenni – így szerezte meg az udvari bolond jelmezt. De a lány felültette, elszaladt, így találkozott egy Madame Ruby nevű utazó javasasszonnyal, akinek egy medált kellett megkeresnie, ezért kapott egy dobozt, amiből bármit választhatott volna. De nem, a doboz rabul ejtette, így esküdött bosszút.

III. rész – Vague Memories

Ha minden tárgyat sikerült összegyűjteni – az sem baj, ha nem játék közben, van rá mód, hogy külön is megkereshessük őket, akkor egy rejtett bónusz nyílt ki, amiben a detektívnek egy padláson kellett nyomoznia. Ott kiderült, hogy Andrew egy hospice háznak adta a gyűjteményéért befolyt összeget, Nancy trófeafeleség és színésznő lett, Raymond pékséget nyitott, Julia pedig összeházasodott egy George nevű férfival. Viszont, az nem tetszett, hogy a végén Curioso dobozát találhattuk meg a padláson.

Szerintem

Ahhoz képest, hogy mennyire nem indult egyszerűen a történet, annyira magával tudott ragadni. Sokkal élvezetesebb volt, mint a korábbi társai, így talán ez a sorozat egyik legjobb darabja.

Grafika: 10/10 – bár festményszerű, mégis el lehet veszni a részletekben
Teljesítmény: 10/10 – úgy futott, mint az álom
Történet: 10/10 – nem szeretnék Curiosoval többet találkozni; valahogy semmisítsük meg a dobozt – vagy váltsuk meg szerencsétlent.