Megjelenés: 2020. szeptember 17.
Fejlesztők: Friendly Fox Studios
Történet:
Catherine és a testvére Írországba utaznak, miután a lány a nagyapjuktól, Robert O. Donahue-tól kap egy furcsa medált a születésnapjára, ami után furcsa álmai lesznek, és a hegyekbe szólítják.

Amanda szemszöge

A lányok nagyapja 20 éve nem foglalkozott velük, így egy kicsit gyanús volt, hogy egyáltalán nem kaptunk semmi infót a lányok szüleiről, meg hogy egyáltalán hova tűntek az emberek a városból.

No de, a lányok megérkeztek, egy kissé romos házhoz, ami igazából másképp néz ki, mert Robert elrejtette magát a mágiával rendelkezők elől, de amint megérkeztek a lányok, a védelme felborult, így menekülniük kellett. Robert egyébként a Seeds világába vezető kapu kulcsainak őre volt, el is rejtette őket, és az amulettel a kulcsokat megtalálhattuk. Robert inkább elzárkózott mindenkitől, hogy ne essen a családjának baja. Viszont úgy tűnik, hogy nem működött a terve, hiszen a lányok megtalálták – bravó Sherlock!
A közeli városban furcsa támadások történtek, és akkor tudta meg, hogy nem minden mágikus lény lett bebörtönözve. Azok a lények a kulcsok őrét keresték, hogy kiszabadítsák a többieket.
Időközben belebotlottunk egy kisebb csapat emberre, akik porrá őrölt vörös berkenyét szórtak mindenkire, mert az kihozza, ha valaki mágikus lény-e, vagy sem – nekem is hülyeség, nyugi.
Catherine reagált a vörös berkenye porra, rögtön úgy festett, mint azok a lények, akiket az emberek üldöznek – úgyhogy el is vitték fogolyként. Van ellenszer erre egyébként, de az a Seeds világban található, az Élet forrása, és akkor Catherine ismét ember lehet, de ahhoz először karakterünknek és Robertnek át kéne jutnia oda – egy Seeds támadás során Robert hátra maradt, és a történet többi pontjáról a bónuszig nem is tudtuk, hogy mi történt igazából.
Catherine és testvére lassan találkoztak az ellenséges csapatokkal, így igazából a király testvérének kezére játszottunk. Ő volt az a szobor a legendákban, akit néhány rabló támasztott fel, mikor a medált le akarták szedni a nyakáról – az egyikük meg is halt.

Végül Catherine-nel bejutottunk a világba, ahol Amalon már fogadott is, de nem is ismerte Catherine-t. Amalon közölte, hogy meg kell akadályoznunk, hogy Malean eljusson a Forrásig, különben teljesen visszanyeri az erejét, és akkor a világoknak befellegzett. A két testvér még össze is csapott egymással.
Miután Amalon elesett, karakterünk győzte le végül, majd Catherine megkapta a nagy kérdést: marad-e itt, vagy visszatér a világba. Maradt, mivel nem tudta, hogy miért reagált a porra.

Háttérsztori time:
Az ősi időkben az emberek találtak egy ősi amulettet az ír hegyekben, és ez az amulett megmutatta az igazat a hegyekről – hogy mágikus világ rejlik közben, amit a Seeds nevű nép alkot. Igazából ők emberek, de szemszín nélkül. Barátságos volt a viszony, megtanították az embereket a mágiára, de egyszer egy gyerek megsérült az oktatáson, az emberek pedig eldöntötték, hogy a mágia veszélyes, és fúj, míg mások még jobban el akartak mélyülni benne. A hegyen igazából ezek a lények be voltak zárva, mert így nem bánthatták az embereket.
Miután az emberek szétváltak, a Seeds támogatói bronzszobrokat kezdtek emelni a mágiát tanító mentoraik tiszteletére – csakhogy ez a bronz számukra mérgezőként hatott, úgyhogy az emberek jól meg is jegyezték, hogy miként lehetne ezt a gyengeséget ellenük felhasználni. Emiatt alakult meg a Bronzrend, akik eldöntötték, hogy elpusztítják ezt a fajt.
A Bronzrend titokban bujkálva bronzból öntött fegyvereket, és a megfelelő pillanatra vártak. Viszont, a támadásnál a legtöbben átálltak a mágiával rendelkezők mellé, a saját embereiket megtámadva, így egy nagy háború alakult ki. A Seeds királynak, Amalonnak ez nem tetszett, nem bírta elviselni az emberei halálát, ezért befejezte a mészárlást, és inkább visszavonult a hegyekbe, és elzárta magukat az emberektől. Amalon testvére, Malean nagyon nem értett egyet ezzel a visszavonulással. Szerinte ezzel a tudással, ami nekik van, nekik kellene uralniuk az emberi világot is, nem bujdokolni, mint a gyávák.
Malean a testvére ellen szegült, egyedül ment a csatába, de a Bronzrend a fegyverükkel konkrétan egy szoborrá változtatták. Malean végül elmondott egy átkot, miszerint, ha az utolsó bronzrendi tag is meghal, visszatér. És úgy tűnt, ez valósult meg.
A testvére erre elvonta a mágiát az emberektől, és egy megbízható barátjára bízta a hegy kulcsait, hogy segítséget tudjon kérni, ha Malean átka esetleg valósággá válna.

A bónuszban Catherine kissé magányos, mert magára hagyta a családját, de Robertnek akadt egy ötlete: Eleanor volt élete szerelme, és ő bizony Seed volt. Egyértelműnek tűnt a feladat, Catherine-nek meg kell őt találnia. Elválásuknak a bronzrendes támadást „köszönhették”, de Eleanor mindenáron meg akarta győzni a királyt, hadd térjen vissza a családjához. Ezért hagyott egy tárgyat, amivel Robert élete annyira meghosszabbodhat, amíg várja szerelmét, viszont Eleanor egy ideje nem jelentkezett.
Eleanor készített egy főzetet, amivel meg tudta állítani, hogy egy Seed a Földön szoborrá váljon, de ezt el kellett rejtenie, mert az asszisztense kezdett gyanús lenni. Egy csapat csak tettette, hogy békét akartak kötni az emberekkel, de így, Eleanor elixírével simán le tudják őket igázni. Catherine így egyesítette erőit a nagyanyjával, majd együtt leverték a lázadást, így Eleanor visszatérhetett Roberthez, hogy együtt töltsék nyugdíjas éveiket, és Amalon is megnyitotta a kaput, de nem lehet több mészárlás. Sose.

Szerintem

Nagyon tetszett a történet, de én egy kicsivel többet mászkáltam volna a Seeds földjén, mint az ír vidékeken, pedig az is csodaszép volt. Meg egy kicsivel többet akartam volna megtudni róluk, de ez már csak az én fantasy-ra szomjas agyam akarja annyira. Meg a megjelenésük a Seeds fajnak kicsit hajazott a Witcherre, de nem annyira, mintha Geraltot láttam volna.

Grafika: 09/10 – most nem volt mókus, és a kutyás segítőnk sem maradt végig, de azért szép volt
Teljesítmény: 10/10 – ők legalább nem szúrnak ki azokkal, akiknek gyengébb a gépük.
Történet: 10/10 – vannak kérdéseim, de azok ilyenkor normálisak, hogy vannak