Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2020/08/27
Zene – Finntroll: Forsen
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: The Alligator Wine YouTube-kalandjaim

Hy darlings! ♥ \m/

Ehavi válogatásomban próbáltam megint újoncokat felfedezni, de több olyan dal is felkerült most a listára, ami egy közelgő albumról származik, vagy volt szerencsém élőben hallgatni, vagy szimplán olyan jó, hogy itt kell lennie a listán. És büszke is vagyok magamra, hogy hazánkat is képviselik páran.
Viszont, vannak rajta olyan dalok, amik kimondottan csalódást okoztak.

Finntroll: Forsen

Már másodjára szerepel újra a Finntroll egy ilyen listán, és nem véletlenül. Ez a dal olyan szinten hallgattatja magát, hogy akaratlanul is dúdolni kezdem a dalt. Meg olyan érzésem van már most, mintha a Jaktens Tid idejéből maradtak volna dalok, de keverték volna a Nattfödd stílusában. A klip meg olyan aranyos!

New Friend Request: Hiányzik

Augusztus 15-e óta nem tudok ettől a csapattól szabadulni, mondjuk, nem is akarok. Ez a dal kegyetlenül fülbemászó, a szövegének is van egy mögöttes tartalma, úgyhogy mindenkinek ajánlom. Abszolút nem egy vészes kategória, de hallgatni egyszerűen kell.

Equilibrium: One Folk

A zene nekem mostanában ettől a mércétől indul, de amint elérnek egy Lacrimas-szintet, visítok. Mondjuk jó, az egyik gitárost amúgy is szeretem, mert a saját zenekarát volt szerencsém látni 2018-ban.
Azt nem tudom, hogy ez a dal egy előfutár egy esetleges új albumhoz (2019.08.23-án jelent meg a Renegades, úgyhogy nem hiszem), de mindenesetre, a dalnak van egy nagyon komoly mondanivalója.

Pyramaze: A Stroke of Magic

A dán zenekartól nem ez az első lemez, amit hallhatunk, ugyanis az Epitaph már a hatodik lemezük lesz a sorban, ami majd 2020. november 13-án fog megjelenni, és arról ez az egyik előfutár. Valahogy a progressive metal vonal nem került nagyon előtérbe nálam, de ami ennek a dalnak az elején van, az úgy fejbe vágott, hogy nyugodtan nézzek körbe a műfajban, mert van még bőven, és nem csak a Kamelot az, ami képviseli magát a műfajban.

Mors Principium Est: A Day for Redemption

Kegyetlenül könnyű manapság felismerni a finn zenekarokat. Mondjuk, nekem már egyszerű, mert annak idején egy Finnországról szóló lap miatt listát vezettem a zenekarokról. De amúgy van valami, ami miatt kapásból ráhibázok, ha egy zenekar származását próbálom megtippelni. A finn metalban van egy fajta melankólia, ami mindig kihallatszik, tökmindegy, hogy éppen power metal, vagy melodeath, mint a mostani Mors Principium Est esetében is.
A srácok jövőre jönnek, és nagyon remélem, hogy ki fogok jutni rájuk, mert egy ideje várólistások között vannak. Az alábbi dalban meg a menetelő csontváznak valaki mondja már meg, hogy miért csak oldalról látjuk.

Powerwolf: Sacramental Sister

Ez a dal még a 2015-ös Blessed & Possessed-en szerepel, úgyhogy újdonságnak nem számíthat. A farkasok egyébként idén adtak ki egy best of lemezt, Best of the Blessed címmel, amin szerepel 16 dal, abból 7 újra felvett változatban. Arra emlékszem, hogy anno, mikor megtudtam, hogy van pár kedvencemnek újravett változata, akkor meghallgattam. Bár ezek a változatok is jók, olyan, mintha akusztikus változata lenne annak a hétnek, a zene hátrébb szorult, és Attila hangja sokkal erőteljesebben hallatszik.

Draconian: The Sacrificial Flame

Talán az egyik legjobban várt lemez 2020-ban (2021-re instant megvan az első). Nem csak a zene az, ami tökéletes aláfestő bármihez, hanem kb. az a fajta női ének, amiben úgy érzem, nem sablonos, és élvezetes hallgatni.

Apocalyptica: Talk to Me (feat. Lzzy Hale)

Próbáltam egyszer, próbáltam kétszer, próbáltam többször. Valahogy Lzzy sosem jutott be a lemeztáramba a zenekarával, mert olyan semmilyen a hangja, mint Noorának a Battle Beastből. A dal maga jó, hallgattatja magát, de valahogy nem tudom elképzelni magam, hogy ez a telefonomon is rajta van. Bocsi.

Amaranthe: Strong (feat. Noora Louhimo)

Emlegetett szamár, ahogy a mondás tartja. Sajnos, amióta Jake E nincs a zenekarban, Elize-ről szól a banda, és erősen érződik, hogy gyengül a színvonal. A piros ruha valamiért Britneyt juttatja eszembe, Noora hangja pedig (szerencsére) egyáltalán nem hallatszik a dalban. Amilyen ruhákba bújtak a lányok, erősebb dalra számítottam, de ez már Eurovíziós szintű pop-metal. Még a Viral tetszett, de ez…

Leaves’ Eyes: Dark Love Empress

Amennyire furcsa volt nekem ez a dal, annyira nem az sokadik pillanatra. Bár amikor még Liv Kristine volt az énekesnő, akkor nem figyeltem rájuk ennyire, mint most. Elina hangjával ki vagyok békélve teljesen, kicsit emlékeztet ugyan Tarjáéra, de mivel nálam mindig is Tarja volt/lesz az epic metal énekesnő, addig mindenki más maximum ezüstérmes lehet.

Varg: Auf die Götter

A német metal nekem kevés, főleg, ha olyan zenekarokról van szó, akik az anyanyelvüket részesítik előnyben az angol helyett. Nem a Varg az egyetlen, akik németül adják elő művészetüket, és nem is az utolsók. Ez a dal nagyon megtetszett, úgyhogy ezért van itt. Más kérdés, hogy nem értem ^^”. Majd keresek hozzá angol fordítást.

Ad Infinitum: Fire and Ice

Az a jó Melissa Bonny hangjában, hogy a tiszta hangját ebben a zenekarban hallottam csak először, mert a hölgyemény bizony hörögni is szokott. Azért nem egy Jinjer-Arch Enemy szinten, de erős. Most csak szép tiszta hangot hallhatunk tőle. Annyira szép, annyira jó, hogy muszáj beszereznem a lemezeket, mert nekem ebből több kell.

The Alligator Wine: Sweetheart on Fire

A végére akartam hagyni a legjobbat, és nem is mondok rá nagyon semmit. Maximum egy kérdésem van, hogy mi az a tehenészbajusz?


Comment below