Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2020/07/24
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Domini Games Fairy Godmother Stories HOG Reviews

Megjelenés: 2020. július 23.
Fejlesztők: Domini Games
Történet:
A kívánságokkal vigyázni kell, csak nem mindegy, melyikből lesz megszállottság. Egy furcsa alak járja Taleville lakóit, akiknek ugyan teljesíti a kívánságaikat, de nem úgy, ahogy azt elképzelték.

Amanda szemszöge

A keresztanyát éppen Goodwin hívja, hogy menjenek el közösen egy virágkiállításra, valamint Kai és Gerda is részt vesznek, mint indulók. Amint odaértünk, már csak Gerda volt ott, meglehetősen összetörve. Ő mesélte el, hogy egy furcsa táskás alak állt meg Kai előtt, volt egy nagyon gyanúsan világító táskája, majd utána Kai másképp viselkedett.
Mire utolértük Kait, ő mondta el, hogy az alak teljesítette a kívánságát, soha többé nem kellett aggódnia semmiért, és az északi sarkra igyekszik a Hókirálynőhöz, mert jobban tetszik neki a hűvössége és visszafogottsága. Talán még a keresztanyja is lehetne.
De Goodwin hamar rájött, hogy itt valami turpisság volt. Az alak Kai szívét kicserélte egy jégszívre, és mindenkivel ugyanezt tette végig a játék során, amíg nem állítottuk meg.

Az Eladóként volt ismert a fickó, de Goodwin szerint a Keresztanyaképzőben többet is megtudhatunk róla.
Kai után Merlin volt az áldozat, ő csak egy kicsivel szeretett volna fiatalabb lenni, hogy jobban menjen a tanítás, de visszakerült gyerekkorba. Utána elárulta, hogy szerinte a tettes egy korábbi diák. A diák neve Dexter Mercator, és segédként tanult itt az egyetemen, de lustának és kétbalkezesnek gúnyolták. Emiatt elfordult az egyetemtől, és fekete mágiát kezdett tanulni. Egy ideig az egyetem falain belül teljesítette a diákok kívánságait, de csak addig, amíg fel nem fedezték, és utána rögtön elbocsátották.

Merlin után egy sellő következett, aki szeretett volna olyan szép lábakat, mint ami egy babának volt, csakhogy a herceg így belé szeressen, mert szégyellte az uszonyát. A sellő megkapta a lábakat, de fából. Az egész teste fából lett.
A sellő után Hook kapitány következett, akit a teljes legénységét egy óriási polip pusztította el – és ő is elvesztette a bal kezét. Csak az iránytűjére volt szüksége, majd arra, hogy a polipot visszaküldjük a víz alá.

Yellenhoff városába értünk. A kocsmáros Christensen következett, aki rendkívül haragos volt, és azt kérte az Eladótól, hogy segítsen neki kezelnie a dühét… nos, vérfarkasként folytathatja. Elmondása alapján már nem érzett dühöt, de így vérfarkasként nem vezetheti a kocsmát.

Christensen után Rapunzel következett. Szegény lánynak meg kellett válnia a hajától, de csak annyit kívánt, hogy egy kicsivel legyen rövidebb… erre alig ért a válláig, és barna lett, sőt, már nem volt varázsereje sem. Pedig képeken feketének tűnt, nem barnának, és jobban állt neki, na mindegy.
Az még oké lett volna, hogy így egy csomó pénzt megspórolhatott volna samponokon és balzsamokon, de az a mondata kinyitotta a bicskámat, miszerint a szőkéknek több szórakozás jár. Ez egyáltalán nem igaz, nem a haj teszi az embert. De a varázsfésűje visszaadta neki a földön is túlérő haját.

Utána következett a hét törpe, de hogy melyikkel találkoztam a hétből, nem tudom, arról nem szólt semmi, de arc alapján Morgóra tippeltem. Azt szerették volna, ha sok aranyat találnak, de ehelyett kaptak egy sárkányt, aki meg arra kényszerítette őket, hogy neki ássanak aranyat. De Tündérkeresztanya a sárkányt változtatta arannyá a barlang bejáratában. Így védi is a bejáratot, meg ott is az arany.

Legvégére maradt a Hókirálynő, de őt sikerült már megmenteni, és az Eladó is eltűnt. Remélem, végleg.

A bónuszban a keresztanyát egy vidámparkba azzal hívják, hogy egy nagy zöld koponyát láttak az égen, és úgy hírlik, ez egy sötét mágia műve. Mr. Tykus el is árulta, hogy valóban találtak mágiára utaló jeleket, de a koponyát csak attrakcióként használta, hogy többen jöjjenek. Egy Odette nevű boszorkány volt a ludas valójában, neki pedig volt három testőre: a tűz oroszlán, a szalma madárijesztő és a bádog favágó. Miért nem Dorothy már akkor, és hol van Toto?
De Tykus azt is elmondta, hogy a testőreit hogy lehetett legyőzni, így aszerint is cselekedtem: az oroszlán vizet kapott, a madárijesztőre varjak szálltak, a bádogfavágó pedig áramütést szenvedett. A boszorkányt pedig úgy intéztük el, hogy a róla mintázott babát elégettük.
Tykus pedig azt javasolta Goodwinnek, hogy beszélgessen el a polgármesterrel, mert Taleville lakosai örülnének egy új detektívnek.

Szerintem

Részemről nagyon lassan haladt a rész, de nem csak történetügyileg, hanem maga a játék is lassan váltott jelenetek között. Értem én, haladni kell a korral, de a készítők az ilyen videóikkal nagyon tönkre tudják tenni az élményt.

Grafika: 09/10 – nagyon szép volt, különösen a sellő és a nagyon vékony hold és egy fényes csillag az éjszakai égbolton
Teljesítmény: 07/10 – lassan váltott jelenetek között, de amúgy minden jó volt; a speckó effekteket már instant kikapcsoltam
Történet: 10/10 – remélem, azért nem kapjuk meg legközelebb Dorothyt, mert ennyi felhozatalból simán lehetne egy pár szereplőnek újabb története


Alább tudsz üzenetet hagyni.