A másik nagy újdonsága a szombatnak, az a sorozatajánló, vagyis a Series Night. Igazából ez dettó ugyanaz, mint a Movie Night, csak itt komplett évadokra számíthattok – viszont hetente csak egy évaddal tudok végezni, és lehet, hogy azzal egy teljes sorozat is ki lesz végezve.
Egyelőre az biztos, hogy a rövidebb sorozatokkal kezdem, amiknek 1-2 évada van csak kint (vagy több, de azok is 5-6 részből állnak), és epizódról epizódra leírom a gondolataimat – hogy mi történik bennük, azt próbálom nem teljesen spoileresen leírni, de lehet, hogy a véleményeim gyanúsak lehetnek majd.
Én csak arra ösztökélek mindenkit, hogy aki esetleg még nem látta valamelyiket a következő hetek folyamán, bátran essen neki, nem fog csalódni. 🙂
Tartalom:
A sorozat Shirley Jackson klasszikus horrorregényét veszi alapul, de eléggé el fog térni tőle. A történet középpontjában egy család áll, mely gyermekei az ország idővel leghíresebbé váló kísértetházában nőttek fel. Egy tragédia után felnőttként nem csak a múltjuk szellemeivel kell szembenézniük, de talán a ház árnyékaiban rejtőző igaziakkal is.
Csatorna: Netflix
Ország: amerikai
Játékidő: átlagosan 50 perc, de amúgy 48-110 perc
Besorolás: olyan 16-osra azért ráteszem
Státusz: folytatásos
Véleményem:
Előre leszögezném, hogy aki elkezdi nézni, időben ugrálni fognak a múlt és a jelen között, valamint a testvérek és az apjuk között is.
1×01: Steven Sees a Ghost
Kellett egy kicsi idő, mire felfogtam, hogy hányan vannak igazából a testvérek, mert először Theo jelenlétét nem tudtam hovatenni, az pedig, hogy később, mi történt Nell-lel, az engem kiakasztott. Csóri kislányra senki sem figyelt, már gyerekként sem – legkisebb gyermek szindróma – aztán csodálkoznak, ha felnőtt korára eltűnik a testvérek elől is.
De egy kérdés, minden spoiler nélkül – anyával mi van?
1×02: Open Casket
Megint kaptunk némi háttérinfót, volt egy számomra nagyon szörnyű jelenet is, de a híres házról még nincs infó. Ugye az a szörnyű rész nincs a könyvben? Oké, látszódott, hogy nem igazi, de akkor is… egy kicsit a lelkem most meghalt.
Plusz, itt már a második testvér foglalkozásának miértjét is tudom már. Csak azt nem, hogy a fiatalabb fiúval mi történt.
1×03: Touch
Már kezdem érteni, hogy Theo miért volt már az elején számomra rokonszenves. Gyakorlatilag van egy különleges képessége, ami egyszerre áldás és átok is, de én mégis szeretném. Helyenként nagyon ott voltak az ijesztő részek, viszont azt még nem tudom hova tenni, hogy lett Theo az, aki. Az nagyon tetszett, ahogy megoldotta az egyik ügyét, pusztán csak azért, mert használta a képességét. Respect.
1×04: The Twin Thing
Legalább már tudom, hogy a testvérek közül ketten ikrek, mégha ez nem is látszik rajtuk – de már legalább értem, miért lett olyan, amilyen. Viszont, ahogy a testvérek viselkedtek, az a lehető legrosszabb forgatókönyv. Az nagyon tetszett, hogy az ikrek közötti kapcsot felhasználták, és mikor már sorolta is a tüneteket, majdnem rávágtam, hogy igaza van a történetnek is, de én már sejtettem, hogy köthető minden a házhoz.
1×05: The Bent-Neck Lady
És én még azt hittem, hogy Luke az, aki legjobban el van csesződve. Ez a rész után már tudtam, hogy nem. Az nagyon tetszett, hogy összerakták az első részben elrejtett kis utalásokat, és imádnám látni, ha minden jól alakulna, még akkor is, ha közben a horrorok horrorját is kell átélniük. Mert ez a rész eddig a legjobb a sorozatban.
És már ki merem jelenteni, hogy mindegyik testvérhez lehet ilyen-olyan módon kötődni. Mondjuk Shirley-t még mindig nem tudom hova tenni…
A rész vége meg ütött, mint az óramű.
1×06: Two Storms
A belső monológokkal tarkított epizódban nem volt sok ijesztő dolog, viszont az, hogy csak a 15. percben volt az első vágás, az tiszteletet érdemel. Érezhetően mindenkinek fájt valami, de ezt szerintem is rosszkor próbálták meg megbeszélni, de határozottan ez is egy 10 pontos epizód volt. Viszont az, hogy a monológok inkább ráerősítettek a szimpátiára és/vagy az ellenszenvre, az ne lepjen meg senkit. Egyébként, apuka füle mögött elég vastag az a vaj.
1×07: Eulogy
És nem megmondtam, hogy igazam volt?
Apuka volt előrébb úgymond, de a testvérek is szerepeket kaptak – Shirleyt nem bírom, mert ha ez egy védekezési mechanizmus, akkor baromi rosszul tette. Luke-ot már megint senki sem értette meg, és Steve hitetlensége pedig már veri az ingerküszöbömet.
Viszont, tényleg valakik vannak a házban – vagy voltak. Ezt már biztosra állítom, csak ezek hülyék, mert nem hajlandóak bemenni.
1×08: Witness Marks
Nem szeretem Shirleyt, de ezt már mondtam. Theo az egyetlen olyan, akivel szimpátiát érzek, Steve egy barom, Luke meg nem csinálhat hülyeséget.
Amúgy meg, imáim meghallgatásra találtak, végre mindenki visszatér a házba.
1×09: Screaming Meemies
Anyukáról is megtudtunk mindent, viszont az már idegesített most, hogy valami tényleg van bent a házban, és kötve hiszem, hogy ezt senki sem vette észre.
Shirley végre tisztán látott, de kár, hogy ilyen áron tudta meg az igazságot, és még mindig azt mondom, hogy Theo mindenkivel szemben a legnormálisabb.
1×10: Silence Lay Steadily
Most hogy is mondjam… nem ilyen befejezésre számítottam. Nem mondom, hogy csalódás volt, mert felért egy lehetséges végkimenetellel, de ennél jobbnak kellett volna lennie. Mert nem hiszem el, hogy ezt így kellett befejezni. Jó, mondjuk Luke-nak örültem, és annak is, hogy Nell mindvégig a testvéreivel volt, de akkor is.
Az apában én egy kicsit csalódtam. Igen, így világos, hogy mi történt, hogy végre elmondta, amit nem tudtunk, de igazából a gondnokék is enyhén szólva furcsák voltak a szememben. Mindegy is.
A maga a sorozatnak ezen évadja részemről 10/10-es, még a hibái ellenére is. Kellően parás, kellően lehet bármelyik szereplővel azonosulni, nem az a szokványos szellemes horror, amiben mindenki a jumpscare-re alapoz – bár meg kell hagyni, voltak benne.
Egy-két nap alatt le lehet darálni az évadot, mert a részek 48 perctől majdnem a 120 percig terjednek, és a 10 rész ad egy maradandó élményt, amire nem okoz sok rossz emléket.
Pontszám: 10/10