Megjelenés: 2020. május 14.
Fejlesztők: Amax Interactive
Történet:
Albert McClain új könyvének bemutatója nem éppen úgy sikerül, mert a férfi eltűnik. De más dolog is van itt, nemcsak egy író eltűnése.

Amanda szemszöge

Nem lehet egészen nyugodtan teázni már megint. Éppen Dupinnal élveztünk volna egy kis süteményt meg teát, mikor átnyújtott egy levelet Jeffrey Lehman-tól, az ügynökétől, aki bejelentette Albert eltűnését. Odaérve egy Martha Smith nevű riporternővel vitatkozott éppen, hogyha ezt az egész dolgot tovább folytatják, akkor baj lesz.

Inkább az volt a baj, hogy Albert könyvei okoztak halálesetet, és valaki attól tartott, hogy ez az eset újra megismétlődik majd. Beatrice Carpenter lehet az egyik, aki nemrég halt meg a kórházban, a szelleme pedig azóta a város utcáit járhatja – ami hülyeség. Az apja nem hisz a babonákban, szellemekben.
Viszont úgy tűnt, hogy Albert felesége, Annabelle is meghalt, méghozzá úgy, minta hogy a főhősnője tette a regényében: egy nagy viharban rázuhant egy faág, ami egy folyóba lökte, és emiatt vízbe fulladt.

A dolgok ott kezdtek érdekesek lenni, hogy Martha tudta, hol van Albert, és fel akarta gyújtani a városházát. Viszont, mire odaértünk, már Jeffrey volt ott, aki meg akarta gyújtani a kanócot, és a rendőrség elfogta mindkettőt, Albert pedig az őrület jeleit mutatta.
Dupin első kérdése felém: minden furcsa, és óvatosan kellene analizálnunk, mert Jeffrey sem tűnt beszámíthatónak.

A rendőrségen kihallgathattuk mindkettőt, és Martha továbbra is állította, hogy Jeffrey a bűnös, mert mindvégig ő akart gyújtogatni, de a fickó azt se tudta, hogy került rács mögé.
Valami szer lehet itt a dolgok hátterében. Martha is megerősítette, hogy fotóztak a fesztiválon, mert ott találkoztak mindketten egy férfival, aki talán segíthet a nyomozásban.
A városházán megtaláltuk a képeket, ott pedig valóban találkozott Jeffrey egy férfival, aki valószínűleg megmérgezhette a tagot. Valamint egy bizonyítékot is, miszerint egy lány meghalt, mikor Albert és Jeffrey szellemként mászkált a városban.

Albertet végül megtaláltuk, a kórházi szekrényben bújt el, és elárulta, hogy az előző könyvének „reklámozására” találták ki a szellemes sztorit, de a lány gyenge szíve nem bírta ezt a kis viccet. Apuci meg érezhetően bepöccent.
Már valahogy sejtettem, hogy apuci lehet a mérgező.

A laborban mindent átvizsgálva megtudtuk, hogy az elhagyott ujjlenyomat Donald Carpenterhez vezet, aki mostanában veszítette el a lányát. Ami vicces volt még, hogy a fickó feltűnően kezdett menekülni. Apuci meg akarta bosszulni a lányát, oké, de ehhez miért az egész város szenved? Mert nem kapott rendes igazságszolgáltatást, azért.

A végén azért kicsit meglepődtem: Donald „csak” 8 évet kapott rablásért, gyújtogatásért mérgezési kísérletért egy rendkívül őrzött börtönben. Jeffrey csak 1,5 évet kapott, egy közepesen őrzött börtönben csalásért. Albert azóta is az elmegyógyintézetben van, mert nem gyógyult meg. Martha tovább dolgozhatott a szakmájában.

A bónuszban egy új rendőr helyezkedik el, majd övé az éjszakás műszak. Azonban kap egy levelet Marthától, miszerint a pszichiátrián valami borzasztó dolog történik, mert akik bekerültek fizikálisan egészségesen, napokkal később meghaltak, és Robert Philips volt az orvosuk a haláluk előtt. Martha szerint a szándékosság nem zárható ki, hogy a doktornak köze van a halálukhoz, és úgy döntött, „beépül”, mint páciens.
A helyzetről már messziről üvölt, hogy eszedbe ne jusson, de ez a hülye liba csak megcsinálta…
A kórházban a doktor egy altatódallal próbálja hipnotizálni Marthát, de a nőnek van esze. Még. A papírok között egy hajdani páciens felajánlotta mindenét a halála esetén a dokinak, hogy fejlessze a kórházat. Mint kiderült, hogy a doktor egy olyan „gyógyszert” akart kifejleszteni, ami segíti az emberek mentális gyógyulását, de a szer messze volt a tökéletességtől, és emiatt Philips még a munkáját is elvesztette, mert nem kapott elég időt a tökéletesítésre. A szertől először a páciens csak a saját félelmét látja megelevenedni, de később komoly gondot is tud okozni. Ha ez az állapot elmúlik, a beteg majdnem kezelhetetlenné válik, de annyira lebutul az agya, hogy a gyerekdalokra tud csak reagálni. Jön a második fázis, a feledési korszak, ahol minden emléküket elvesztik, és elvesztik a kapcsolatot a külvilággal. Ilyenkor a beteg énekli az altatódalt, és ilyenkor, ha kapnak még egy injekciót, akkor elérik a harmadik fázist, amitől alárendeltek lesznek, és gyakorlatilag azt csinálnak, amit mondanak nekik. De ennek már komoly következményei vannak, mert mindegyik beteg szívrohamban meghalt napokkal később.
És itt volt az ideje, hogy Robert Philips befejezze egy életre a praxisát. Elég hamar rács mögé került, az ifjú rendőrt pedig kitüntették. Martha megírta a tapasztalatait erről a kórházról, az ottani, még nem haldokló betegeket pedig egy másik kórház vette kezelésbe, és ingyen gyógyítják, Philips áldozatainak családja pedig megkapta a kártérítést.

Szerintem

Ha Dupin új ügyet kap, automatikusan vele tartok, mint ahogy most is történt. A hangját szerencsére nem cserélik, és megint egy 40-50 éves alaknak tűnt, de legalább hosszú a haja, és karvalyorra van. De már egyszer megmutattam nektek 😀
A történetet nem ismertem, pedig Poe-nak elég sok művét olvastam. Vagy csak nem emlékszem rá. Ideje újra belemélyednem.

Grafika: 10/10 – még Dr. Philips is olyan ijesztő volt, hogy hozzá képest Blackmore csak egy plüssfigura
Teljesítmény: 09/10 – ablakos módot mikor kaptunk vissza?
Történet: 10/10 – gyilkosok elkapva, és mehettünk vissza teázni Dupinnal