Hy darlings! ♥ \m/

Legalábbis én annak nevezem, de addig nem lehet normálisan megismerni a dolgot, amíg nem élted át.
Túl vagyok az első tesztemen, és nagy erőkkel imádkozom, hogy negatív legyen, mert őszintén szólva, nem számolok pozitív fogadtatásra, ha kiderül, hogy elkaptam ezt a fránya vírust.
És mily’ meglepő, a dalcím félig igaz most a bejegyzésre. Thx Curtis and Erik.

A dolgok onnan indultak ki, hogy nagyon stresszes időszakom van (kinek nem?), és voltam olyan szerencsés, hogy előbb havi metálom lett, mint vártam. Hangulatingadozásaim voltak, kívántam felváltva az édeset és a sósat, csak a szokásos. Viszont estére-hajnalra rosszabbak lettek a tüneteim, mert émelyegtem, hányingerem volt, és a hasam is ment. Lekopogom, most nem ment. Lázam nincs, nem köhögök, a torkom is csak addig fáj, amíg nem iszok rá teát.
Már tapasztaltam, hogy néha ilyenkor van hőemelkedésem, fájnak a különböző testrészeim, meg idegbecsípődés-szerűen fáj a hátam. Ez is semmiség.
Viszont reggel már a kávé sem esett jól, és nem bírtam egész egyszerűen koncentrálni. Bementem, mert ma dolgoznom kellett volna, de amint jeleztem munkatársamnak, hogy nem vagyok valami fényesen, azonnal vezető, és haza lettem küldve, mert ilyenkor nem szabad kockáztatni, mert akármikor akárki akárhonnan elkaphatja ezt a vackot.

Egész hazafelé próbáltam telefonálni a háziorvosomnak, de egész egyszerűen nem sikerült elérnem addig, ameddig nem értem oda a rendelőhöz. Le volt zárva, mert minden, a kartonozóból a hölgy rohangált, és előttem csak egy bácsinak adott ki beutalót. Később lejött, hogy hívogassam a számot, és ott be tudok jelentkezni.
Végül elmondtam, mi történt, és hiába mondtam, hogy ez valószínűleg csak a női bajom miatt van, mondta, hogy biztonság kedvéért kell egy teszt. És lehet, hogy kettő lesz belőle.
Édes Krisztusom. Már most sír a garatom.

Még a mai napon átestem az első (és reméljük, utolsó) koronavírus mintavételemen, aminek pénteken tudom meg az eredményét. Orrból és garatból vettek mintát, de őszintén megmondom, a garatost ellenségeimnek kívánom, az orrból vételt még elviseltem, bár azóta folyik az orrom, mint állat.

Őszintén megmondom, nem vártam, hogy lesz lehetőségem „kipróbálni” a tesztet, de érthető a munkahelyem szempontjából, hogy nem akarják megkockáztatni, hogy esetleg elkaptam, és mindenki veszélyeztetve van, vagy csak simán a hormonjaim romboltak le ennyire?