Zene – Depresszió: Válaszok után
2020. 03. 24.     Amy     0 comments

    Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Tudom, hogy a csapból is ez a téma folyik, és óránként van valami új dolog ezzel a világméretű járvánnyal kapcsolatban, de már kaptam megkeresését, hogy akarok-e erről egyáltalán írni valamit. Nos igen, félig-meddig érint a dolog, de nem azért, mert elkaptam volna a betegséget.
A posztot is legalább két hete tologatom.

Mivel kereskedelmi területen sikerült elhelyezkednem, kapásból észrevettem, hogy csökkent a bámészkodók száma, de ellenben, akik tényleg vásárolnak is, az egekben. Mert nem lehet később nyomtatót venni, tényleg.
Van, aki maszkban jár, van, aki fertőtleníti a kezét, de még az a nagyobbfajta létszámstop, mint ami Olaszországban is van, az (még) nincs nálunk. Ne is legyen. Őszintén szólva, kicsit tartok attól, mi lesz, ha valamikor a közvetlen környezetemben betegszik meg valaki. Már életbe lépett a krízisbeo, kétnaponta kell bejárnom dolgozni, nehogy véletlen megfertőzzük egymást, meg hát kereskedelem az kereskedelem.
Addig be sem engednek amúgy sem, amíg nem fertőtlenítjük a kezünket, és elég gyakran is mosok kezet, úgyhogy én nem érzem magam veszélyben. Jó, néha köhögcsélek, meg folyik az orrom, de ez mind csak sima nátha. Számtalanszor volt már, felismerem. Meg hogy is kerülnék kapcsolatba egyáltalán a megfertőzöttekkel?

Egyébként, több dolog is bosszant ezzel a vírussal kapcsolatban. Az egyik az a hihetetlen méretű pánik, amit beleültetnek az emberbe. Egyszerűen elborzadva néztem nemrég egy videót, ahol a tömeg (ami elvileg nem is lehetne a cseppfertőzés miatt) úgy berontott egy Aldiba, mintha Black Friday lett volna… vagy minimum apokalipszis. Egyszerűen hülyítik az embereket, és komolyan, már azon gondolkodtam, hogy elkezdek a vírussal kapcsolatban mémeket gyűjteni, mert ez már egész egyszerűen nonszensz.
Egyetemek, mozik, színházak bezárva.
A legtöbb koncertet, ami március-áprilisban lett volna megtartva, elnapolták, törölték, vagy még bizonytalan, tudják-e másik időpontban tartani.
És azóta is egy hatalmas kérdőjel lebeg a berlini Lacrimas-koncertem fölött, mert még van lehetőség mindent visszamondani… nem szívesen, de muszájból, persze. Mondjuk, direkt rákérdeztem Julianra, mi lesz így, és azt a választ kaptam, hogy egyelőre az még meg lesz tartva, de azt nekik is meg kell látniuk, mit hoz a jövő.
Németországban eleve tízszer nagyobb a fertőzöttek száma, mint nálunk, pluszban, ez a jó gyerek meg Helsinkiből repülne, és az meg neki sem előnyös.

Igen, engem is elborzaszt, mi minden történt az elmúlt hetek alatt. Ráadásul, mikor ez a poszt megszületett, még nem is volt Magyarországnak halottja, mára pedig kilencet taposunk.
Az áprilisi utam tolódott júliusra, de most bennem van a kisördög, hogy a srácok talán túl optimisták voltak a vírussal kapcsolatban, mert bár 20-30 fővel bővül naponta, nem fog ez a vírus olyan hamar eltűnni. Még azok is hordózok lehetnek, akik nem is tudnak róla, mert olyan fitt a szervezetük, hogy simán leküzdi.
Mert ilyen is előfordulhat.
Már bent is arra gyanakodtunk, hogy talán rajtunk is átment, mert a csapatból hárman is voltunk lázasak.

Szívem szerint már azt akarnám, hogy vége legyen ennek a vírusnak, mert mindenkinek a könyökén jön ki. Sajnos, nem sajnos, a főnökeim nem túl optimisták a boltzárat illetően, így esélyes, hogy lesz, csak idő kérdése, hogy mikor. Akármikor kaphatom a hírt, hogy ekkortól nem tudok bejárni, mert rendelet szerint nekünk is itthon kell maradnunk.


Hozzászólások










Ha véleményed van, itt megírhatod ;)