2020. 02. 14.     Amy     0 comments

    Bonfire Stories, HOG Reviews, Mariaglorum

Megjelenés: 2020. február 14.
Fejlesztők: Mariaglorum
Történet:
Alan Bradford levelet küld ex-szeretőjének, Caroline-nak, hogy segítségre lenne szüksége egy fontos ügyben. Csakhogy a kisvárost rejtélyes köd nyeli el, és úgy tűnik, ő az egyetlen túlélő.

Amanda szemszöge

Vicces azért, hogy néha úgy utalnak a történetre, mintha valóban megtörtént volna – mindenesetre, a legendás második rész valóban meg is történhetett volna.
A mostani sztoriban megint egy íróval találkozunk, aki jó horror sztorikat írt – és elsőre azt gondoltam, már csak a köd miatt is, hogy valahogy az írások szörnyei megelevenedhettek.
De tévedtem.

Egy híradós adásból kiderült, hogy Quiet Peak városát valóban elrejtette egy fura köd, és megállíthatatlanul terjed. Az elméletek azt mondták, valahonnan vegyi anyag szivárog, és mindenkire veszélyes. De akkor miért jelent meg egy fénylő szemű idegen, elég erős gyilkos szándékkal?
Caroline-t Frank mentette meg, Alan régi jó barátja, aki elvitte a fickó házához. Ő felhomályosította őt is, meg minket is), hogy egy szerkezettel befolyásolni tudja a köd terjedését, így lehet nyomozgatni városszerte. Azt a megoldást már a League of Light 7. részében sem szerettem, de ez a történet legalább lekötött.
Három elemmel kellett feltölteni a gépet, majd nyomozni. Alan folyamatosan menekült előlünk, közben a szörny is párszor az utunkba akadt, és közben különböző elemekkel lehetett vele harcolni, de egy idő után kettőre immunis lett, és a végén már savval kellett elüldözni, nehogy kárt tegyen már bennünk.

A könyvesbolt környékén azért valami plusz mégis akadt: 8 évvel ezelőtt meghalt Charles Bright, de nem hétköznapi módon. Nem volt véletlen a halála, de Caroline is azt mondta, hogy nem volt olyan a tanár, akinek ellenségei lettek volna.
Egy hídon végre összefutottunk Alannel, aki közölte, hogy ő ugyan nem hívta ide a nőt, és jobban is tenné, hogyha elmenne, mert most túl veszélyes itt lenni. Bocs, már késő.
Frank nevének említésére azonban Alan mintha… megbolondult volna. A fénylő szemű alak meg úgy megjelent a semmiből, mintha ő irányította volna.

Szerencsére, Frank megmentette Caroline-t, és elmondta, hogy valóban Alan a szörny előhívója, és azt hitte, ha látja a nőt, megenyhül, de nem így történt. Időközben a hidegre immunis lett, úgyhogy ezek után tűzzel távolítottam el az útból. A mozinál kaptam egy infót, hogy a Ley-vonalak lehetnek a bűnösök most, mert az egyik ilyen „csomópont” pont Quiet Peak városánál van, és feltehetően legalább 7 vagy 8 szál metszi egymást, ezzel növelve az erőt, amit magukban hordoznak. Ezek a vonalak ebben a városban egy entitást hordoznak magukban (gondoltam magamban, akkor megvan a szörny származási helye).
Frank azonban rájött, hogy Alan csak egyike az entitás hordozóinak, mert korábban másokat is gyötörtek a vonalak, és valami Essence (lövésem sincs, hogy lehetne jól fordítani), kell ahhoz, hogy megelevenedjen ez a lény.

Amit nagyon szerettem, hogy az egyik keresős alatt nem szabadott gyorsan keresni, mert volt rá esély, hogy a szörny észrevesz minket. Nem próbáltam ki, milyen, ha gyorsan haladtunk, de nagyon izgalmas volt. Plusz pont a csapatnak.

Tudom, nagyon zavarosak a dolgok, eleinte nekem is az volt, és csak újraolvasásnál állt össze minden. A tanár halálesetét sem hagyták figyelmen kívül. Három srácot hallgattak ki, mindhármat felmentették, bár mintha Alan rejtegetett volna valamit.
Frank segítséget ajánlott Alannek, a kísérletei elvileg segítettek volna rajta, de látszik, mennyire rosszul sült el. Alan a szörnyet simán életre tudja kelteni, hála a Ley-vonalaknak, valamint Frank gépének, ami elnyelte az elemek által kibocsátott energiát. És ekkor fordult Frank Caroline ellen.
Végül csak sikerült utolérnünk Alant, és végre kérdőre vonhattuk. A másik két srácot ugye felmentették, de tudtak az Essence-ről, és ők ölték meg Charlest. Bár Alan szerint véletlenül, mert csak az igazat akarták tudni. Alan kihúzta ugyan az égő házból Charlest, de a fickó meghalt, az „átok” pedig így rákerült. A lény közvetlenül az érzelmekből táplálkozik, ezért kezdett el horror regényeket írni, hogy a sötétebb gondolatait ott vezethesse le, és így próbálta megakadályozni, hogy a lény megelevenedjen a valós életben. Sokáig próbált kitartani, addig sikerült, amíg Frank meg nem jelent. Megoldást ajánlott, de valami akkor sem volt jó tiszta.
Rábeszélte a kísérletre, aminek az lett volt a célja, hogy megelőzze a lényt, de később, mikor emberek haltak meg a szeme láttára, Alan rájött, hogy Frank átverte őt. De durván.

A végén meg kellett állítani Alant, de elkéstünk. Frank meghalt, és mire Alannek megjött az esze, addigra elvileg neki is befellegzett, és kapásból 5 szörny jelent meg. Ööö… valami itt nem jó, kérem szépen.

A bónuszban a táborozókat egy kalapos, idős bácsi közelítette meg, nem kis riadalmukra. Hallotta, hogy milyen történetről meséltek, és közölte, hogy ő ismeri a történet eredeti változatát. A fickó éppen haza indult volna, mikor Charles levele a keze ügyébe került, ezért a könyvtárba ment, ahol rátalált valamire. Charles szerette volna megtörni a Ley-vonalakat a város fölött, és akkor nem kellene neki hordoznia az Essence-t. Utána szeretett volna remeteként az erdőbe vonulni, de másképp alakultak a dolgok. Össze kellett szedni három tálcát, amik különböző mintákat ábrázoltak, de így se hagyták, hogy befejezzem, és rájöjjek, hogy kell használni – egyértelműen arra, hogy a lényt kiűzzük, de hogy állítsd a táblákat, azt nem. Meg is mutatta a táborozóknak a táblát, és mivel hajnalodott, elmentek haza. De a bácsi nevetve átváltozott a fénylő szemű szörnyé, kezében a kikódolt táblával…

Szerintem

Ennél nagyobb cliffhangert én még életemben nem láttam. Jó, láttam, de ez nagyon durva volt. Sokáig én se értettem a sztorit, pedig jó az angolom, tudok következtetni is, bár azt tudtam, hogy valahogy Alannek köze van a szörnyekhez, de így is akadtak kérdésem. Pedig volt egy olyan érzésem, hogy a csapat ezt trilógiának hagyja, de most úgy látszott, mégsem, és elég erősen remélem, hogy lesz ennek folytatása, mert befejezetlennek tűnik.

Grafika: 09/10 – leszokhatnának már arról, hogy túlnagyítják a képernyőt
Teljesítmény: 10/10 – gyönyörűen futott, mint az álom
Történet: 10/10 – a szörny mögötti keresés nagyon adta a parafaktort, a történet is egy jó kiinduló pontnak tűnt, csak ne hagyják annyiban.


Hozzászólások










Ha véleményed van, itt megírhatod ;)