Zene – Depresszió: Különjárat
2019. 12. 27.     Amy     0 comments

    Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Nem tudom, mikor kapjátok meg ezt a posztot – mikor elkezdtem írni, még csak december 5-e volt – de addig elég sok minden történt, de nem múlhat el a blogon az év úgy, hogy ne lenne belőle egy kis összesítő. Volt itt azért minden, mint egy jó filmben, egyetlen egy dolgot kivéve.

Tavaly ilyenkor éppen egy idegi becsípődéssel szenvedtem a hátamban. Nem csoda, nagyon megterheltem a hátamat a rengeteg lépcsőzéssel, de úgy voltam vele, szerettem, amit csináltam, és nem is akartam eljönni onnan, ha csak nem lesz egy jobb lehetőség. Ez a lelkesedés egészen májusig tartott, mikor is kiléptem az addigi munkahelyemről. Elég sok minden rosszul esett, és nem tudtam lenyelni pár dolgot, de ezt annak idején már letisztáztuk.

Időközben történtek még rossz dolgok is, sokszor volt úgy, hogy vitatkoztam vagy csalódtam emberekben, de tudtam, hogy nem véletlen nem lesznek velem a továbbiakban. Egyetlen személyt kivéve, aki miatt úgy érzem, jelentősen megváltozott az életem, az életfelfogásom. Sajnos mikor már harmadjára tartottam motivációs beszédet, nem egészen két héttel ezelőtt, és azóta se látom azt a változást, befejeztem, eleget foglalkoztam vele, és ideje végre azzal foglalkozni, ami a legnagyobb kalandot ígéri: a saját életemmel.
Eddig az utat kerestem, hogyan tudnám egyáltalán elkezdeni, hogy biztos jó legyen, és most, hogy megtaláltam, nem számít, van-e benne gödör, hegy, tüskés út, vagy éppen veszélyes kígyókkal teli ösvény, én akkor is végig fogok rajta menni, hogy elérhessem mindazt, amit akarok – jó, ezt a sort 2020-ban kellett volna leírni.

Volt egy rövid kiruccanásom is az egyik népszerű boltban, mint nem vásárló, és akkor döbbentem csak rá, hogy mennyire kétszínűek is az emberek (akinek nem inge…). Valamint azt sem fogom soha megérteni, hogy tud valaki fiatalabb lévén magasabb pozícióba kerülni nálam anélkül, hogy tisztességesen érte volna el azt. Az a baj, hogy a tisztességes út jó régóta nem létezik, aki meg azon megy keresztül, lenézik, kinevetik, és sokszor még hátráltatják is. Az utóbbi kettőt elég sűrűn tapasztaltam, mikor még ott voltam, de mondhatjuk úgyis, már nem bánt, hogy hamar vége szakadt. Jó tanulólecke volt számomra.
Utána elég sokáig kerestem egy helyet, ahol tovább tehetek azért, hogy a saját életem abba a mederbe folyjon, ahol lennie kell, és amint megtaláltam, nagyon örültem neki, bár teljesen új terület volt a számomra. Határozottan kikerültem a komfortzónámból, ami 2018 júniusa óta egyre gyakoribb.
Nem mondom, voltak nehézségek az elején, de nem létezik a szótáramban a feladás, maximum csak lassabban érem el azt a célt, amit mások mondjuk egy hét alatt. Már megtanultam ezt elfogadni. Ha mindenki mindent tudna, nagyon cudar egy világ lenne, amiben élünk.

A jó dolgokat pedig inkább kiemelem így külön, mert így lesz csak szép.

1. Voltam megint Lacrimas koncerten.
Igaz, hogy először kicsit tartottam, milyen lesz majd az új hangzás, meg hogy fog egyáltalán Julian szerepelni, mert nagy zenekarról van szó, és azért istenesen oda meg vissza voltam Robért (mintha most nem lennék, lolz). Viszont mikor márciusban kijött végre a Father of Fate, nem voltak többé kétségeim. Júliusban megjött az album is, ami elég hamar 2019 leghallgatottabb albuma lett – hivatalosan megerősíteni csak az új év első napjaiban fogom tudni, a last.fm még nem engedi az éves összesítőt megtekinteni.
Aztán, 2019. július 17-én 16:34-kor egyik barátnőm elküldte a fotót, hogy láttam-e, hogy jön-e a 69 Eyesszal a Lacrimas. Hát én percekig tátogtam, mint a kifogott aranyhal, hogy úristen, ez nem lehet igaz, végre, minden álmom teljesül, és asdfghjklé * – *. Amint ezt feldolgoztam, és rátaláltam a munkámra, elkezdtem félretenni a jegyre, mert addigra már nem volt az a „lenyeljük valahogy” árkategóriában, így csak szülinapom környékén sikerült megszerezni, de nem érdekelt túlságosan.
A beszámoló még mindig itt van, úgyhogy aki még nem látta, nyugodtan megolvashatja.
Azóta mi a helyzet? Nem azt mondom, hogy minden nap, de beszélek Juliannal az instagramján (ráadásul a priváton, mivel csatlakoztam a Patreonjához – hey, if you’re reading this don’t worry, it’s totally good things about you, de erre az esély nem sok XD), és egészen pontosan 2019.12.09-én megosztotta azt a közös fotót, ami sehol se nyilvános, és sunyin elraktározta magának. És ezt bevallotta, hogy megkereste. Rákérdeztem. Azért valamikor tőle is rendelni fogok, amint ez az anyagi instabilitásom elmúlik. #proudmemberofthearmy #itsonlyhungariansorry

2. Kimozdultam a komfortzónámból.
Ezt főleg az utóbbi hónapokban vettem észre, hogy már nem félek annyira felvenni a telefont, az angolomat is sikeresen használom, nem csak zenehallgatásnál meg sorozatnézésnél, hanem néha külföldiekkel is szóba kell állnom, nem csak koncerteken. Bizony, ilyen is előferdült már velem.
Annyi biztos, hogy bár a különféle emberekkel megy az ilyen szinten való társalgás, még mindig nincs kivel megosztanom az életemet, de még mindig nyitott vagyok a dolgokra. Valószínűleg addig nem is fog Shift+Ő nélkül jönni a nagy Ő, amíg magam körül, és főleg magamban nincs rend, de már jó úton haladok.

3. Beszippantott egy újabb fandom.
Igaz, hogy nem sikerült az eredeti tervem, de még a Végjáték előtt megnéztem majdnem minden este egy-egy Marvel filmet, és mondanom se kell, hogy azóta is nagyon szeretem a szuperhősöket, de erről majd egy későbbi posztban. Inkább később leszek mindenben tájékozott, mint mikor mindenki ugyanarról beszél. #againtsfashion #myfashionisbetter

4. Alakul a saját határidőnaplóm.
Eleddig nem esett szó róla, de amióta van egy nyomtatóm, azóta eléggé elkezdtem a saját Filofaxomat összerakni, ami mondhatni, a bullet journal testvére – csak itt kinyomtatod, amit mások megrajzolnak. Mivel nekem a rajztehetségem egyenlő a nullával, így ez ezerszer jobban hangzik, de ezt is csak jövőre láthatjátok. Sok minden ugyan annyira nem fér el benne, mert nem tudok kétoldalasan nyomtatni, de ez már egyéni probléma.

5. Alakul a szép kis magánkönyvtáram is.
Abban az öt hónapban, amíg nem váltottam, sikerült egyesítenem néhány sorozatomat, amik most büszkén ülnek a polcokon, és nem válnék meg tőlük soha. Igaz, hogy nem volt egyszerű mindegyiket megszerezni – néhányat szinte lehetetlen is, de ha sikerült az Alvilág urait egyesítenem, akkor nehogy már a többieket ne kelljen. Harcos győzelem vagyok, előttem nincs lehetetlen.

Úgyhogy azt hiszem, 2019 ennél a két sorozatnál igencsak sikeres volt, mégha közben ki is derült, hogy több Éjfél szülöttei rész nem fog megjelenni, mert nem éri meg a kiadónak ; – ;. De, remélem jövőre ilyenkor a teljes Kresley Cole, Charlaine Harris és Laurell K. Hamilton sorozataimat mutathatom be nektek. Igaz, hogy úgy terveztem, idén már elkezdek újakat is behozni a magánkönyvtáramba, de először ahhoz hely kell, úgyhogy ezt kitoltam.

6. Rákaptam a Wish-re.
Néha áldás, néha átok, de ez attól függ, mikor mit sikerült rendelnem. Eddig mondjuk úgy, hogy 95%-ban elégedett vagyok az oldallal. Eddig inkább ékszereket rendeltem, kis apróságokat, de valahogy nem is akarok ennél többet, a nagyobb dolgokra inkább minőség/ár kategóriában tartom magam, mintsem megvegyem úgy, hogy két használat után tönkremenjen.

7. Bővült a kis magángyűjteményem.
Könyvekről már meséltem, de szereztem idén két Depi pólót, nyakpántot, kitűzőt, a poharat, nem beszélve arról a csudálatos Bleeding the Stars fan deluxe edition-ről, ami szépen a oltáron polcon hever a bekeretezett képpel együtt. Koncertek terén voltam Road-on is, mert kellett, találkozhattam más magyar zenészekkel is, és bár otthagytam azt a jó kis lelőhelyet, jövőre mindenképpen megyek a bakancsom miatt. Meg még jónéhány relikvia miatt.

8. Megalkottam a legtökéletesebb férfi Simet az egész univerzumban.
Xavier Alvaro már többször szerepelt a posztokban, és bár az életútját még nem teljesen ismerhetitek, annyit elárulhatok, hogy egy sima karakterből kinőtte magát – naptárat készítek a róla készült fotókból, a legendás Pamandás sztori pedig őt köszöntheti, mint új főhőst. Végül is, azon kívül, hogy Simsben nem ölt még sárkányt, minden stimmel. Amúgy is éppen szupersztár színész a gyönyörűségem.

Olyan gyönyörű, hogy besírtok, ugye? Már alig várom, hogy még minőségibb képeket készíthessek róla…


Hozzászólások










Ha véleményed van, itt megírhatod ;)