Hy darlings! ♥ \m/

Egy jó ideje érlelem már ezt a posztot, amit még karácsonykor kezdtem írni, de több dolog miatt csak most tudtam úgymond normálisan összeszedni a gondolataimat a témával kapcsolatban.

Sokszor megfogalmazódott már bennem, hogy talán bennem van a hiba, amiért egyedül vagyok, ami részben igaz, de csak 50%-ban. Azt mondják, ha az ember jól érzi magát a bőrében, akarva-akaratlanul is felhívja a másik nem figyelmét. Nos, ez velem többször előfordult, hogy jól éreztem magam, úgy éreztem magam, hogy akár a végzet asszonya is lehetnék – de nem, ez sem segített ahhoz a boldogsághoz jutni, amiről álmodozom. Kicsit olyan ez nekem, mintha egyszerre testesíteném meg a FTT-ből Maryt, Marissa múltjával összerakva.
Megkaptam már, hogy talán nagyok az elvárásaim, de az szerintem nem nagy elvárás, hogy lehetőleg éljen az illető a fővárosban, legyen nálam magasabb egy kicsivel, legyen idősebb nálam, legyen hosszú a haja, és legyen szakálla. Ez miért sok? Nem azt kértem, hogy valami Brandon Katz stílusú kan akasszon le, arra az esély egy a tíz milliárdhoz, de még mindig úgy érzem, hogy nem túl magas az a cél, amit meg kellene ütni.

Korábban beszélgettem kimondottan randi/párkeresés céljából srácokkal (azért nem írok férfit, mert max. egy az, akire azt mondom, hogy az volt), de valahogy már ott éreztem, hogy erőltetem a dolgot, és azért sem jött össze semmi. Mert görcsösen akartam, hogy nekem legyen valakim. Úgyhogy miután elkezdtem dolgozni anno a rockboltban, hanyagoltam is a témát.

Nem mondom, hogy nem lett tapasztalatom, de így visszagondolva, csak annyira voltak jók, hogy tapasztalatot szerezzek. Annyi biztos, hogy a fiatalabbakkal más irányba megy az utunk, nem is lett volna belőle semmi, vagy én nem éreztem azt a bizonyos szikrát, hogy „nnna, akkor, te meg én most kicsivel komolyabban beszélgessünk”.

Emiatt számtalanszor megfordult a fejemben, hogy biztos bennem van a hiba. Való igaz, nem vagyok az a szép lány, de nem tartom magam csúnyának, minden testi hibám ellenére is. Tény, hogy vannak jobb napjaim, mikor minden jó, minden összejön, de valahogy akkor sem jön az a herceg a Harley Davidsonjával. Sajnos sokszor van olyan, hogy megtetszik valaki koncerteken, de mikor kiderül, hogy nálam jócskán fiatalabb, hirtelen öregnek érzem magam, és persze, hogy csalódok.
Már az is megfordult a fejemben, hogy előző életemben biztos, hogy nem voltam szent, és most ebben az életemben kell elviselnem a büntetésem. Nem vicces, ne nevessetek. Valami férfifaló démon lehettem, aztán nem érdekelt senki és semmi, ha kellett nekem valaki, megszereztem. De hogy most miért nincs?

Nem mondom azt, hogy félek nyitni egy kapcsolatra, de valahogy mégsem tudom egyáltalán elkezdeni a dolgot. Vagy fiatalabbat találok, vagy foglaltat, vagy az illetőnek ugyanaz a hobbija, mint nekem, vagy ki sem leng a mércém. És ezek csak a leggyakoribb tapasztalataim. Jó, ha az illető meleg, azzal nincs baj, elfogadom, szeressék egymást, csak ilyenkor mindig az az első kérdésem, hogy nekem miért nem jut ki az ilyenekből?

Sokszor hallottam az alábbi mondatokat, de muszáj vagyok letisztázni, miért nem működik:
– több próbálkozás kell, mire eljön az a bizonyos egy – a tapasztalataim alapján félek egyáltalán keresni
– jönni fog a legváratlanabb pillanatban – és fogadjunk akkor, mikor éppen úgy gondolom, hogy nem kell
– fiatal vagy még nagyon! – persze, mert 21-25-nek nézek ki…
– a sorsnak más tervei vannak veled – ezt aláírom, de akkor kaphatnék valami hintet, hogy egyáltalán van-e esélyem?
– csak járj nyitott szemmel – járhatok, ha nem vesznek észre
– tegyél azért, hogy ne legyél egyedül – majd kiplakátolom, hogy nézd, ott egy szingli
– ne legyenek nagy elvárásaid – nincsenek, de ha valaki egyszerűen nem fog meg, nem tudok mit csinálni
– magadban keresd a hibád – keresem, évek óta, és sejtem már, mi lehet a baj

A végére hagytam, de itt vannak két csoportba szedve azok, amiket tapasztaltam eddigi éveim során. Igen, kicsivel több a rossz, de azért biztos vagyok benne, hogy ez nemsokára változni fog.