2019. 12. 26.     Amy     1 comments

    Blog, Cikkeim

Hy darlings! ♥ \m/

Egy jó ideje érlelem már ezt a posztot, amit még karácsonykor kezdtem írni, de több dolog miatt csak most tudtam úgymond normálisan összeszedni a gondolataimat a témával kapcsolatban.

Sokszor megfogalmazódott már bennem, hogy talán bennem van a hiba, amiért egyedül vagyok, ami részben igaz, de csak 50%-ban. Azt mondják, ha az ember jól érzi magát a bőrében, akarva-akaratlanul is felhívja a másik nem figyelmét. Nos, ez velem többször előfordult, hogy jól éreztem magam, úgy éreztem magam, hogy akár a végzet asszonya is lehetnék – de nem, ez sem segített ahhoz a boldogsághoz jutni, amiről álmodozom. Kicsit olyan ez nekem, mintha egyszerre testesíteném meg a FTT-ből Maryt, Marissa múltjával összerakva.
Megkaptam már, hogy talán nagyok az elvárásaim, de az szerintem nem nagy elvárás, hogy lehetőleg éljen az illető a fővárosban, legyen nálam magasabb egy kicsivel, legyen idősebb nálam, legyen hosszú a haja, és legyen szakálla. Ez miért sok? Nem azt kértem, hogy valami Brandon Katz stílusú kan akasszon le, arra az esély egy a tíz milliárdhoz, de még mindig úgy érzem, hogy nem túl magas az a cél, amit meg kellene ütni.

Korábban beszélgettem kimondottan randi/párkeresés céljából srácokkal (azért nem írok férfit, mert max. egy az, akire azt mondom, hogy az volt), de valahogy már ott éreztem, hogy erőltetem a dolgot, és azért sem jött össze semmi. Mert görcsösen akartam, hogy nekem legyen valakim. Úgyhogy miután elkezdtem dolgozni anno a rockboltban, hanyagoltam is a témát.

Nem mondom, hogy nem lett tapasztalatom, de így visszagondolva, csak annyira voltak jók, hogy tapasztalatot szerezzek. Annyi biztos, hogy a fiatalabbakkal más irányba megy az utunk, nem is lett volna belőle semmi, vagy én nem éreztem azt a bizonyos szikrát, hogy „nnna, akkor, te meg én most kicsivel komolyabban beszélgessünk”.

Emiatt számtalanszor megfordult a fejemben, hogy biztos bennem van a hiba. Való igaz, nem vagyok az a szép lány, de nem tartom magam csúnyának, minden testi hibám ellenére is. Tény, hogy vannak jobb napjaim, mikor minden jó, minden összejön, de valahogy akkor sem jön az a herceg a Harley Davidsonjával. Sajnos sokszor van olyan, hogy megtetszik valaki koncerteken, de mikor kiderül, hogy nálam jócskán fiatalabb, hirtelen öregnek érzem magam, és persze, hogy csalódok.
Már az is megfordult a fejemben, hogy előző életemben biztos, hogy nem voltam szent, és most ebben az életemben kell elviselnem a büntetésem. Nem vicces, ne nevessetek. Valami férfifaló démon lehettem, aztán nem érdekelt senki és semmi, ha kellett nekem valaki, megszereztem. De hogy most miért nincs?

Nem mondom azt, hogy félek nyitni egy kapcsolatra, de valahogy mégsem tudom egyáltalán elkezdeni a dolgot. Vagy fiatalabbat találok, vagy foglaltat, vagy az illetőnek ugyanaz a hobbija, mint nekem, vagy ki sem leng a mércém. És ezek csak a leggyakoribb tapasztalataim. Jó, ha az illető meleg, azzal nincs baj, elfogadom, szeressék egymást, csak ilyenkor mindig az az első kérdésem, hogy nekem miért nem jut ki az ilyenekből?

Sokszor hallottam az alábbi mondatokat, de muszáj vagyok letisztázni, miért nem működik:
több próbálkozás kell, mire eljön az a bizonyos egy – a tapasztalataim alapján félek egyáltalán keresni
jönni fog a legváratlanabb pillanatban – és fogadjunk akkor, mikor éppen úgy gondolom, hogy nem kell
fiatal vagy még nagyon! – persze, mert 21-25-nek nézek ki…
a sorsnak más tervei vannak veled – ezt aláírom, de akkor kaphatnék valami hintet, hogy egyáltalán van-e esélyem?
csak járj nyitott szemmel – járhatok, ha nem vesznek észre
tegyél azért, hogy ne legyél egyedül – majd kiplakátolom, hogy nézd, ott egy szingli
ne legyenek nagy elvárásaid – nincsenek, de ha valaki egyszerűen nem fog meg, nem tudok mit csinálni
magadban keresd a hibád – keresem, évek óta, és sejtem már, mi lehet a baj

A végére hagytam, de itt vannak két csoportba szedve azok, amiket tapasztaltam eddigi éveim során. Igen, kicsivel több a rossz, de azért biztos vagyok benne, hogy ez nemsokára változni fog.


Sajnálom hogy magányos vagy :( viszont egyre nehezebb ma egy rendes partnert találni, szóval remélem nem marcangolod magad agyon! :( egyszerűen baromi nagy tud lenni a bizalmatlanság mert egy egész, komolytalan tinder generációval van az ember lányának dolga. ^^”
régen a hócipőm tele volt azzal, hogy “jaj majd jön mikor nem számítasz rá”, mert úgy voltam vele hogy: pff. én aztán sose számítok rá. de titkon, valahol legbelül mindig kinéztem bulik előtt pl a fiúkat, és akarva-akaratlanul is reménykedtem valamiben. évekig ez ment, előtte meg csak 3 hónapos kapcsolatom volt, aztán egy nagyon rövid és nagyon abuzív (mondják ezt így magyarban?), aztán a rövid&ultralibafos után voltam úgy vele, hogy nah jó, most már nem érdekel. és azután jöttem össze a barátommal akivel már együtt élünk- tényleg nem számítottam rá, és hirtelen volt. és előtte abban a hitben éltem, hogy mindenkinek jut valaki, csak nekem nem, mert ez meg az és amúgy is.
szóval mindig mindenkinek azt mondom, hogy jönni fog az! előbb vagy utóbb, de hiszek benne és biztos vagyok benne hogy neked sem kell majd ezt a hülye átkot tovább elviselned :3 az amúgy viszont nagyon jó, hogy látod a pozitív oldalát is, mert egyébként a szingliséget igenis ki kell élvezni, akárki akármit mond. :D

icon-clock-o
2019. 12. 27. 01:22

Hozzászólások










Ha véleményed van, itt megírhatod ;)