Szerző: J. R. Ward
Cím: A kiválasztott
Eredeti cím: The Chosen
Sorozatcím: Fekete Tőr Testvériség
Sorrendben: 15.
Fordította: Lukács Lászlóné
Magyar kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2019
Eredeti kiadó: Ballantine Books
Kiadás éve: 2017
Műfaj: paranormális romantikus, erotikus, vámpíros
Oldalszám: 622 oldal
Molyos értékelés: 92%
Goodreads értékelés: 4.32

Fülszöveg:

A ​Fekete Tőr Testvériség nagyszabású győzelmet aratott az Alantasok Társasága fölött, ám az életmódjukat továbbra is veszély fenyegeti. Egy ősi ellenség érkezik Caldwellbe, és ahogy egyre több titokra derül fény, hirtelen már semmi sem az, aminek látszik… A testvériség mindennapjai most is ugyanolyan zavarosak, mint korábban.

A meggyötört lelkű Xcor, a testvériség rivális bandájának tagja a testvérek fogságába esik, és mivel fenyegetést látnak benne, brutális kihallgatás és gyötrelmes kínhalál vár rá. A férfit egész életében kegyetlenség és erőszak vette körül, így egy igazi harcoshoz méltóan elfogadja végzetét. Egyetlen dolog miatt érez megbánást csupán: hogy elveszíti a csodálatos nőt, aki igazán soha nem volt az övé.

Layla, a Kiválasztott az egyetlen, aki tudja, kicsoda Xcor valójában. De ha felfedné a férfi sötét múltját és elárulná, milyen örökség birtokosa, azzal veszélybe sodorna mindent, még gyermekei életét is. A szerelem és a hűség között őrlődve Layla egyre biztosabb abban, hogy szembe kell szegülnie családjával, hogy megmenthesse az egyetlen férfit, akit valaha képes lenne szeretni. De ha a testvériség lehetőséget is ad Xcornak, hogy bebizonyítsa igazát, kettejük szerelmének át kell hidalnia a világaik közötti ellentéteket – máskülönben újabb háborúkat és tragédiákat szabadítanak a földre.

Véleményem

Elég régen nem volt már könyv FTT-terében, de jól sejtettétek, sokat nem kellett várni, hogy megszülessen ez a poszt. Nem spoilermentes, mint mindig.

Több szállal foglalkozik a kötet, ami szerintem jó, mert kapunk valamennyi update-t, ki hol tart mostanság az életében, mégha ezzel páran háttérbe is szorulnak. Az biztos, hogy szerepet kapott (evidensen) Xcor és Layla, mellé párosítva Qhuinn-t és Blayt persze, de volt itt kicsit Vishous is, meg Lassiter is, meg az az ördögszülte Throe is. De haladjunk sorjában.

Nem egyszer adtam hangot annak, hogy én személyszerint nem örülök Jane jelenlétének a sorozatban, és itt sem kapott 3-4 mondatnál többet. Teljesen jogos, hogy V egy húsvér nőt akar, nem egy szellemet, akiből még csak inni se tud, akármennyire is nagyon okos egy nő (és akkor is ezt az egyet tudom felhozni mentségére). Vishous számtalanszor meglepett a kötetben, és nagyon remélem, hogy megteszi, ami foglalkoztatja éppen, mert megérdemli a boldogságot, akárhogy is, de nem egy szellem mellett. Ennyi erővel egy női angyallal vagy egy vérfarkas csajjal kerüljön egybe, de ez nonszensz. Tetszett, ahogy a kicsi Rhampage-dzsel foglalkozott, az a pillanat picit felolvasztotta a szívemet, de így is a lehető legtávolabb állunk egymástól.

Bár a listán nem pont Qhuinn volt a harmadik, hanem csak a hetedik, mégis nagyon imádtam a karakterét. De ebben a részben jó párszor kedvem támadt benyúlni, és úgy felpofozni, hogy meglepődik. Hogy lehet így viselkedni? Rosszabb, mint egy menstruáló, viharos kamaszkorban élő tinilány. Jó, az apai féltő ösztönök kijöttek belőle, elhiszem, de ahogy viselkedett, az enyhén szólva kinyitotta a bicskát a zsebemben. Kétszer össze is csuktam a könyvet, és elkáromkodtam magam. De aztán folytattam, mert kíváncsi voltam, vajon valaki helyére rúgja-e az agyát, vagy sem.

És akkor most a főszereplőink. Ameddig ez a kötet nem jelent meg, és nem értem oda, addig valahogy el se tudtam volna úgy elképzelni Xcort és Tohrt, mint testvéreket. Oops, spoiler, de ezt jeleztem már. Olyanok egy kicsit, mint Phury baba és Zsadist – egyikük Mr. Perfect, másikuknak van külső testi hibája (Tohrnál ezt még nem láttam, de bármi megtörténhet). Viszont tényleg, viselkedésükben, a rajongásuk a nőért, a család utáni hihetetlen erős vágyakozás nagyon hasonló, és emiatt úgy éreztem, hogy valóban azok. Még a nevük hangzása is hasonló.
Egy dolog azonban nem tetszett Laylában: az egyik pillanatban a tökéletes mintaanya, a másikban pedig alig bírja magán tartani a ruháit. Oké, erre képezték ki, meg sürgette az idő őket, de akkor is, most döntsük már el, hogy igazi dominák vagyunk-e, vagy két apróságnak szenteljük az életünket…

Bónuszban, a csodálatos és erős, hatalmas vak Királyunk, Wrath következik, aki ebben a sorozatban visszahozta azt az érzést, amit az első könyvekben éreztem: tényleg övé itt minden, és az utolsó jelenetekben, mikor védelmezték, tényleg úgy védték, mintha hímes tojás lenne. Bár azt meg kell hagyni, az őrült Lassiter enyhén szólva köcsög volt a végén, de remélem, hamar kiderül, ami itt kiderült – bár mivel követem az angol könyvek spoilereit, így nem volt annyira váratlan.

És akkor Throe. Olyan szintű utálat van bennem a karaktere iránt, hogy utoljára ilyet Mr. X és Mr. O tudott kihozni belőlem. Hogy lehet valami ennyire hülye? Szebb szót nem találtam rá. Meg az a vonal, amibe belenyúltunk… nagyon remélem, hogy Warden anyánk tudja, hogy mit csinál, mert ez így nem lesz jó… mert akkor a Testvériség a Banditákkal enyhén szólva kevés lesz, és nem riogatni akartam senkit.

Összegzés

Borító: 3/5 – a lila színes pasival nincs bajom, a piros felirattal annál inkább
Karakterek: nem zavaró a sok szál, legalább nincsenek alantasok – de Qhuinn majdnem kiérdemelte a 2019 seggfeje címet
Kedvenc jelenet: Layla először szembesül Lassiter új munkájával
Kedvenc karakter: most nem a drága angyalom, hanem Wrath és Vishous vitték a hátukon a sztorit
Tetőfok: a nagy békekötés utolsó pillanata átvált egy közös megmérettetésre
Összesítve: 5/5 – csak azért nem csillagos, mert az túlfényezés lenne.