Megjelenés: 2019. november 16.
Fejlesztők: Amax Interactive
Történet:
Ott kezdünk, hogy karakterünket éppen a halálból hozzák vissza – ámde, mikor megjelenik egy feltűnően jóképű copfos fiatalember, a dolgok egészen más irányban folytatódnak.

Amanda szemszöge

Játék első meglepetése: feláll a főmenü, erre ott láttam kiírva a nevem. Úgy, hogy kb. frissen érkezett a gépre. Alig hittem a szememnek. Kicsit gyanúsnak véltem, de annyi baj legyen, elég jó játékot kaptam.

Most kivételesen nem találkoztunk a halállal, mint a sorozat korábbi részeiben, helyette megkaptuk Chronost (magyarosan írva Kronoszt), akivel Gena Showalter olvasói találkozhattak már. Itt azonban feltűnően más megjelenést kapott, és atyaúristen. Na szóval, azért vitte a karaktert az Idő templomába, mert Hecate (Hekaté) meg akarta ölni, de csodával határos módon túlélte a merényletet. A hely, ahova kerültünk tartalmaz egy hatalmas homokórát, amiben minden Földön élő életkristálya benne van, és ha az illető meghal, a kristály az óra alsóbb felébe hullik. Lövésem sincs, hogy lehetne magyarul a Chronometrum-ot magyarul leírni, egyelőre sok mindent nem találtam róla.

Hekaté azonban betört a templomba, eltörte a homokórát, majd meglépett. 10 kristály elég volt arra, hogy Kronosz magához térjen, de ebből hármat nekünk kellett megszerezni. Hogy miért ilyen Hekaté? Szerelmének, egy halandónak a sors nem adott túl hosszú életet, ezért mikor meghalt, a nőt annyira elvakította a gyász, hogy mindent elkövetett volna azért, hogy visszahozhassa az életbe. Csakhogy ehhez számtalan ártatlan életre lett volna szüksége.

Az első személyünk feltehetően India területén élt, Ashának hívták, a sírja pedig a szépen hangzó Garden of Sorrow területén található (magyarul hülyén hangzik a Bánat kertje, na). Asha fia, Suraj fogadott, akinek lelke képtelen nyugodni, mert úgy érzi, bűnös az apja halála miatt. Az okok egyszerűek: a falujukban hagyomány volt, hogy minden hetedik életévét betöltött kisfiúnak egy tigrisliliomot kellett elhoznia a tigris tanyájáról. Velük a sors nem volt kegyes, mert mikor Asha a fia mellett akart lenni ennél a nagy eseménynél, egy tigris szétválasztotta őket, és a dolgok a legrosszabb végkimenetelt kapták meg.
Igen, én is azon akadtam fent, hogy hét évesen már férfinak nyilvánítanak egy nyilvánvalóan kisfiút, mindegy. Más földrész, más kultúra, más hagyományok. A tigrist Hekaté küldte, de meg kellett akadályoznunk a halálukat, mert a sorozatnak ez az igazi fő célja.

A második elhunytunk Hester, akinek a lelke a Garden of Lost Hopes területén volt található (magyarul ugyancsak hülyén hangzik a címe, hadd hagyjam meg így angolul). Hester férje órakészítő volt, de váratlanul elhunyt, ezért magára maradt a fiúkkal, Ingvarral. A nő megbetegedett, nem tudott dolgozni, így elég hamar elszegényedtek. A főbérlője pedig elég egy szemét alak volt, képes volt „zálogként” az utolsó emlékét a férjéről, egy zsebórát elvenni a nőtől. Ingvar ezért úgy határozott, hogy elmegy, és visszaszerzi apja óráját, de sosem tért haza. Hester betegsége a gyász miatt rosszabbodott, és végül elhunyt.
A főbérlőt kedvem lett volna szétverni egy szívlapáttal, amiért az órát a közeli kútba dobta. Hekaté volt az, aki végül belökte Ingvart is, és persze, hogy szegény fiú törött karral nem tudott kimászni. Viszont itt voltam én/a karakterem, és megváltoztattuk a dolgok kimenetelét: megmentettük a srácot, aki elmondta, hogy az apja naplójában látta, hogy valahol annak idején a kalózok itt rejtették el a kincsüket, így ha megtalálják, simán jobb életük lehet. A kedvenc történetem volt ez az egész játékban, hogy a jók mindig elnyerik a jutalmukat a sok gonoszság túlélése miatt.

A harmadik elhunytunk Todd volt, akinek a felesége, Christie idő előtt hunyt el, szintén Hekaté ámokfutása miatt. A sír közel volt Hester sírjához, így sokat nem kellett mennünk. Todd és Christie frissen házasodtak, a mézesheteiket töltötték, mikor a nő vízbe fulladt, mert a folyó sodrásával Todd nem tudta felvenni a versenyt. A mi dolgunk volt tehát, hogy ezt a jelenetet megváltoztassuk. Todd egy másik hajóval a nő után hajózott, kimentette, majd nekünk kellett kocsival kihúzni őket, és így szintén nyertünk.

A nagy csata előtt Kronosz visszanyerte az erejét, ideje volt felkészülni az összecsapásra. Hekaté elkezdte a rituálét, de kellett egy ok, miért ne tegye. Az ok pedig egyszerű volt: halandó szerelme leírta naplójában, hogy nem akart halhatatlan lenni soha, elfogadta, hogy neki ennyi jutott, és azt a maradékot is a nővel akarta tölteni, és fájt neki, hogy mellette képtelen volt józanul gondolkodni.

A bónuszban tűz ütött ki egy táborban, majd miközben karakterünk egy ártatlan életet akart megmenti, meghalt – az Idő temetőjében pedig Kronosz fogadta, hogy „ugyan nem kellett volna meghalnod most még, de segítek, hogy visszakerülj, és minden rendben lesz”. Hát köszi. Segítségével visszajutottunk arra az időre, mielőtt a tűz keletkezett volna, így volt némi időnk megállítani a katasztrófát. A lányt egyébként Gingernek hívták, a karakterem elkeresztelte Bernadette-nek, és a tüzet egy véletlenül kisodródott benzinszállító-autó okozta, amint lezuhant a hegyről. Ezt kellett megakadályozni, hogy ne essen le az útról, majd Kronosz feltett egy kérdés, hogy maradni akarunk-e itt, és angyallá válni, vagy visszatérni az emberek közé, és elfelejteni mindent, ami történt. Én rányomtam, hogy legyünk angyalok, úgyis kevés van belőlük.

Szerintem

Azt leszámítva, hogy ez a játék kapásból megmondta, hogy hívnak, ráadásul kétszer is, kicsit megijesztett, de azért szórakoztató volt. Kár, hogy Kronosz nem volt ennyire figyelemreméltó Showalter regényében, de ez már csak az én fantáziám csalódottsága. Valamiért úgy érzem, Gingert sem láttuk utoljára.

Grafika: 10/10 – mindenki olyan szép ebben a sorozatban
Teljesítmény: 10/10 – most nem említem meg, hogy az ablakos mód hiányzott, mert egyedül Todd és Christie történetében volt egy kis baj, de nem volt zavaró.
Történet: 10/10 – kíváncsi leszek azért, vajon a készítők csinálnak-e egy olyan epizódot, ahol a megismert karakterek újra felbukkannak, csak más okból.