Zene – Schwarzer Engel: Ritt Der Toten

Hy darlings! \m/♥

A mai posztomban egy újabb összeállítást láthattok az elmúlt hetek Wish-es rendelései közül. Most kicsit visszafogtam magam, mert ugye, jönnek a fiaim kerek egy hónap múlva, úgyhogy rájuk jobban kell most, mint az ilyen kis apróságokra. Mert hát, a Lacrimas ötévente egyszer jön, a Wish meg mindennap elérhető… khm ^^” #silppinaction

Ezt a csinos, szinte már-már gótikus fülbevalót azonnal megszerettem, ahogy megláttam – és viszonylag hamar ide is ért, a szokott 3 hét helyett 2,5 hét alatt. Sajnos van egy kis hibája azóta: a ragasztó engedi a csipkét, így általában 3-4 viselés után mindig újra kell ragasztani a drágát, de ne várjak sokat egy 300 forintos darabtól.

Amióta végignéztem mindegyik Marvel filmet (az új Pókembert sajnos még nem), azóta rájöttem, hogy nagyon is szeretem a Bosszúállókat (erről majd egyszer értekezek egy hosszabb posztban is). Természetesen egy Avengers nyakláncnak jönnie kellett a Thanos-os gyűrűm mellé, nehogy már ne legyen nekem!

Gyerekkorom meghatározó meséje volt az Alíz Csodaországban, és csak később fedeztem fel, hogy az amúgy is elborult mesét mennyire elborította American McGee. Ezt a két mottót mindig is nagyon szerettem, néha a hétköznapokban meg is jegyzik a baloldalira, hogy milyen menő. És sajnos, néha teljesen igaz…
A másik meg már olyan, hogy akár én is mondhattam volna. És tényleg igaz. Az én valóságom más, mint a tiéd.

Lucille is in da haus! Oké, tudom, nem olyan menő, meg nagyon kicsi is nekem, úgyhogy igazából a kulcstartónak van nagyobb jelentősége, mintsem a nyakláncnak… de lehet, lecserélem majd jövőre egy kicsivel nagyobb Lucille-re. Igen, tudok róla, hogy Jeffrey elvette Hilary-t, úgyhogy most egy kicsit sír a fangirl énem.

Valami Addams Family-s cuccot kerestem, és ez volt a sok Mortisha/Wednesday jelmez között, ami elfogadható volt számomra. Mondjuk, azóta is keresem fejben, melyik részben mondhatta ezt Mortisha, de gyanítom, valahol az elsőben, csak jobban oda kellene figyelnem rá.

Kb. gyerekkorom (pontosabban a Sailor Moon) óta meg vagyok veszekedve a Holdért, és igazából mindenféle misztikus dologért, ami csak hozzáköthető. Lehetnek azok babonák, rémmesék, jelentőségek, nekem kellett valami, ami ezt a fajta misztikumot megjeleníti, így lyukadtam ki eme háromholdas csodáért. Öcsém szerint a díszkövek a fényben színt váltanak, szerintem meg sima holdkövek.

Kicsit félve pakolom ki ezt a nyakláncot, de szerintem semmi komoly nincs benne. Egyszerű pentagramok tőrökkel. Egy nyakláncban szerepel két kedvenc témaköröm, a metal és a Fekete Tőr Testvériség. Nincs ebben semmi rossz.

Ezt a karkötőt Anyukám rendelte születésnapomra. Sima egyszerű, kicsit rockosabb ihletésű karkötő, álezüst, ahogy azt egyszer megkaptam a munkahelyemen. Meglepően könnyű, de nagyon feltűnő egy darab. És szeretem ^^.

Megfogadtam magamnak, hogy nem veszek gyűrűszettet, sőt, semmilyen gyűrűt, mert annyi van, hogy lassan mozaikot lehetne belőlük kirakni… de nem, én bolond határozottan megvettem ezt, mikor megláttam. Nagyon megtetszettek a lila kövek, valamint az örvényes darab. Na, nem tudtam ellenállni a csábításnak.

Ööö… igen. Sokan lehet furán néznek rám, hogy mit szeretek ebben a karakterben, miközben egy pszichopata gyilkos, aki megölte Glennt és Abrahamet. Nos konkrétan azt, ahogy Jeffrey előadja. Ahogy Kirkman megteremtette, hogy attól még, hogy van egy meghatározó stílusa, ő is ember, van érzelmes oldala is, és nem véletlenül olyan, amilyen. És még mindig nem olvastam a Here’s Negant. Csak abból táplálkozom, amit eddig tudtam róla.

2019. 10. 12.    Amy      WishHaul     0 hozzászólás(ok)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük