Hy darlings! ♥ \m/

Nemrég kaptam egy felkérést Kathryne-től egy általa készített Spooktober kihívásra.
Nekem, mint aki őszi gyerek, imádja a Halloweent, mindent, ami misztikus, sötét, és köze van a természetfelettihez elég testhezálló feladatnak tűnt. Vagyis remélem, hogy helyt tudok benne állni ^^. Amúgy is szeretem az ilyeneket, meg hát ennyire egyedivel hosszú blogger-pályafutásom alatt sem találtam.
Így szépen megkérek mindenkit, aki erre jár, és van blogja, hogy töltse ki ő is, és ne felejtse el felkeresni a #blogzaholic-ot, mert az ő oldala is bekerülhet a többiekéhez, és megismerhetik a munkásságát ^^

Játékszabályok, amiket már az elején le fogok nektek írni, hogy aki kedvet kap hozzá, ő is tisztában lehessen.

1) Ha elvállalod a Spooktober kihívást, tedd ki a táblát (fent) az összes ilyen témájú bejegyzésedhez!
2) A bejegyzéseidben linkeld be ezt a bejegyzést, hogy így minden érdeklődő meg tudja találni a leírást!
3) Szerintem kedves dolog minden egyes poszt után meghívni valakit, hogy vállalja el ezt a kihívást!:)

1. bejegyzés
Mit jelent számodra a Halloween és az azt követő ünnepek (Mindenszentek, Halottak napja)? Milyen emlékek kötnek ezekhez a napokhoz? Milyen érzések fognak el, ha eljön az évnek ezen időszaka?

» Őszintén szólva, van egy hülye elképzelésem, miszerint azért van a beöltözősdi, a csokit-vagy-csínyt, mert félnek az emberek, hogy azon a napon visszatérnek a gonosz lelkek, és valamiért kialakult a babona, hogy ezzel elűzhetik őket, ha úgymond a „halál arcába nevetnek”. Tudom, hülyeség, de van benne ráció. Meg elvileg ez a Jack-o-Lantern eredetének története is.
Viszont ugye akkor mi van Mexikóban, mikor azon a napon nem mindenki mélabús, hogy úristen, elment XY, hanem olyan ünnepséget csapnak, mintha minimum esküvő lenne… sokaknak ez kiveri a biztosítékot, meg biztos most ezen sorokat olvasva az olvasóim között is néhányan felhördültek. Viszont mivel más földrész, más kultúra, nem ítélkezem felettük. Én még abban egyet is értek, hogy olyankor a szép pillanatokra emlékezem, hogy egyáltalán volt lehetőségem ismerni vagy találkozni vele, nem azon sírni, hogy nincs több alkalmam… bár ez már inkább más téma.

Ugyan már 8 éve, hogy idő előtt elvesztettem a nagypapámat az alattomos rák miatt, ilyenkor halottak napján megemlékezek róla, mégha a temetőbe nincs is időm elmenni, de legalább egy gyertyát gyújtok. Hiányzik, igen, nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rá, de azt hiszem, hamar elfogadtam, hogy már nem kell szenvednie, és odafent van a családunk többi elhunyt tagjával. Az élet megy tovább, pedig az eleje nagyon nehéz volt, főleg nekem, mivel pont a szakmai gyakorlatom előtt történt, és igen, rányomta a bélyegét a teljesítményemre, de az ilyenekre az ember nem tud felkészülni, és mindenkinél változó, hogyan küzd meg a gyásszal.

» Egyszer eltévedtünk kocsival, mert este „szép a kivilágított temető a sok gyertyával”, de legalább láttam 1800-as évekbeli sírokat, csak újra meg kellene találnom őket. Nem mintha közöm lenne az elhunythoz, de ha már a Highgate temető is vonz egy szinten, akkor ildomos lenne egy helyi túrával kezdenem.

» Először, ami feltűnik a hideg eljövetele után az az, hogy már kint vannak a karácsonyi dekorációk. Sokszor már szeptember végén! Olyankor szeretem az agyam eldobni, hogy nagyon korán van még, és kit érdekel úgy mégis, mikor sok szegény embernek bőven elég stresszes az év többi napján erre gondolni. Bár aki hamar elkezdi, annak talán jó.
Utána pedig, hogy megjelennek az ijesztő dekorációk, ruhák, kiegészítők, amik közül tényleg csak a pénztárca tud határt szabni az elképzeléseinknek.
Ilyenkor viszont én szeretem legalább a szobámat kidíszíteni nem csak őszies elemekkel, hanem mindenféle kísérteties dolgokkal – főleg a legutolsó haul posztom óta vannak, de szerintem, koránt sem végeztem.

És mivel arra kértek, hogy hívjak ki egy másik bloggert is eme megmozdulásra, az első jelöltem Ninaa lenne.