Hy darlings! ♥ \m/

Most végre akadt egy kis időm írni, hogy mi a helyzet velem kapcsolatban. Most, hogy túl vagyok a szülinapomon (meg három húzós napon a munkahelyemen), volt időm magammal foglalkozni, meg a kis lelki békémet helyrerakni.

Bár annak rettenetesen örülök, hogy végre itt a hűvösebb idő, legálisan lehet feketét hordani anélkül, hogy megkérdeznék, kinek a temetésére készülök, sokáig nem tudom élvezni. Javarészt reggel látni, de akkor is inkább bambulok ki a fejemből, és nem foglalkozom azzal, mi van körülöttem.
Többnyire 3-2 felállásban dolgozok, mivel kevesen vagyunk, ezért a harmadik napomon rendszerint szeretném nemes egyszerűséggel túlélni a rám váró órákat. Nem mondom, hogy nem szeretem, amit csinálok, de szellemileg nagyon meg tud terhelni. Utazás alatt sajnos nem áll rá az agyam, hogy milyen posztokat tervezzek a blogomra, vagy kell-e fotóznom valamit, amit esetleg még nem.

A szülinapi posztomban már említettem, nem éreztem semmi különlegeset abban, hogy eggyel közelebb vagyok a koporsóhoz. Minden jó, és magamban sem érzek újdonságot.
Tavaly június óta ugyan változtam pár dologban, és ezt főleg ezen a munkahelyen fedeztem fel, mikor hazafelé robogott velem a busz. Kitartóbb vagyok; nem félek minden embertől, mivel akar éppen megsérteni; hajt a vágy, hogy jól végezzem a rám kiszabott feladatot. Jó közösségben dolgozom, nincs furkálás a hátam mögött, és ha bármi olyan gond is van, akkor azt meg lehet rögtön beszélni, nem kell időpontot keríteni. Ez vice versa is működik.

Vannak aprócska terveim is, mind a blogot érintve, mind a blogon kívüli életem, de azt hiszem, az utóbbi kihatással van az előbbire, mert valamiről mindig kell írnom. Ha nem ide, akkor máshova.

Kezdeném azzal, ami a blogot érinti:
Mint láthatjátok, néhány állandó rovat eltűnt, aminek részben az volt az oka, hogy egy lusta dög voltam.
Az Amy Loves Metalba nem kerestem újabbakat, a HOG Reviews helyett pedig foglyul ejtett a Sims 2.
» Ezeknek véget kell vetnem, mert a HOG Reviews szerencsére úgy néz ki, lehet mit találni, csak pont pénteken nem tudom megjelentetni az adott posztot. Az ok egyszerű: van, hogy nem aznap vagyok szabad. Ha előtte/utána vagyok szabad, nincs elérhető játék. Nehéz ezt a kettőt összeegyeztetni, de egyik készítőcsapat sem gondol rám.
» Az Amy Loves Metalt pedig nem akartam annyiban befejezni, ahol. Csak azt sem akarom, hogy olyan zenekarokat mutassak be, akiknek 1-1 dala megtetszett, és ajánlós rovat legyen. Félig-meddig ajánlani is akarnám a bandákat, de azt úgy nem lehet, hogy csak a rovat kedvéért. Valamennyire legyen köthető hozzám. Ennyi erővel akkor megcsinálhatnám a bandaismertetőt, mint a Metal Daysnél fénykorában…
» A Polyvore ugye eltűnt, és találtam is egy oldalt, ami hasonlít rá, de én hülye abszolút nem mentettem el… de nemrég mikor Ivett blogján barangoltam, akkor rátaláltam megint, úgyhogy nem kizárt, hogy nemsokára ismét láthatjátok a „csodakölteményeket”, amiket egy-egy dalcímre alkotok. Mert miért is ne?
» Az Olvasónaplót direkt hagytam félbe, mert nincs úgy időm olvasni, miközben a blogom a romokból építi el magát, mint Budapest a nagy bombázások után, és hiába érdekel megannyi kötet, ha 1.) nincs a birtokomban 2.) telefonon utálok olvasni 3.) nincs könyvtár a közelemben, hogy kikölcsönözzem 3.B.) akkor se lenne úgy időm, ha kikölcsönöztem.
» A Sims kihívásból nem tudom hirtelen, mennyi rész van hátra, de erről majd a csak a kihívásra vonatkozó posztomban olvashattok.
» A sorozat és filmajánlók sem tűntek el, mert most, hogy van előre egy hónapra való beosztásom, tudnék rá időt szakítani… csak még mindig az a bajom magammal, hogy egyszerre akarok mindent, és nem osztom be, mikor melyik napon mit akarnék csinálni. Shame on me, I know (and Will Forever Know).
Szerencsére, a Sunday best of rendületlenül megy, így amiatt nem kell aggódnotok, hogy egyhamar véget érne.

És akkor most az, ami inkább rám tartozik, és nem csak az év maradék hónapjaira érvényes:
» Készülni lelkileg a Lacrimas-koncertre. Atyaég, ahogy elnéztem a legutóbbi orosz bulis képeket, szinte féltékeny voltam, hogy ők már láthatták azt az energiát, amire nekem még várnom kell. Feltéve, ha Julian akkor is hajlandó lemerészkedni a közösségbe. Mondjuk, sokan szerintem ki fognak utálni engem az első sorból, mert nem kimondottan Jyrkiék miatt megyek.
» Kideríteni, miért vagyok ennyire fáradékony. Van egy sejtelmem, miért, de jó lenne nem az internettől, hanem egy szakembertől megtudni. Ha rákeresnék az interneten, tuti az jönne ki, hogy valami rejtett betegségem van, amiben meg fogok halni pár hónapon belül. Azt tudom, hogy kicsit vashiányos vagyok, és talán ez lehet az oka, de nem mernék erre fogadni.
» Megtervezni a szobaátalakító-projektet. Mindössze 8 négyzetméteren élem szabadidős napjaimat, és mivel a könyvespolc rá van erősítve a falra, van egy nagy üres terem, amivel sok mindent nem lehet tenni, mint fölfelé építkezni. 5 éves korom óta álmom, hogy legyen galériaágyam, így ha nem is idén, de a jövő év első három hónapjában megvalósítom a tervem. De akkor már szerzek gardróbot is, sarokasztalt is (szintén gyerekkori álmom).
» Felturbózni a gépem. Beszéltem egy informatikus ismerősömmel, aki rávilágított, hogy valószínűleg nem csak az a gépem baja, hogy mindössze 4 gigás a ramja. A videókártya sem megfelelő, főleg a Sims 3 esetében. Biztos észrevettétek, hogy a grafika nem a legjobb a képeken, a Passion Paradise effekt mellett is, mikor manapság már a kisiskolások is okostelefonnal járnak.
» Teljessé tenni a Cole- és Hamilton sorozataimat. 2019 ilyen téren számomra nagyon jó év volt. Gena Showalter sorozata, az Alvilág urai mind a 8 kötete a polcomon csücsül, valamint Lara Adrian Éjfél szülöttei szériájából is sikeresen megszereztem azt a kettőt, ami szintén akkor került ki, mikor a kiadó becsődölt. Sajnos, hiába adta ki a Könyvmolyképző a 8. részt, több nem fog megjelenni magyarul, így arra a sorsra jutott, mint a Cal Leandros sorozat… lassan tényleg nekem kéne kiadót alapítanom. Na de, ha már szóba került a két hölgy: mindkettőét nehéz megszerezni, főleg azokat, amiket még 2010 környékén adott ki a kiadó. Ha mégis, akkor húzós egy összeggel.
» Lecserélni végre a telefonom. Sok klassz mobillal találkoztam a munkám során, de még mindig nem tudtam eldönteni, melyik lehetne a legjobb számomra, amivel a blog galériáját bővíthetném. Az biztos, hogy ez a fajta, ami most nekem van, nem egy jó darab.
» Most már tényleg megcsináltatni az első tetkómat. Évek óta tervben van, most már végre van alap is, mit szeretnék, és hova. Ismerek is valakit, akivel csak le kellene fixálnom, mikor varrja rám a csodát, amit anno öcsém tökéletesen megrajzolt, már csak kiegészíteni kellene, hogy pont úgy nézzen ki, ahogy az én fejemben létezik. A művésznek pedig tetszenek az alkotásai, így tényleg az elhatározás kell már.

És akkor ezzel gyakorlatilag meg is volnék. Nem mondom, hogy ez az a levél, amit majd 10 év múlva olvasnék magamtól magamnak, mert azt soha nem is osztanám meg a nyilvánosság előtt. De kíváncsi leszek, hogy jövő ilyenkor milyen hangulatban fogok írni.