Főoldal Amy Regények Extrák Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2019/09/10
Zene – Creature Feature: Buried Alive
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Koncertbeszámolók

Részemről nagy öröm volt végre látni a csapatot, mert legutoljára 2012 novemberében volt szerencsém Roadon megőrülni, így megvolt a nagy vízválasztó.
Meggyőztek, hogy járjak még mindig? Naná.
Ott kell lennem legalább a pesti bulikon? Naná.

Viszonylag átlagosan telt az indulás, viszont egy dolog közbeszólt, öcsém nálunk ebédelt, így vele indultam el, majd szedtem össze az emberkéimet, akikkel szórakozni vonulok. Akkor még úgy volt, hogy nem kap el az eső, nem kell izgulni, meg ha lesz is, átvonulós lesz.
A nagy ló…kit.
Előzenekar nem volt, így volt időnk beszélgetni, és kb. pont a kezdés előtt pár perccel gondolta úgy az időjárás, hogy próbára teszi az embereket, így valóban ez lett A bátrak éjszakája, mert elég sokan benyomultunk az első sorba, mert első sorban lenni menő dolog, és az egész kétórás koncert alatt zuhogott az eső.
Meglepő módon azonban az eső inkább a vége felé kezdett el zavarni, mert addigra mindenki Spongyabobot játszott, annyira eláztunk, és bizony, fáztunk is (a Track meg ugye a Duna mellett van, ne csodálkozzunk rajta). Ennyit arról, hogy este megyünk ivókúrára… na, majd legközelebb.

Összességében nagyon jó volt látni a srácokat ennyi év után. Még a ’pincés időszakomban volt alkalmam jobban megismerkedni a munkásságukkal bővebben (az első két lemezig nem jutottam túl gyakran, de elmondhatom magamról mára, hogy ismerem azokat is), szereztem kettő pólót is (felvarrót még mindig nem, de majd nemsokára), így aztán fel is avattam a csodaszép 3D hatású cukorkoponyás mintát. Jól bírta az esőt srácok.
Szeretem magam koncerteken elengedni, most ez sajnos az isteni áldás miatt nem jött össze. Meg én barom sikeresen elsírtam magam a Világcsavargón, ami nem meglepő szerintem, hiszen ez az egyik daluk, ami kegyetlen közel áll hozzám. Egyedül a medley-knél vontam fel a szemöldököm, mert általában nem rajongok értük, de ez még a srácoknak is sikerült, hogy velük kivételt tegyek. Igaz, hogy szerettem volna végighallgatni egyben a 135 sebet, de nem teljesülhet minden kívánságom. Így is egymás után volt a Húzom a kardot és a M.A.T.T., ne legyek telhetetlen :D.

Koncert után mindenki menekült haza, vagy száraz helyre, én meg kicsit vártam kísérőmmel, és sikeresen megszereztem ezt a csudálatos számlistát. Most nem gépelem át. Lássátok ti is, mennyire elázott a cucli.

Galéria tovább alább látható. Van egy képem, amire nagyon büszke vagyok, és ezt külön ki is kell emelnem. Valamiért olyan… különleges. És semmit se használtam egy mobilon kívül.

2019 » 2019.09.07. Road @ Barba Negra Track

Hogy megyek-e még Roadra? Naná. Remélem legközelebb kiengedhetem az állatot, mert már komolyan vágyok arra, hogy egy wall of death-en részt vehessek.


Comment below