Ilyenkor kicsit úgy érzem, hogy ez az ember ismer, pedig nem sokszor találkoztunk koncerten kívül. Szinte már-már ijesztő, hogy ennyire magamra ismertem egy dalban.
Csak húzod a szádat
És azt mondod szánalmas
Aki társsal lesz teljes
A múltad még fájdalmas
Túl sokszor átbasztak
Nincsen már kedved hinni
Abban, hogy jó helyre
Fog téged bárki vinniFélsz, hogy elveszik a szárnyadat
Élsz, de elnyomod a vágyadatHogy lennél már szabad
Ha közben a szíved szakad
Abba folyton bele
Hogy nincsen másik feled?Úgy látod, hogy gyenge
Aki másokhoz van kötve
Rabláncot tévesztesz
Páncélmellénnyel össze
Nem könnyű egymáshoz
Folyton alkalmazkodni
Mégis több és jobb az
Amit az igazi tud adniÚgy biztos nem leszel szabad
Hogy mindig elzárod önmagad
Fogságba ejtett a kényelem
Rács mögé száműz a félelem