Megjelenés: 2019. augusztus 22.
Fejlesztők: Big Fish Games, Eipix Entertainment
Történet:
Valami őrült magától az ügynökségtől lopott el aktákat, amikkel bosszút akart állni a detektívünkön. A rajtacsapást egy elhagyatott régiségmúzeumban állította elő, és mivel a helyzet veszélyes, senkire sem számíthatunk.

Amanda szemszöge

Nem akarok még egy visszaemlékezős játékot, bőven elég volt abból két résszel ezelőtt… de úgy néz ki, imáim nem hallgatták meg, megint végig kell járni minden szobát, hogy kijussunk ebből a rémálomból. Meg hát valaki ismeri a detektívet, és már a nyakam tettem volna rá, hogy köze van Dalimarékhoz.

A legelső szoba, amibe benyitottam, szinte az összes Ravenhearst ügyet egybefoglalta. Nem jelentek meg megint, de az elrabló jelentősen merített ihletet Alister Dalimar munkásságából. Nem jó jel, de nagyon nem. A családi gonoszság örökölhető, főleg náluk.

A második szoba már Madame Fate karneváljára vezetett, a harmadik a Broken Hour c. részre engedett utalni, bár nem tudtam még mindig, miért fontosak az összes ügyet egy-egy teremben megjeleníteni, amiben korábban dolgozott a detektívünk.

Valaki nagyon féltékeny a sikereire, ezt már tudtuk. Ez a tag most egy nagy kihívás elé állította, hogy ebből ki tud-e jutni. Az ötlet jó, de többször úgy éreztem, alábecsüli a karaktert, mert őt nem vették fel. Sorra újravette az ügyeket, mintha ő akarná megoldani, de érdekességként, a Broken Hour kifogott rajta.

Aztán ahogy elkezdtem haladni, találtam három áldozatot, akik valamiért itt raboskodtak ebben a múzeumban. Játék szerint mindnek köze van a MCF-hez. De amint kiszabadíthattam volna az ügynököket, megjelent ez a barom, mert szebben nem tudok rá gondolni, és bezárta a karaktert is egy üveggömbbe, majd hagyta elveszni a süllyesztőben. Gratulálok.

A barom azt akarta, hogy oldjuk meg megint a Broken Hour ügyet, mert az kifogott rajta, és milyen vicces lenne most azt elbukni. De nem adtuk meg neki az örömet, még Parker ügynököt is megmentettük. Jó volt azért látni, hogy visszahoztak pár elemet a 14. részből, csak Meredith őrült ámokfutása hiányzott. Viszont azóta sem fért a fejembe, hogy tudott a tag ennyi szobát egy múzeumba összerakni, szinte lélegzetállító hasonlósággal. Ott lett volna mindenhol, hogy ennyire élethű lett a pálya?

Sajnos Parker ügynököt a toronyban kellett hagyni, mert a barom úgy alkotta meg, hogy csak egyszerre egy haladhasson előre. Megtaláltuk közben Watson ügynököt is, és szegény totál szeretne segíteni, hogy a barmot megállítsuk (Alisternek képzelte magát jócskán). A pánikszobából valami toronyszerű irányítóterembe kerültünk, de ott is fogságba esett, és kezdett ebből az őrültből elegem lenni, mert semmit sem tudtunk meg róla. Felvezették az elején, hogy nem lett ügynök, emiatt bosszút áll négy ügynökön is, de hogy miért nem vették fel, arra senki sem adott magyarázatot, és kb. a játék 3/4-én ekkor már túl voltunk… arra gondoltam, hogy talán túl gonosz volt, és azért, de erre egyértelmű bizonyítékot akartam. De az biztos, hogy gonosz és őrült, mert Chloe Watson zárkájában csak hamut találtam… megsütötte volna szegényt?

Aiden Miller ügynököt valami vasszűz utánzatba tette, mint rabot, és azt is karneváli helyszínen. Az agyvizemnek már annyi volt ekkor, nyeltem egyet, és le akartam tudni az egészet a francba, és vissza se nézni erre. Kicsit szomorú vagyok, hogy 19 játékból ez a harmadik, amire azt mondom, hogy inkább a fogászat, mint ez. A végén, mikor a fickó szembesítette, hogy az eltűntek között volt ő is, és nem vettük észre, kedvem támadt feladni a játékot. Pluszban, az a megalázó szöveg, amit lenyomott oda sodort, hogy kedvem támadt bezáratni a tagot valami elmegyógyba, mert ez a viselkedés egyszerűen borzasztó.

Aztán kiderült, hogy valószínűleg valami gépre kötötte őket, ami hallucinációkat okozott nekik, és ezzel le akarta szívni a mentális képességeiket. Csodálkozunk, hogy már én is elvesztettem lassan a valóságérzetemet? A végén kb. félórányi nyomogatás után a gépezet annyira túlterhelődött, hogy kisütötte a barom agyát, elporladt, és így mind a négyen megmenekültünk.
Bár a távolban valaki elmosolyodott, mikor meglátta a zöld fényeket. Charlotte Dalimar, it was you?

A bónuszban muszáj volt az előzetes videóban levő pincerendszerbe lemenni, mert a barom által épített pillangó gondot okoz, és persze, hogy mi kellünk arra, hogy hatástalanítsuk a lényt. De aztán a dolog többről szólt. Van még egy rabunk valahol elrejtve, és meg kellett menteni, csak aztán, ahogy egyre inkább megismertük a nagy finálé előzményeit, rájöttünk, hogy az igazi áldozat megint a detektív, mert ez a barom gondoskodott róla, hogy a halála után is bosszút álljon rajtunk. Fel akart minket robbantani, mert ha ő nem lehet a mesterdetektív, akkor senki se. De persze, létezik türelem, meg skip gomb. Győztünk.

Szerintem

A széria ezen részét hihetetlenül untam. A sajátosságai közé tartozik a lehetetlennek látszó zárak hosszas megfejtése, amit már a nyolcvanadik alkalommal hihetetlenül unalmasnak gondolhat a játékos – ahogy én is. Jó, érdekes, mert van benne logika, de mikor 10 van egy nagy „lakat” alatt, akkor persze, hogy felmegy az embernek. Arra még mindig nem kaptunk választ, hogy most miért lett barom, de már mindegy.

Grafika: 09/10 – egész tűrhető volt
Teljesítmény: 09/10 – fagyott pár helyen
Történet: 07/10 – ismétlésből elég volt, köszönöm, többet nem akarok – gondoljunk bele, ha megérjük a 25. részt, akkor az összes többiből vesznek elő egyet?