Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2019/08/15
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Hy darlings! ♥ \m/

Mostanában sok mindent nem írtam, aminek megvannak az okai, de akik régebb óta ismernek, tudják, hogy ok nélkül nem szoktam eltűnni, és utána is írok egy rövid összefoglalót, mi is történt valójában.

Úgy éreztem, így, hogy nincs sok érdemleges velem, minthogy lopom a napot, nem akartam írni. A rovataimhoz sem volt kedvem, pedig javarészt azokkal foglalkoztam, csak dokumentáció nélkül. Viszont így meg csak vastagodott a bőr az arcomon, hogy minek van akkor a blog, ha arra sem veszem a fáradtságot, hogy egyáltalán írjak bele valamit.
Nem fogok ígérgetni, amit nem tudok betartani, így pár változás lesz majd a blog életében, csak még nem tudom, hogy vitelezzem ki. Néha, mikor megvan maga a kész bejegyzés, egyszerűen valahogy nem visz rá a lélek, hogy napvilágra tegyem.
Talán az tart vissza, hogy olvassa-e valaki egyáltalán, amit írok. Érdekli-e az idetévedőt, hogy éppen milyen élményeket kaptam egy-egy lemeztől, vagy játéktól.

Én szeretem ezt csinálni. Kevés olyan blog van, aminek az írója még büszkélkedik is azzal, hogy ő bizony metalt hallgat. Tudom, hogy sokakat nem érdekel, éppen milyen előadót fedeztem fel, de szeretek róluk írni, így ők is jól járnak, mert a világhálónak hála több helyre juthat el. Yep, és ezért egy petákot sem kapok. Nem is fogadnám el.

Azt nem mondom, hogy akkor abbahagyom az írást, ha senki sem reagál semmire. Eddig is úgy gondoltam a blogolásra, mint egy hobbira, nem terveztem ebből megélni, még ha egy-két témája igencsak szerteágazó. Csinálom, amíg jól esik, mégha néha ez időszakos hiatusokat is eredményez.

Most inkább rátérnék azokra a dolgokra, amik inkább magánjellegűek, nem kimondottan a blogra terelődnek. De ezt csak akkor tudhatod meg, ha tovább olvasol 😀

» Nemrég történt, hogy én idióta fogtam, és úgy elraktam a szemüvegem, hogy nem találtam. Végül az előző szemüveget kerestük elő, ami kicsivel gyengébb, mint a mostani, viszont karcmentes a lencséje, így javarészt ezt szoktam használni gépezéshez. Viszont így úgy érzem, hogy ennek böjtje lesz, mert hiába hibátlan a lencséje, ha közben több kárt okozok saját magamnak, mint előnyt. Lehet névnapomra új szemüveglencséket kérek, mert nincs kedvem megvakulni.

» Anyum megelőlegezett nekem egy kis meglepetést: ezt és ezt a képet kinyomtathattam a korábban szerzett képkereteimbe, így nem csak monitoron gyönyörködhetek Tony munkáiban. Kár, hogy többet nem lőtt… (még a végén fejlécre kerülnének XD). Gondolkodom, hogy ezt vigyem-e el novemberben, vagy fogjam a deluxe-ot, még nem tudom. Lehet a box-szal be se engednének xD.

» Mostanában újraolvasom a BtD-t, hogy képbe kerüljek, és visszarázódjak a történetbe. Nem egy hátrány, de mikor azon kaptam, hogy a leírás alapján nem egy kitalált karakterre írtam jelenetet, hanem Julianra… jó, ne csodálkozzak, amennyiszer lement már az album, elkerülhetetlen volt, hogy előbb vagy utóbb ne másszon a fejembe. De nem akartam komolyabbat annak a karakternek, mint egy rövid mellékszálat, de így a kis mocsok most lassan saját kötetet kap. A családfámat elnézve már pontosan tudom, kit személyesít meg *ledörzsöli az arcát is a helyéről*. Lassan már én fizetek a Lacrimas-nak, úgy érzem *sóhajt*.

» Elterveztem, hogy lesz egy egyelőre háromrészes sorozat, ami a Sims 3-as kalandozásaimat írná le, de annyira rossz, hogy meg vagyok lőve egy ponton. Csóri lányom szenved, hogy a tökéletes csikóhalat elkaphassa, mert már csak azt kellene kipreparáltatnia, de neeem, a játék szívat rendesen… pedig már mennék tovább a következő városba vérköveket gyűjteni, mert az milyen szép már.

» Néha olyan hangulatom van, hogy sorozatgyilkosokról nézek dokumentumfilmeket. Lehet, hogy ez fura egy lánytól, hogy ez a fajta gonoszság érdekelje, de mivel az emberi lény a leggonoszabb állat a földön, én meg egy kíváncsi természet vagyok, nem tartom elképzelhetetlennek. Meg vagyok már edződve az ilyenekre, meg se kottyan, ha olyan szintű brutalitásról hallok, amitől más kitaccsol. Teljesen normális vagyok amúgy.

» Nagy nehezen befejeztem a Penny Dreadfult, de atyaúristen… tudtam, milyen befejezése lett a sorozatnak, de akkor is fájt a végét látni. Ebben a sorozatban szerettem meg nagyon Eva Green játékát, majdnem olyan lenyűgöző, mint Helenáé. Azóta több sorozatot is megnéztem, és szerintem visszahozom a sorozatajánlót, csak jóval részletesebben, mint annak idején a G-Portálon volt. Majd meglátjátok, hogy értem.

» Több dolgot lefestettem fekete matt akrilfestékkel, így minden kezd végre passzolni a skandináv szobámba. Ilyen kis apróságok, amik már évek óta a tulajdonomban vannak. Egyszer kaptam még papámtól egy szív alakú dobozban bonbont, sokáig gyöngyöket tartottam benne. Most, hogy lefestettem, sokkal menőbb. Főleg, hogy az idők alatt megkarcolódott a teteje. Megviselt harci szív lett belőle (ba-dum-tss). Még mamámtól kaptam egy kisebb ládikát, amiben a fülbevalóimat tartom, azt is lefestettem. Igaz, elég hülyén fest, mert az évek alatt annyira beleolvadt a sok csavar a fába, hogy nem tudtam szétszedni, ezért helyenként látszik az össze-vissza festés… de kapott valami ódon, szinte vintage hatást.

» FYI, előrendeltem az új Depresszió-lemezt is. Végül férfi M-es méretet rendeltem belőle, elég volt a női vonalból. Meg ez végre fekete, és elviekben a minta sötétben világítani fog. Úgyis azt kérhettem névnapomra, amit csak akartam :D.

» Ha már szót ejtettem a karcos lencsémről, úgy néz ki, egészen olcsón helyre lehetne hozni a hibáját – konkrétan egy új pár lencsével! Nem tudom, menni fog-e, a szemem épségének fontossága előrébb van bárminél, de nem mindent irányíthatok én, akárhogy is szeretném.


Alább tudsz üzenetet hagyni.