Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2019/08/20
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Metal is Religion YouTube-kalandjaim

Az ehavi metal válogatás kicsit különlegesebb megjelenésben lesz látható, mint az átlagos hóvégi felhozatal, ugyanis kivételes alkalommal az Amy Loves Metal rovattal „együttműködve” bemutatja hazánk metal és rockzenészeit. A lista szubjektív, elég sokan ki is maradtak róla, pedig már pár napja gyűjtögettem a videókat és a zenekarokat a nagy névsorolvasáshoz.
A dalok sem a legfrissebbek, leginkább az aktuális kedvenceket osztottam meg, vagy azokat, amik többet jelentenek nekem mint egy szimpla dalt egy lemezen.

Depresszió: Embernek maradni

A jövőre 20 éves Depresszió megkerülhetetlenül hazánk egyik legnépszerűbb zenekara, és talán az, amelyik a leginkább betalált nálam. Számtalan koncertjükön voltam már, menni is fogok, előrendelt új lemezem is van… mit is kell még róluk mondanom? Azt hiszem, tökéletes volt arra, hogy a srácok megnyissák az államalapításunk ünnepére tervezett felvonulást.

Paddy and the Rats: My Sharona

Mai napig áldom azt a lányzót, aki megmutatta nekem ezt a dalt tőlük. Kb. instant szerelem lett. Minden vágyam őket újra látni, ezúttal nem hátulról, hanem jól elöl az első sorban. Paddy-simogatót akarok ; – ; .

AWS: Hol voltál?

Én nem fogom letagadni, hogy a srácok zenéjét szeretem, és volt már lehetőségem eljutni egy koncertjükre. Nem mintha nem tudnék többre is, de más okokból eltoltam ezt a lehetőséget. A nagy áttörést számukra egyértelműen az Euróvíziós fellépés jelentette, azóta elég rendesen megy a szekér is, úgyhogy mindenkinek sok szeretettel.

Fatal Error: Mérleg

Őszintén megmondom, talán erre a dalra emlékszem, hogy ezt hallottam, de aztán lehet, hogy egyáltalán nem. Előzőleg már említettem, hogy több dalukat kell megismernem, és ahogy hallgattam a dalokat, ez felderengett. Ezért is kapott helyet. Meg bakker, mérleg vagyok, úgyhogy érik egy póló.

Salvus: Erdő

Mutassatok még egy hozzájuk hasonló magyar zenekart, akiknek bőven elég volt egyetlen dallal levinnie az agyam, mint annak idején a Depinek a Nem akarok elszakadni-val. Ez történt a Salvus-szal is, akiket tavaly nyáron volt szerencsém élőben is megismerni, és ott egyből mehettem az agycafataim után. Egyszerűen hihetetlenül megvettek maguknak, respect srácok!

Down for Whatever: Ennyi volt

Az AWS vonalán elég sok zenekart lehet felfedezni, pont ezért jutottam el a 2014-es születésű csapatig, de őket is már egyszer bemutattam, csak még koncertjükre nem jutottam el – örök hiba.

Road: M.A.T.T.

Mai napig emlékszem a 2012-es találkozásomra a csapattal. Egyetlen egy dalszöveget se tudtam, nem is ismertem őket, aztán rá pár hónapra már úgy mentem, hogy ez mind megváltozott. Azóta koncerten nem voltam, de ismerem a dalaikat, van két pólóm, úgyhogy ideje lenne többször eljárni szórakozni. Most lettek 15 évesek, folyik egy nagyszabású turné, és igenis helyük van ebben a nagy palettán, ami csak bővül. Szerencsére, nyoma sincs annak, hogy elszálltak volna maguktól.

Wisdom: Live Forevermore

Majd pont a Wisdomot hagyom ki, mi? Ugyan már! 😀 Igaz, hogy az Unholy Ghost volt, amivel felfigyeltem rájuk, de nagyon nagy kedvencem a Judas c. lemezük, és arról is ez a dal. Igaz, nem örök telefonlakó, de ezt mindig szerettem. Reménykedem, hogy újra összeállnak, akárhol is legyenek a többiek (felőlem vegyétek be Radics Petit is, nagyon adnám!)

Tales of Evening: A szél feltámad

Ott kezdtem, hogy a lista szubjektív, és tudom, hogy vannak még számtalan női énekesnővel megáldott csapatok hazánkban. Ezek egyike, akiknek munkásságát követem, a Tales of Evening. Szerencsére, volt alkalmam látni őket két alkalommal, úgyhogy boldog vagyok. Kevés olyan magyar hang van a női fronton, akik közelébe mehetnek Tarja szintjének, és Ivett igencsak az udvarhölgyei közé tartozik.

Replika: Egyedül nincs esély

Kismetalos koromban hallottam róluk bármit is utoljára, de az akkor is ez az egyetlen dal volt, és sajnos a mai napig nem léptem ezen túl. Pedig igencsak kellene.

Garden of Eden: Vampires of Eden

Sokan ezt a zenekart a magyar 69 Eyes-nak hívták, azonban a második albumuk után egyszerűen nem zenéltek többé. Annak idején még én is úgy emlékeztem meg rájuk, és bár több, mint 10 év eltelt, azóta várom, hátha a srácok úgy döntenek, hogy egy rövid miniturnét és esetleg egy EP-t kiadnak. Nem hiszem el, hogy nincs Magyarországon potenciál a gothic metal felé!

Dalriada: Téli ének

Sokszor hallgattam Dalriadát, de tényleg. Valamiért mindig a lista közepe/vége felé kerülnek, akárhányszor hallgatni akarom őket. Az oka egyszerű: ezzel a dallal kezdődött minden, és azóta se találtam a repertoárjukban ehhez felérő dalt, mint a Téli ének.

Tankcsapda: Mennyország tourist

Igen, tudom, a ‘csapda mostanában megosztó zenekar lett. A koncertjeiken megvan a szokott színvonal, emiatt nem is kell aggódni. Inkább a reklám miatt alakult ki az ellentábor, és már lassan mindenki ott tart, hogy állást foglal valamelyik oldalon. Viszont ez a zenekar akkor is megkerülhetetlen a magyar keményzenei vonalban, akár tetszik, akár nem. És ezt a dalt legalább mindenki ismeri.

Strong Deformity: Imaginary Adventures

Hallelujah! – kiáltottam fel, mikor láttam, hogy kb. az első magyar metal zenekar a gyerekkoromból újra zenél, és albumot is terveznek. Sajnos, azóta sincs meg a Magic Syrup (a kazetta az évek alatt elveszett ; – ;), úgyhogy marad egyelőre a YouTube. Pedig mekkora zenék vannak rajta, te jó Isten!

Omega Diatribe: Souls Collide

Arról már meséltem, hogy ők hogy kerültek hozzám. De még mindig tudnak meglepetést okozni. Egyszerűen figyelni kell erre a csapatra, és a végén ott találod magad az első sorokban atom headbangelve. Vagy éppen menekülve, mert nem erre számítottál.

Green Division: Alkony hideg vára

Mikor először hallottam ezt a dalt, akkor kezdtem ismerkedni az igazi gothic metallal. Akárhogy is gondolok rá, ez az, semmi más. És mennyire is tetszett. Még valamikor kismetalos koromban volt egy Let the Hammer Fall válogatáson. Kár, hogy csak 5 darab példányom van belőle, így találtam rá sok jó zenekarra.

Moby Dick: Lélekromboló torpedó

Annak idején, mikor még létezett a MegaWatt, és ott meghallottam ezt a dalt, én valahogy elvarázsolódtam. Magyarországon még nem tudtam, mennyire elterjedt a metal, a Strongon kívül ismertem már a ‘csapdát és a Depit, de őket csak utánuk. És azóta meg is ragadtam ennél a dalnál, és hogy sokan a magyar Metallica-ként gondolnak rájuk.

Hogy a lista ne legyen túl hosszú, azért itt vannak még a többiek is, még ha csak említés gyanánt is. Akiket kiemeltem, ők hozzám közelebb állnak egy-egy dallal, úgyhogy előre elnézést, ha valakinek ezzel kellemetlenséget okoztam.

Rómeó vérzik, Omen, Apey and the Pea, Alvin és a Mókusok, Kalapács, Watch My Dying, Ossian, Pokolgép, Alcohol, Niburta, Age of Agony, Sex Action, Sear Bliss, Kill with Hate, Helldriver, Tűzmadár, Thy Catafalque, Ektomorf, Bornholm, Leander Rising, Akela, Kylfingar, Nevergreen, Virrasztók, Archaic, Ideas, Alhana, Burnout, Csakazértis, Sunset, Aurora, Pennhurst, Kárpátia (to be continued…)


Alább tudsz üzenetet hagyni.