Ez a hónap zene szempontjából igazán ütős volt, hiszen a legtöbb hozzám közelebb álló zenekar mutatott be friss videót, vagy egy új dalt, és naná, hogy azok szépen idekerültek. Vegyesfelvágott van, de még így se tettem be mindent. Főleg a NSFW videókat, mert abból akadt azért egy pár… na de, nézzük!

Lacrimas Profundere: Like Screams in Empty Halls

Mi mással kezdhetnénk a listát, mint a fiaimmal? #SILPPinaction
Első pár ütemre egy másik dal jutott eszembe, de nem tőlük. Viszont, ami jó hír, hogy ezzel a hangszereléssel, amivel ebben a dalban dolgoznak, valami olyat mutattak, amit ennyi lemez után még egyáltalán nem hallottam. Ja, és figyeljetek, nem Chris hallható a dalban, hanem Julian, aki még a videót is rendezte.
Messze van még az a fránya július, de kegyetlenül… bah, már így is nehezen bírom, de ezek után már nagyon kíváncsi vagyok, mit tudnak kihozni a többiből, amit még nem hallottam. Srácok, véletlenül nem olvassátok a blogom?

Sabaton: Fields of Verdun

Aaaaaaaaaaaannyira bejön ez a dal, hogy azt elmondani nem tudom nektek! Pedig alapjáraton az összes háborús témától képes vagyok bármikor bárhol elaludni, a Sabaton zenéjétől épp ellenkezőleg, úgy érzem, érdekel, és figyelek minden sorra, ami elhangzik Joakim szájából. A pasas még ennyi idő után is tud újat mutatni, nem csak történelemből. Úgyis nemsokára nekik is itt az új lemezük, úgyhogy türelmes vagyok… valamennyire.

Depresszió: Különjárat

Próbálom a szöveget megtanulni, a mai napig. Még jóval a koncert előtt adták ki a srácok, és bár akkor elsőre nem tetszett (igen, létezik ilyen Depi-dal, nem ez az első), mostanában kezdem megszeretni. Koncerten még annyira nem tudtam, csak a refrént, szégyen szemre… de hátha a lemez teljesen megadja azt, amit mindig szeretek a csapatban, hogy aztán augusztusban üvölthessem Feriékkel a sorokat. Mert hát már megvan augusztusra a jegyem, bocs xD.

Down for Whatever: Ennyi volt

Feldobta a YouTube nemrég, hogy nézzed már, ez tetszhet neked. Mondom, maaagyaaar? Kevés a magyar metal, tudom, épp ezért lestem bele a csapat munkásságába, és mit ne mondjak, letarolt, mint annak idején az AWS. De erről majd később. Csak ajánlani tudom, így aztán tessék szépen meghallgatni :D.

The 69 Eyes: 27 & Done

Icipicit tartogattam ezt a videót, mert bár szeretem Helsinki vámpírjait (egy időben Jyrki elég jelentős karakter volt a regényeim kezdeti státuszaiban), nem akartam csalódni bennük, mert azok után, hogy milyen lett az Universal Monsters, féltem, hogy oda az a csodálatos goth vonal, amit annak idején elkezdtek a Wasting the Dawn-nal. És igen, mai napig nem szeretem a Kat von D-vel közös dalt, mert Kat nekem ne énekeljen, maradjon a tetoválótű mellett. Annyira nem tudom elfogadni, mint Sarah-t a Starkillben.
Viszont, ez a dal olyan, mintha a Betty Blue folytatása lenne, és az már nem egy rossz dolog. Még sok idő van novemberig, mire megint vámpírok lepik el fővárosunkat, úgyhogy… meg kell tanulni 😀

Wage War: Alive

Radics Peti kollégámnak köszönöm ezt a zenekart, mert ezzel a dallal azóta nagyon jó barátságba kerültünk, és hiányzik, ha nem hallom. Van benne egy rész, amitől jó értelemben libabőrös lettem… és ez nagyon kevés zenekarnak sikerül ám csak úgy.
És ez senkinek se fog tetszeni, kivéve, ha fajtámbeli vagy.

Nachtblut: Lied Für die Götter

Tudtuk, hogy a német metal egy különlegesség. De kegyetlenül nagy különlegesség. Erre nézzétek már, mit találtam. Kicsit elsőre furcsának tűnhetnek a tagok, ezen ne lepődjetek meg (metalhead problems között fellelhető nálam is). Ugyanakkor a zene letartolt. Mintha német Finntrollt hallanék, vagy nem is tudom, annyira nehéz behatárolni, hogy most hova passzolnak, és hova nem. Na mindegy. Ideje végre új zenét vadászni.