Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2019/02/28
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: 5 csillag Olvasónapló

Szerző: Lara Adrian
Cím: A vámpír ölelése
Eredeti cím: Kiss of Crimson
Sorozatcím: Éjfél szülöttei
Sorrendben: 2.
Fordította: Szabó Veronika
Magyar kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2009
Eredeti kiadó: Dell
Kiadás éve: 2007
Műfaj: paranormális romantikus, erotikus
Oldalszám: 416 oldal
Molyos értékelés: 84%
Goodreads értékelés: 4.17

Fülszöveg:

Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség; az első érintés halálos.

Tess Culver megment egy idegent a biztos haláltól, és kettőjük furcsa kapcsolata szenvedélyes szerelemmé alakul. A férfi, aki Dantének nevezi magát, szörnyű látomásokból ismeri a jövőt, és tudja, hogy a vámpírháború sok áldozatot követel, de szerelmével talán a halált is legyőzhetik, ha Tess is osztozik a vámpírsorsban…

Lara Adrian bestseller-sorozatának főhősei félig ember, félig démoni lények, akik több ezer éve velünk élnek. A múltban a Rend őrei biztosították a békét, de a múlt köddé vált, ez már a jövő… Véres háború dúl. A vámpírok ellepték az utcákat, kedvükre lakmároznak, senki sincs biztonságban. A vámpír csókja folytatása még több borzongást, még több szenvedélyt, még több fordulatot tartogat a műfaj rajongóinak.

Véleményem

Dante, Dante, oh, te mocskos kis olasz vámpír, de szeretlek (így beszélek a sajátjaimról is, ne aggódjatok). Talán még jobban is, mint Rhage-t, de nem, egyáltalán nem hasonlítható össze a kettő.

Nekem is van saját Dantém, de ő mindenhogy más, de Adrian Dantéja úgy jó, ahogy van. Tess pedig az egyik legbátrabb női karakter, akivel találkoztam. Még mindig nem értem, hogy lehet ezt a sorozatot lehúzni… 

A borító illeszkedik az előzőhöz, így nincs kifogásom ellene. A kék és a vörös amúgy is vonzzák egymást, így kapásból rávágtam, hogy Tess a vörös, Dante a kék. Annyira illenek egymáshoz.

Dante sebesülten érkezik Tess magán állatklinikájára, és tudatlanul iszik belőle. Később, mikor bealtatózzák, akkor döbben rá, hogy Tess a fajának szent kiválasztottja, és összeláncolódtak. Később, mikor a kiállításon találkoznak, én elsők között vettem volna észre. Lássuk be, nem mindenki van talpig fekete kisestélyiben pompázva, és egy akkora vámpírt csak kiszúrok a tömegben, aki még csak frakkot sem visel… furcsa volt, hogy Tess nem vette észre azonnal.

Később, mikor a négylábú Harvard a képbe került, komolyan féltettem szegény kutyát. És Dantét is, hogy nem kerül Tesshez közelebb. Kár, hogy nem emlékezett többször, hogy össze vannak kötve, és nem információszerzésként kell neki a lány. Ben nekem az elejétől kezdve nem volt szimpatikus, hiába hozott egy védett tigrist megmentésre. Tudtam, hogy ő az, aki a Karmazsint terjeszti, csak azt nem, hogy ő is állítja elő, Marek megrendelésére. Hogy az hogy maradt életben, még mindig nem tudom.

Tess 17 évesen elkövetett valamit, amit nem kellett volna visszacsinálnia, hiába volt ott az alkoholista anyja a szobájában. Végül is, ha az embert meg akarják erőszakolni, akkor biztos nem hozza az életbe vissza, még akkor is, ha a szülőanyja felette van, és mindenféle szidással „jutalmazza”, ahelyett, hogy örülne, megszabadította a világot egy mocskos rohadéktól.

És itt kitérnék a könyv nyelvezetére, ugyanis merőben vannak benne durva szavak, de komolyan, azokkal lesz teljes a történet! Az első könyvnél is volt, a következőkben is vannak, mégsem érzem úgy, hogy nem kell oda. Szemet hunyok felette, és megyek tovább, mert jobban izgat a vége, mint egy ilyen kis hiba. A tördelését sem említem, mert nem zavaró. Láttam ennél rosszabbat is.

Tehát, visszatérve a történetre: túl sok volt Tessnek, mikor Rio mellett állva a nyakába zúdult az igazság. Nagyon védett a központ, efelől semmi kétségem, de hogy tudott Tess úgy kimenekülni a kápolnából, hogy nincs védve? Megértem Dantét is, ahogy a víziói gyötörték, tényleg nem kellemes az a fejfájással kísért látomás, amivel évszázadok óta össze van kötve a lánnyal.

A tüzet nem értettem, hogy tudták okozni. Annyira felborítottak mindent Tess klinikáján? És az állatok? Nora végül ottmaradt összeaszalódva? Pár dolgot Adrian kifelejtett.

A kétlábú Harvard, vagyis Chase nem lett kedvencem, és nem is volt. Elise-hez fűződő viszonya pedig inkább szánalmas, mint reményteli. Mégiscsak a sógora! Szegény asszony gyászol, most már duplán is, mivel kudarcot vallott. Nem voltam meglepve, hogy végül Tegan mellett kötött ki. Már ott a központban éreztem a vibrálást köztük, és vártam az ő történetüket is. A lehető legjobban.

Összegzés

Borító: 5/5 – kék és vörös mindig jó páros
Karakterek: Bent leszámítva mindenkit szeretek
Kedvenc jelenet: Dante túléli a tűzvészt
Kedvenc karakter: Dante, egyértelműen, és persze Tess. Ez a nő egy nagy túlélő!
Tetőfok: még többet lehet tudni a gonoszról, és már várom az összecsapást
Összesítve: 5/5


Alább tudsz üzenetet hagyni.