Tegnap megígértem, hogy összeszedem az összes cuccot, amit az elmúlt időszakban szereztem. Nem volt egyszerű dolgom! 🙂 Sajnos pontos napra nem emlékszem, mit mikor szereztem, de megpróbáltam azért nagyjából időrendbe szedni. Van, ami nem teljesen haul, mert kaptam, de az is annak számít, nem igaz? 😀

A fenti kép nagyjából júliustól augusztusig foglalja magába mindazt, amit kaptam/vettem. Pontos összeget ne kérdezzetek, már nem emlékszem 😀
» Ezeréve vágyam volt egy farmernadrág, és képzeljétek el, egy 10 számmal kisebb méret kellett! Annyit fogytam, hogy már nyugodtan nézhetek 30-as nadrágokat. Arra emlékszem, mintha kb. a fogamat húzták volna, mikor megvettem, mert azt hiszem, 4500 volt.
» Dőzsölés van, kérem szépen, ugyanis kettő pár tornacipőt lehet látni, abból az egyik ráadásul lila. Bizony. Egyidőben jött haza a farmerrel, és Anyu vette észre. Utolsó darab volt, 1990-ért, úgyhogy… persze, hogy haza kellett jönnie! :D. A fekete párja pedig vicces egy történet, mert eleinte volt egy full feketém, de kicsi volt, nyomta a lábam, és cserélnem kellett eggyel nagyobbra, de az már nem volt… így került egy mezei, de sajnos így, hogy itt a rossz idő, nem hordhatom sokáig.
» A papucs igazából még július közepén került hozzám. Különcködni akartam, hogy ne legyen mindenkinek ugyanolyan papucsa (mert az nekem nem jó, na), ezért szereztem be ezt. Olyan rosegold színű, és ha sokat vagyok benne, leszedi a bőrt a lábfejemről, úgyhogy még agyalok, hogy tehetném jobbá a barátságunkat.
» A nadrágon van egy deo, egy arckrém, a szokásos fekete Essence lakk (46, Black is Back), és egy gyűrű. A gyűrűt Anyu vette nekem, 990 volt, de van egy kicsike baja: már oxidálódott, így picit helyenként vöröses árnyalatban pompázik. Egy rózsamintás gyűrűnél ez abszolút nem baj, de így, hogy felemás, picit elgondolkodtat, jó-e hordani.
» És végül a legnagyobb kalandom a táskához köthető: jövök haza első munkanapomról, szállok fel a buszra, és látom, ott egy zacskóban a táska. Teljesen új volt, még az árcédula is rajta fityegett. Mivel nem láttam senkit, aki jelentkezett volna érte… igen, elhoztam. Kis cicafüle is van, így mondhatni, testhezálló a drága. Főleg, hogy azóta a hátoldalát a kislányom összekarmolta. Igaz, nem ez volt álmaim hátizsákja, de ami késik nem múlik! 😀

Éles váltás következik, ezek ugyanis a melóhelyemről származnak. Lehet kapni fogok érte, hogy minek költöm el előre a pénzem, de a Road-os póló kifutó, kellett, az Amon Amarth-os vászontáska pedig utolsó darab volt. Mellesleg, olcsóbb is volt így nekem. És ők csak az első „telepesek”. Épül a kis Misztériumom a szobámban is :D.

Mielőtt az egyik számomra nagyon kedves ajándékról mesélnék, hadd áruljak el nektek valamit: a Deák Ferenc téren, valahol a Szent István Bazilika mögött van egy isteni fagyizó, amit mindenkinek ajánlok, ha igazi ínyencségre vágyik. Ami még különlegesség, hogy rózsamintás fagyit készítenek, és persze, hogy le kellett fotóznom ezt a csodát, mielőtt elpusztítottam volna. Belegondoltok, műalkotás, már csak a színek miatt is. Az enyém kívül vanília, belül pisztácia volt.

Szülinapi ajándékokat hagytam leghátra. Ez volt az az óriásposzter, amiért még év elején a lelkem eladtam volna, hogy megkaphassam. Egyedül az a fránya Fox-logó az, ami zavar, és hogy nincs rajta Negan. Negan nélkül nincs Walking Dead már! Még nincs kint a falamon, mappában van a másik mellett :D. Ott semmi baj se érheti.
Alatta viszont… először alig hittem el, mikor láttam. Őfelsége Wrath, aki Wrath fia (néhai Peter Steele a megformálója), ismét beköltözött hozzám! Már csak 13 kötet kell, hogy teljes legyen megint… viszont, még van időm, egyelőre nincs kint az összes, ha jól láttam, kb. Vishous-ig jelentek meg újra. Challenge Accepted, ahogy tartja a mondás.