A hetedik rész bárhol is legyen, egész egyszerűen különleges. Ne kérdezzétek, miért, egyszerűen ez kell, és kész. Nem tudom, mennyi előadó lesz felsorolva, hiszen a munkámnak köszönhetően megint sok újjal találkoztam, de azokkal később muszáj lesz a füleimmel szeretkezniük, mert bent egyszerűen nem elég.
Poets of the Fall: Carnival of Rust (live)
Kevés zenekar éri el azt a szintet, ami azonnal libabőrt okoz. Annak idején, mikor még javarészt csak finn zenekarokat hallgattam, akaratlanul is belefutottam a Poets of the Fall nevezetű formációba. És elsők között ez a dal volt, amit szerintem az is meghallgathat, akinek nem ez a kedvenc műfaja. Egy gyönyörű szerelmes dal. Mindegyiknél ezerszer szebb, még a sokat emlegetett Lacrimast is leveri, pedig az nálam nagy szó már (vagy most túl érzelmes egy hangulatban vagyok).
Nem magával a videóklippel jövök, hanem a koncertes verzióval, csakhogy lássátok, Marko Saaresto mekkora egy tehetséges előadóművész.
Creature Feature: The Greatest Show Unearthed Returns
Ha hiszitek, ha nem, ennek a dalnak az elődje (ugyanez Returns nélkül) sokáig nem tetszett. Aztán ahogy teltek az évek, és főleg szeptember vége felé előkaptam, hogy hallgassam, nagyon-nagyon megtetszett, így gyakorlatilag óriási meglepetés volt, hogy készül egy folytatás. De még milyen jól is tette Curtis, atyaég!
Ez az a dal, amit ha nem hallottam az elmúlt 1,5 hétben NAPONTA HÉTSZER, akkor keveset mondtam. Amúgy igen, érik az a drága songfic erre a csodára. Ja gyerekek, ez nem metal, ez sima steampunk (mondanak neki valami mást is, de az nonsense). Valószínű tetkóként végzi majd a „Once you’re in our grip we’ll never let you go” mondat is, még nem tudom, hogy. Valami Gris Grimly rajz kell majd.
AWS: X/0
Elsőre is éreztem, hogy ezzel a dallal valami különleges kapcsolatom lesz, de azt nem mertem volna lefogadni, hogy a poszt megjelenése előtt kb. naponta nyolcszor kell ezt meghallgatnom. Hiányérzetem volt, ha nem hallottam, és a végén azon kaptam magam, hogy analizálom a szöveget, hol illik rám. Eddig még nem jöttem rá, pontosan merre.
Sajnos mivel sold out a lemezbemutató buli, így egyelőre az AWS megint pár hónapig kimarad az életemből…
Dark Sarah: Sky Sailing
Imádom Heidit! A mai napig! Azóta nem is követem annyira az Amberian Dawnt, hogy kilépett onnan, bár a pontos okokat nem ismerem. Az egyik legtehetségesebb énekesnő, akit méltón ültetnék Tarja mellé a trónra.
Az új albumot egyben akarom meghallgatni az előző kettővel, hiszen egy trilógia végére érünk, és megtudjuk a sztori végét. Sorozatot vagy könyvet kérek belőle! >.<
Road: Ölj meg december
Bár csak a napokban jutottam el a klipig, a hideg kirázott jó értelemben a végére. Elsőre átjött a mondanivalója, és utána nem tudtam nem háromszor egymás után meghallgatni. Annyi minden eszembe jutott… és azt hiszem, ideje visszatérni az elemzésekhez, mert ez már a sokadik olyan dalszöveg, amit nem csak a BuJo-m fog látni, hanem valószínűleg az átjött értelem egy sztorimban is.
Skeletonwitch: This Horrifying Force (The Desire to Kill)
Kismillió éve a füleim kívánságlistáján szerepeltek, mert milyen misztikusan hangzik a nevük… aztán úgy döntöttem még hét elején, hogy ideje elvenni azt a szüzességet. És nem bántam meg. Jó kis blackened thrash, ami nekem mostanában úgyis bejön – külön-külön is, nem csak egyben :D.
Legion of the Damned: Doom Priest
Nekik évekig tetszett a nevük, de soha a büdös életben nem jutottam el oda, hogy meg is hallgassam őket… egészen hétfőig. Igaz, kedden azonnal beszéltem róluk, de úristen a mennyben. Tipikusan az a zene, amivel kár volt várni éveket. És a pénztárcám szívesen venne pólót, úgyis bővítésben van a ruhatáram.