Megjelenés: 2018. július 28.
Fejlesztők: Five-BN Games
Történet:
Már ott kezdünk, hogy Susan menekül valami pókszerű lény elől, a dolgokat pedig nehezíti a tény is, hogy szakad az eső, és nincsenek túl jó dolgok az érkezést követően.

Amanda szemszöge

Nagy meglepetésünkre Maaron dédunokája, Fiora fogad, aki egész helyes fiatal nővé cserepedett. Ő is menekül a pókszerű fogdmegek elől, majd mondta, hogy Maaront egy Cassandra nevű boszorkány rabolta el, aki valahogy kiszabadult eddigi fogságából, és a világot járja, hogy a legerősebb férfiakból teremthesse meg a fogdmegjeit.
Csakhogy Maaron már előrébb járt nála: feltalált egy időutazó akármit, mert saját magát okolta a boszorka kiszabadulása miatt. A tárggyal 500 évet kell visszautazni (3088-ba, úgyhogy ha ilyen lesz a jövő, I’m in!), augusztus 23-ára, 20 perccel éjfél utánra. Ilyen dettó pontosan volt megírva.

A múltba utazva a fiatal Maaron egy kriptába vitte Cassandrát, majd mély álomba küldte, amivel elvileg több évszázadot is át fog aludni. Kérdésem, hogy miért?
Plusz, Fiora meglepődött azon, hogy Cassandra valamikor kedves is volt. Susan szerint a betegsége rendkívül gyors lefolyása miatt lett olyan, amilyen, mégha pontosat nem is tudtunk ekkor. Még meg is parancsolta Maaronnak, hogy ölje meg, hogy a fertőzés ne terjedjen el a testén, de ugye, Maaron megtagadta a parancsot, és méreg helyett elaltatta. Csakhogy, a fertőzés gonosszá változtatta, mialatt Maaron a gyógymódot kereste.
Oké, tiszta Walking Dead. Semmi ellenszer, de tegyünk úgy, mintha gyógyítható lenne.
A végén Susan kijelentette, hogy visszamegy ő a múltba, és megöli Cassandrát. Éreztem én, hogy baj lesz.
Helma – a kripta melletti mocsárban élő boszorkány – csak úgy segített, hogy szedni kellett pár hozzávalót egy elixírhez, majd utána elárulta, hogyan jutottunk Susannal Elogan romjaihoz, ahol az Igazság kardja hevert valahol. A Kardot elviekben egy pókfajta vérével készítették, amire ha rálocsolunk egy pusztítóbb hatású löttyöt – aka mérget – akkor Cassandrából a fertőzés is kimegy, nemhogy az élet.

Egy kis történelmet is kaptunk: korábban volt egy nagy háború, a hatalmas pókszerű lények és a szigetvilág lakói között. A pókok meg akarták hódítani ezt a vidéket, Cassandra vezetésével azonban a jók legyőzték őket, a testüket pedig a csatatéren temették el – ODA SEM MEGYÜNK! JÖNNEK A ZOMBIPÓKOK!!!
A romoknál megtudtuk, hogy Cassandra az a kard által fog meghalni, amivel legyőzte a pókokat. Visszatérve Helmához, aki figyelmeztetett, hogyha megöljük a múltban Cassandrát, megváltozik a jövő, egyúttal Susan jelene is. Na ne mondd, Sherlock!
És valóban, ahelyett, hogy Maaron megköszönte volna, hogy jót tettünk vele, neeem, megesküdött, hogy megöli Susant, amiért Susan megölte Cassandrát.

De mi történt, amíg Susan a múltban a világon?
Susan is kezdte megkérdőjelezni, hogy talán valami rosszat művelt a múltban. Egy város alapult a boszorkány viskója helyén, Maarongard néven, és Susanból közellenség lett. Még körözöttes plakátot is kapott – juj, nagyon komoly lett az ügy. Susan a csatornán keresztül akart bejutni a palotába, de az öreg, akinek segítettünk, tőrbe csalt, és volt kb. 2 percünk, hogy elmeneküljünk – remek izgalmas menekülés volt. Csakhogy, ez a hülye némber megbotlott, az időutazó akármicsodája is elrepült, és persze, hogy fogságba került.

Később, megjött a nagy konfrontáció: Maaron abszolút nem az volt, akit megismertünk az elmúlt 5 részből. Nem lett családja, Helmából erőszakkal szerzett tudomást Susanról, és még Susant hívta vérszomjas gyilkosnak. De, 500 évet várt, csakhogy bosszút állhasson.
Sherlock, most hogy jutunk innen ki?
Egy rejtélyes segítő gyanánt jött a megmentőnk, és ki is szabadított az egész börtönből. Itt már tudtam, hogy Maaron megkapta azt a gonoszt, ami Cassandrában rejtőzött, de ezt is csak tippeltem. Maaron a mentora meggyilkolása után elfordult a fehér mágiától, majd fekete mágiát kezdett tanulni. De hogy maradhatott 500 évig életben, hogy lecsapjon Susanra?
A megmentőink Obian és Corko voltak, mindketten korábbi részekből lehetnek ismerősek – csak ők egymásnak nem, bár Susan jól emlékszik rájuk.

A megmentőinek van egy vezetője, egy kicsi kopasz gyermek, Mira, a Lázadók vezetője. Hiába gyerek, kikérte magának, mert „nem az számít, hogy néz ki, hanem a birtokolt tudás”. Amúgy is úgy kezdte, amivel Helmától elköszöntünk. Mivel Mira Helma leszármazottja.
Mira elárulta, hogy azért történhetett mindez, mert nem Susannak kellett volna megölnie Cassandrát, hanem Maaronnak, és akkor nem lett volna baj. Ezért, Susannak megint vissza kellett utaznia a múltba, és meggyőznie a még ifjú Maaront, hogy tegye meg.
Csakhogy, az időutazó tárgy Maaronnál van, és azt el kellett tőle lopni. Ezt úgy tudtuk kivitelezni, hogy először is Susan megváltoztatta az arcát, átöltözött, majd a raktárból ételt kivennie. Abba kellett mérget főznie, amit később fel tudott szolgálni Maaronnak. Sima gombalevesbe került a méreg, amit fel is szolgáltunk Maaronnak. A méreg hatott, így volt idő megkeresni a szerkezetet, majd egy repülő masinával eltűnni onnan. A méreg csak ideiglenesen hatott, nem volt végleges. Maaron megtámadta, de mily meglepő, pont a templom mellett értünk földet. Ideje megint visszamenni a múltba, Susan.

Miután visszaértünk, minden ott volt, ahol eddig. Maaron pont odament Helmához. Mondjuk, ott volt Susan egy másik időbeni énje, de nem is ügyeltünk rá. Végül, Susan el tudta mondani, mit kell tennie. És végül Maaron megtette. Megölte Cassandrát, és minden másképp alakult. A táj az gyönyörű volt, egy pár percig csak néztem.
Még egy sírt is találtunk ott, Cassandráét. Valószínűleg, Maaron eltemette, ahogy illet. Később, maga Maaron és Fiora is megjelent, bár Fiora nem értette, miért mondott Maaron köszönetet.

A bónuszban volt szerencsénk látni, mi fertőzte meg Cassandrát – a gyilkos pók a nagy háború idején megsebezte – de ez is csak egy álom volt, és már 8 éve legyőzték a lényeket. Cassandra azóta is szenved a rémálmoktól. Viszont az igaz, hogy a pók megmérgezte, és lassan átalakul. Ezért megkérte Maaront, menjen Helmához, hogy segítsen rajta. És itt történt a baj, hogy Maaron nem mérget kért, hanem altatót. Pedig eleinte azzal a szándékkal ment oda, hogy teljesíti Cassandra utolsó kívánságát. Az idióta…
Legnagyobb meglepetésre, Maaron belefutott egy utolsó, élő póklénybe, aminek Pak-Turg volt a neve. Valahogy túlélte azt a háborút, és szegény, eléggé lábhiányban szenvedett. Viszont, ez a lény tőrbe akarta csalni Maaront, csak egy rejtett csapdával nem számolt… és felnyársaltatta saját magát. *sóhajt* Komolyan mondom, ez rosszabb, mint mikor a Simsben a múmiák önként belesétálnak egy tűzcsapdába.
Szóval, Maaron lefektette, beadta neki az altatót, majd megjelent Susan, hogy mindezt szépen megmásítsa. Kétszer is.

Szerintem

Érdekes volt látni Maaront fiatalon, meg ez a helyzet is különleges, hogy mi történt volna ha, ha minden másképp alakul. Az ilyen pillangóhatás-szerű dolgok mindig is jó ötleteket tudtak adni. Még sok minden rejlik ebben a világban, úgy érzem.

Grafika: 10*/10 – néhány táj olyan gyönyörű volt, hogy úristen
Teljesítmény: 10/10 – szinte az egyik kedvenc készítőcsapatommá váltak
Történet: 10/10 – lassan már mindenkinek van egy háttérsztorija, amit muszáj mindenkinek megismernie.