Szerintem nem csinálok abból már titkot, hogyha augusztus, akkor nekem bizony Depressziós a hónapom :). Ez most is így volt, csak nem volt rá alkalmam, hogy komolyan elgondolkodjak ezen. Aztán Viki barátnőm meghívott, így aztán alig hittem el, hogy két év után megint látni fogom Magyarország – szerintem – legjobb metal bandáját.

Indulás most másképp alakult, tombolt a hőség (miért is ne?). Ajándékba kaptam egy Egyensúlyos pólót, így abba mentem a Válaszok utános helyett. Nem vittünk sok mindent, mert bakker, vigyázni kell, koncerten el lehet hagyni bármit (mint a fekete tőrös nyakláncom).
Elsőként értünk oda, alig voltak emberek. 17 óra után kezdtek szállingózni, aztán lassan érkeztek a fiúk.

Kapunyitás után automatikusan rohantam az első sorba, így szokás szerint Feri meg Ádám közti területet kaptam ki, de nekem az tökéletes. Az előzenekarokról addig nem hallottam semmit (tudom, nagy hiba), de komolyan mondom, mind a kettő meggyőzött!

Először a Pennhurst kezdett, akik egy 2014-es alakulású budapesti formáció – és mellesleg 2015 óta követik ők is az Instagramom. Ha nagyon határolni akarnám műfajilag, akkor Nu Metal, és simán lehetne a magyar Slipknot is. Mikor koncert után rájuk kerestem, akkor kiderült, hogy csak egy EP-jük van, hamarosan jön az első lemez. Két dalt felismertem, egy Köpök rátok és egy Before I Forget feldolgozással örvendeztettek meg minket. Akartam volna velük képeket készíteni, de feladni az első sort… nos, majd legközelebb :D.

2018 » 2018.08.18. Pennhurst @ Barba Negra Track

Utána következett a Salvus, szintén pesti zenekar, csak 2001-es alakulással. Dobtam egy hátast, mikor közölték, hogy amúgy már 15 éve léteznek… oké. Most már muszáj utánatok nézni. Modern metalnak írják magukat műfajilag, és kimondottan kezdek örülni, hogy ez a „jelző” kezd elterjedni. Annak idején amúgy is viccesnek tartottam a brutal death metal címszót, közben meg létezik… na mindegy. Számlistát sajnos nem tudok, nem jegyzeteltem.

2018 » 2018.08.18. Salvus @ Barba Negra Track

Aztán kb. remegni kezdtem izgalmamban, hogy végre, hetedjére láthatom (4. első sorból) a Depressziót. Szinte megőrültem, mikor végre elindult a bevonuló zene. Szabadtéren sosincs akkora nyomás, hogy kb. a telefonom hajítsam el. Igen, hülyeliba Amy képes a srácok szeme láttára fotózni meg számlistát írni, de na, bloggerlétnek vannak bizonyos követelményei. De mentségemre legyen szólva, van ahol nem vettem elő, rendesen kitomboltam, kiüvöltöttem magam, és bár a Salvus alatt megfájdult a fejem, de varázsütésre Depi alatt elmúlt.
18 dalt kaptunk, mivel 18 éves lett a zenekar, ennek örömére reménykedtünk Vikivel, hogy de jó lenne elkapni őket, hátha mindenki szerencsés lesz. Sajnos ez az egyetlen, amit negatívumként sorolok fel nekik, hogy nem jönnek ki már évek óta a hallgatóság elé.

Depi számlista:
» 01. A kés hegye
» 02. Még 1x
» 03. Aki érdekel
» 04. Ha Te is akarod
» 05. Nincs kivétel
» 06. Egy életen át
» 07. Itt az én időm
» 08. A mi forradalmunk
» 09. Rajtad áll
» 10. Sokkold a rendszert!
» 11. Néha
» 12. Teérted
» 13. Válaszok után
» 14. Te vagy a szerem
» 15. Védem az igazam
» 16. Csak a zene
» 17. Lásd (Amit neked szántak!)
» 18. Nem akarok elszakadni!

2018 » 2018.08.18. Depresszió @ Barba Negra Track

Koncert után vártunk kicsit, dumálgattunk, majd elmentünk abba az iszogatóba (kocsma, csak így szebben hangzik), ahol elviekben a srácok is meg szoktak fordulni. Már lemondtam akkor, úgy voltam vele, frankón megsétáltattam a CD-t, mikor úgy éjfél után felfedeztük, hogy nem voltak reményeink hiábavalóak. Egyedül Ádám nem volt csak ott, vagyis nem láttam a kis tömegben.
Bátorkodtam – lehet még volt egy kis bor a szervezetemben – elmondani Ferinek, mi történt velem, hogy segítettek a dalaik megerősíteni a lelkem, és még én lettem a drága. Még azt is megengedte, hogy megöleljem!
Kész, én ott kb. eldöntöttem, hogy a banda életem legjobb hazai bandája.
Kimentünk levegőzni, erre látom a többieket. Az egyik crewtag megkérdezte, rajongók vagyunk-e, mire kezembe nyomta a dedikált számlistát. Csak hazafelé mentettem el a csodát, mert ezt ritkán éred el.
Mivel az egyik dal alatt szívecskéztem egy kicsit, és azt Zoli látta, és kaptam tőle egy világi édes mosolyt, bátorkodtam odamenni hozzá, hogy „itt a szívecskés lány”. Engem az se zavart, hogy ivott egyébként, bennem is volt egy pohár vörösboros kóla. Addigra már tudta, mi történt, és tök aranyosan megkérdezte, hogy minden rendben van-e már velem. Azt hiszem, azután, hogy igent mondtam, megragadta a jobb kezem, és kezet csókolt. Először fel se fogtam, hogy mi történt, majd bemutatkoztunk, így a valódi és az írói nevem is tudja (meg azóta elfogadott Facebookon ismerősnek is, már csak Ferit kéne meggyőzni valahogy…)
Még megtaláltam Dávidot is, bár szegényem elég kész lehetett, és mert a magasba emelkedő dobcuccról beszélt, így nem akartam zavarni, de Viki erősködött, hogy írassuk már alá a lemezt, ha hoztuk… így van egy 3/4 részig dedikált Válaszok után CD-m. Ádám, legközelebb aláfirkantod!

Utána elmentünk enni egy pizzát, míg a buszt vártuk, és kb. életünk legjobb Depresszió koncertje volt. December 22-ére nincs más programom, aki megzavarja, halál lánya/fia.

Viszont mivel a srác kijelentette, hogy „jössz Tankcsapdára”, így megbeszéltük, hogy én megyek, Vikinek más dolga akadt, így vasárnap kora délután feltettem a villamosra, és már most alig várjuk az év végét.

Vasárnapra még volt két koncertem, így találkoztunk a Határ úton, mivel kb. lövésem se volt, hogy kell a Gellért-hegyre menni, ezért elvitt odáig. Megittunk egy kis borocskát, majd közöltem, hogy siessünk, mert baromira nem akartam lemaradni az AWS-ről.

Örséket nem kell bemutatnom szerintem. Májusban kijelentettem, hogy koncertre fogok menni, és nem igazam lett? :D. Most csak a harmadik sorig jutottam, de bakker, ezek a srácok olyan meggyőzőek, úgy izzik a színpad alattuk, hogy úristen. Októberben jó lenne lemezbemutatóra menni, de addigra eladom a fél vesémet, aztán lenullázom magam, és ami marad, bevásárolok.

AWS számlista:
» 01. Budapest
» 02. Nem kértünk semmit
» 03. Hol voltál?
» 04. Nem fáj
» 05. Égésföld
» 06. Sorsforgató
» 07. Takard el
» 08. Temetetlen halott
» 09. Viszlát nyár
» 10. Mindent a semmiért
» 11. Hajnali járat

A Temetetlen halott és a Viszlát nyár fel lett véve egyébként videóra, az a két kedvenc számom mostanában. Képeket is fotóztam, és baromi jó lett volna velük találkozni :(. Hátha legközelebb. Amúgy is közölni akartam, hogy van egy Instagram like-om tőlük XD.
Ebből csak a 7. dal nem volt ismerős, és internet híján még a Hol voltál? se csengett ismerősen, de amint volt, rögtön meghallgattam, és már most imádom, és már most elő kellene rendelni a lemezt. Valakinek kell egy vese? X”D

2018 » 2018.08.19. AWS @ Gellért-hegy

Utána Zanzibar volt, de addig úgy döntöttünk kísérőmmel, hogy felmegyünk a hegyre, mert akkora tömeg volt Tankcsapda előtt, hogy nem bírtuk volna ki még egy koncertet a szombati buli után. Ott kényelmesen leültünk, és azt figyeltük, mennyire tele lett a híd.
Amúgy a legtöbb Zanzibar dalt felismertem, még mindig megvan az első három lemezük.
A Tankcsapdával úgy vagyok, hogy igen, baromi sok mindent letettek az asztalra, mégha szerintem csúnya szóval eladták magukat, és már nem úgy szólnak, mint korábban, de a régi számaik nagyon jók. Elég hosszú műsort adtak, és lássuk be, manapság nem lehet eljutni ingyen a koncertjükre, elég nagy szenzáció volt. Azt a bejelentést mondjuk nem hallottuk fent, hogy jövő májusban lesz egy jubileumi buli a Barbában… és elgondolkodtam, hogy lehet, hogy megyek, ha minden jól alakul. És lehet, hogy nem is egyedül… de ez egy másik poszt eseménye.

Miket szereztem este? Here we go:

Bár látszik valamennyire, a srácok ennyire voltak jófejek:

Kíváncsi leszek decemberre, hogy akkor mi lesz, kik lesznek az előzenekarok. Szeretnék megint egy Salvusra eljutni, mert már megszereztem a lemezeiket, így lesz kiindulási alapom… mint kb. a Roadnál :D.