Ismét eltelt egy kis idő, és ismét jó néhány zenekar akadt fent a hálómon, akik közül sokan még nekem is újak, néhányan új dallal jelentkeztek. És eme sorozat(?) történelmében először megemlítem azokat is, akik nekem a háromkörös válogatón nem jutottak be, de kiírom a nevüket, hátha valaki másnak tetszeni fognak.

Five Finger Death Punch: Sham Pain

Először picit vonakodtam, hogy nyissak-e ezzel, mert ez a daluk nekem annyira nem jött át, mint az előző, a Fake, de FFDP sose csinál rossz zenét :D. Csak érlelni kell egy kicsit a fülemben, és valószínű, hogyha kijön a lemez, akkor számtalanszor le fog futni, és azon fogom kapni magam, hogy megy a bólogatás ezerrel.

Kamelot: Phantom Divine (Shadow Empire) (feat. Lauren Hart)

Bár a csapat már nincs a gépemen, ez a dal tetszik. Nem a helyhiány miatt költöztek le, hanem mert ezt az albumot egy az egyben a Haven folytatásának érzem, és azt a lemezt se szerettem annyira, mint a Silverthorn-t. Vannak ugyan rajta kiemelkedő számok, de azok szerencsére megtalálhatóak online is. Laurenre pedig keressetek rá, hatalmas hangja van, és megközelíti Alissát is.

Visions of Atlantis: The Deep & The Dark

Eddig még nem hallgattam őket sűrűn, de ez a dal után egyszerűen muszáj. A Return to Lemuria is jó volt, de ez egyszerűen tökéletes. Fülbemászó, könnyű refrénekkel, és mellesleg végre többet láthatunk Clémentine-ből is. És nem, a főszereplő kisasszony nem Amy Lee, bár hasonlít rá :D.

Amorphis: Wrong Direction

Finnországban nem születik rossz zene. Ezt borítékolom. Az Amorphis egyike a leghíresebb zenekaroknak, az új lemezük pedig a 13. lesz már a sorban. Egy korábbi korszakukra emlékeztett ez a dal, de pont ez a szép benne. Remélem, mások is felfedezik, hogy a finnek milyen jó zenét tudnak csinálni :3.

Crematory: Immortal

Bár azon felhúztam a szemöldököm, hogy úgymond „megfenyegették” a rajongóikat, hogyha nem veszik a lemezeiket, akkor feloszlanak, mégis azt kell mondjam, hogy ez a dal tetszik. Bár nálam a Momument lemezt nem fogják überelni, az tény. A videó szerintem elég csapnivaló, tudnak jobbat is csinálni ennél. Sokkal jobbat.

Kalmah: Blood Ran Cold

Jó ideje nem találkoztam már a Kalmah-val, és mikor meghallottam a Spinefarm csatornáján, azonnal felkaptam rá a fejem, mert úristen. Persze, Finnországban jó zenék szólnak, ehhez már hozzá kellett volna szoknom. Kíváncsi lettem az új lemezre, úgyhogy mindenképpen elő fogom kaparni a többit is, mert bizony, a melodeath olyan tökéletes, hogy jaj. Tudom, csak nekem, ennyi örömöm azért hadd legyen.

Schwarzer Engel: Ritt der Toten

Az utóbbi időben kegyetlenül rákaptam Dave munkásságára, ahogy azt észrevehetitek (fejlécre is került a szentem), és nem tudok elmenni, hogy milyen jó ez a dal. Konkrétan ez többször került már Last.fm-en is az Obsession részlegbe, és most is ezen a szinten tart. Ráadásul már kialakult a fejemben egy songfic is, kimondottan erre a dalra. A dal címe amúgy is azt jelenti, hogy a Halál vonulása, én meg erre kitaláltam valami cuki gothic jelenetet. Kis röpke novella, már egy fél oldal le is van írva belőle.

Borealis: Sign of No Return

Azt hiszem, a hónap felfedezésének számít a kanadai csapat, akik úgy megborítottak ezzel a dallal, hogy azóta is gondolkodom, hogy nem leltem rájuk előbb. Tök véletlen volt, de azt hiszem, ez egy szerencsés véletlen volt.

És akkor listánk végére érve hadd mutassam be, kiknek intettem búcsút a háromkör után. Jók vagytok, csak nekem vannak problémáim:
» Follow the Cipher, Lethal Vendetta, Euphoreon, Horrorgraphy