Valóban nagyon régen nem találkoztunk már, ami azt illeti. Biztos sokan meglepődtetek, hogy egy ilyen rendszeren belül találhattok meg, de azt már megénekeltem, hogy meggyűlt a bajom a blogspottal.
Végleges döntésem azok után született, mikor ki akartam próbálni valamit G-Portálon, és nem találtam ingyenes megoldást. Leveleztem a webmesterrel is, meg minden, de nem sikerült. Úgyhogy elkezdtem tervezni, hogy szedem a sátorfámat.

Előzetesen nem egy szolgáltatót végignéztem. Néztem a weeblyt, a wixet is, a sima wordpress is jó lett volna, de egyikre se lehet saját sablont feltölteni, így megpróbáltam a flauntot. Igen, meglepő, hogy 90%-ban fansite-oknak fenntartott helyet választottam, de erről eddig jókat hallottam, ingyen is van, és most nem abba a két reklámba fogok belehalni, hiszen nekik is fenn kell valamiből maradniuk.

A domaint még február végén kaptam meg, és javarészt a design kialakításával ment el kismillió időm, ami munkahely meg betegség miatt nagyon nehezen ment. Feladni nem akartam, elmúlt az a varázs, ami a GP-hez kötött (de addig-addig mondom ezt, míg olyan rendszerrel térnek vissza, hogy megbánom), így kitartottam.
Végül Linda egyik sablonja lett a befutó, de ez sem a végleges, mert Ninaa volt olyan aranyos, hogy elvállalt egy sablont nekem. Igaz, nem fogom zaklatni, hogy siessen, nem az a fajta nőstény vagyok én XD, de így is köszönöm, hogy elvállaltál ♥.

A költözéshez ez a dolog adta meg a löketet, de igazából az is motoszkált, hogy komolyabban akarom venni a blogolást, meg fel is vállalnám, hogyha úgy van. Sokan kérdezhetitek magatokban, hogy ugyan, most melyik részét? Őszintén? Egyelőre nem tudom, ki kell alakulnia :D. A zenei rész miatt volt az első gondolatom, de bármelyik miatt is kapnék ajánlatot, nem utasítanám vissza. Ez még a jövő zenéje. Egyelőre örülök, hogy most itt lehetek, és új vizeken evezhetek.

De mi is történt addig, amíg én titokban költöztetem a blogom? Olvass tovább, és kiderül! 😉

Múlt hét hétfőn voltam szerződést aláírni, bár őszintén szólva, nem vagyok elragadtatva tőle. Elhagytam azt a fülbevalót, amit még anyutól kaptam tavaly szülinapomra, így már egy rossz ómenként kezelem az egész helyet. Még betanuló korszakban vagyok, de konkrétan már most úgy vagyok vele, hogy nem tetszik. Válogatni lehet, csak találni nem, úgyhogy ki kell itt tartanom.

Kedden kórházban töltöttem a fél napomat, mert anyum kórházba került. Megint. Mint kiderült, az egész méhe be van gyulladva, azért is fájt neki, azért is volt lázas, az, hogy még mindig vashiányos vérszegénységben szenved, nem is említem. Sajnos, pont a vasat nem tudtam neki kiváltani még ünnepek előtt, így azóta is hallgatom… de sajnos, még mindig nem állunk jól anyagilag. A háziorvosnál ráadásul egy nőt el is küldtünk a francba, hogy mert úgy utalt ránk, hogy „ezek”. Konkrétan úgy mondta, hogy „ezek is bemennek előbb, pedig utánam jöttek”. Nem azért, de a doktornő asszisztense is azt mondta, hogy mivel csak gyógyszerért jött, tud várni, vannak sürgősebb esetek, mint pl. anyukám… de mi vagyunk az ezek :DD. Közben vártuk a bözsi-utalványt, hogy legalább a húsvéti kaja meglegyen.

Szerdán rájöttem, hogy ez a hely rosszabb, mint anno az a suli volt, ahova kényszerből le lettem rakva takarítani. Itt a gyerekek helyett egy olyan pasit kaptam ki, aki kőbunkón viselkedett, nem is foglalkozott azzal, hogy nekem be kellett volna tanulnom. Erősen gondolkodok, hogy váltok, de még meglátom. Nagyúr a muszáj.

Csütörtökön örültem, hogy végre kiszabadulhattam, mert kitaláltam, hogy én a hosszú hétvége első napját bizony költöztetéssel fogom tölteni… de arra jöttem haza, hogy van bözsi, menjünk vásárolni. Akkor kaptam agyvérzést, hogy 1-5 forintokon kiakadt a rendszer, hogy neki az túlfizetés, és venned kell valamit, hogy tudj fizetni vele. Gyakorlatilag, ha nincs pénzed, meg vagy lőve. Sok dühös ember mögötted a sorban, el vagy küldve anyádba, hogy mersz bözsivel fizetni, meg stb. Be is szóltam az egyik életunt csajnak, hogy egyáltalán örüljön, hogy idejöttünk.

Pénteken megtudtam, hogy Holly csak szombaton ér rá találkozni velem a hétfő helyett, meg javarészt játszottam. Nem akartam foglalkozni a bloggal, mert azért is le lettem szúrva, hogy miért foglalom le magam…

Szombaton taliztam Hollyval, ami nekem megváltás volt, mert addig se voltam temetői hangulatban, szinte rossz is volt, hogy haza kellett jönnöm. Egy dolog vigasztalt, hogy legalább elkezdtem gyűjteni a Vampire Knight mangát. Még 14 kötetre van szükségem, hogy teljes legyen… végül is ^^”. De, hogy valami jót is halljatok a picsogáson kívül (bár ez csak nekem jó): Oliver megosztott egy képet, hogy összeültek brainstormingolni a következő Lacrimas-albumhoz!!! Akkor úgy értelmet nyert megint az életem, úgyhogy danke, megvolt a húsvéti ajándékom. És igen, ennyi. Nekem ennyi elég, hogy tudjam, a fiaim aktívan zenélnek.

Tegnap úgy döntöttem, ma megnyitom a blogot, tartok, ahol tartok, de próbáltam szabadulni a Mad Head játékaiból, mert beszippantottak megint.

Ma pedig? Nos, itt vagyok, 12 éve a netes világban. Láttam számtalan blogot, megismertem számtalan bloggert. Láttam jót és rosszat is, tanultam ezt-azt, tanulok a mai napig. Akármi is van körülöttem, ez az a hely, ahova tudom, hogy mindig jöhetek, ez az én kis birodalmam, és boldog vagyok vele.