Megjelenés: 2018. március 16.
Fejlesztők: Domini Games
Történet:
Twola városában rejtélyes körülmények között emberek halnak meg, de senki se tudja, miért. Egyetlen biztos dolog van csak, mindegyik áldozat a tévéje előtt hunyt el.

Amanda szemszöge

Megint egy kis rejtélyes-szellemes műsort kaptunk, de ne aggódjatok, mi nem halunk meg. Amit megtudtam, hogy a rendőrség hiábavalóan nyomozott, sose bukkantak a halál okára. Az elmúlt hetekben négy áldozat holttestére találtak rá. Aki megbízott minket, elárulta, hogy egy tudós is a holtak között van, bár ez nem oszt jelenleg sokat. A tévéket a helyi tévétársaság adta ingyen, ami felettébb különös.

A rendőrségen megmentettem egy rendőrt, aki elárulta, hogy pont az elhunyt professzornál találták a legtöbb bűnjelet, így érdemes lenne az archívumban körbenéznem további infókért. Így is tettem. A doktor szerint megrázta az áram, azért halhatott meg, mások szerint alapból őrült volt a tag, és elkezdte komolyan venni. Viszont szárnyra kapott egy olyan felvetés, hogy a tévétársaság feje és a professzor összedolgoztak egy agykontrollos tévén. A helyiek szerint őrültség, viszont szerintem lehetséges, de akkor meg miért?

A professzor házánál már csak a szelleme fogad minket, és egyenesen a laborjába küld. Ott egy hangfelvételen bevallja, hogy rájött, hogy a tévétársaság kristályokat tesz a tévékbe, ami nem jó, hiszen a kristályok valahogy kapcsolódnak a szellemvilághoz, és ez nemcsak a nézőkre veszélyes, hanem az egész világra. Csakhogy egy fura vörös szemű lény meg akart állítani ebben, és úgy néz ki, nemsokára materializálódik, úgyhogy sietnem kellett.
A professzor amúgy eléggé a tévénézés ellen volt, szerinte semmi jó nincs benne. Egy szinten megértem, másrészt meg azért lehet azzal jót is tenni, de az még napjainkban is ritka. Volt egy társa, akivel kísérleteztek, de amikor megsérült egy teszt alatt, befejezte az egészet. Mikor meghalt a professzor, ez a társ elbarikádozta magát a házába. A jegyzetei között kiderült, hogy a kristályok elég erős sugárzással is bírnak, így még inkább veszélyesebb volt.

Ahhoz, hogy minden a helyére álljon, egy barlangba kellett menni, és ott rájönni a kristályok eredetére. Közben két csuklyás fazon is azokat akarja, mintha nem lett volna így sem elég bonyolult a helyzet. A tévétársaság alapból gyanúsan akarta a kristályokat, mint ahogy egy szórólapon felfedezni véltem. Talán a tulajdonos kapcsolatban állt a szellemvilággal – gondoltam én.
A bányában találtam egy tekercset, ami kicsit helyreállította a kérdőjeleimet: több mint 600 évvel ezelőtt élt egy Rayzace nevű mágus, ami megidézett egy Caspian nevű démont. Ennek a démonnak számtalan éles foga és csápja volt, mindenki szívét rettegéssel töltötte el. Caspian még előhívója ellen is fordult, szabályosan bekebelezte őt. Mivel ez nem elégítette ki az éhségét, a közeli városba utazott, és ott folytatta az evést, nem kímélve senkit és semmit. Rettenetes tette nem maradt sokáig titokban, egy titkos szerzetesi társaság úgyis az ilyen lényekre szakosodott, így a vezetőjük hírt kapott róla, és rögtön tudta, olyan könnyen nem lehet megölni a démont. Egy erős mágiát használt, amivel megölte a démont, és a lelkét kristályba zárta. Tudta, hogy semmivel sem szabad ezt a kristályt tönkretenni. A mágus a saját életét áldozta fel azért, hogy ez a démon örökre a kristályban maradjon. Innen szerintem már kitalálhatjuk, hogy a kristály véletlen felfedezése és feldarabolása kiszabadította ezt a démont.

A csuklyások kultisták, és enyhén szólva Caspian szolgái lettek. A tévétársaság feje bevallotta, hogy bűntudata van a professzor életéért, de nem volt más választása, hiszen a démon elragadta tőle a kisfiát. Egy kollégájára kente az egészet, de nekem ez gyanús volt egy kicsit. A nő csapdába csalt, bezárt, és még ki is röhögött, hogy hihettem el ezt neki. Na ugye, mondtam én. Három éve majdnem meghalt, ha nem talált rá a démonra, aki megmentette őt. Nem baj, akkor is ennek mindjárt vége. Aki pénzelte az egész ásatást, pofára esett, mert a tulajdonosnő célja sose volt, hogy nyereséget termeljen. Fel akarta támasztani Caspiant, hogy halhatatlanságot kapjon. A dolgunk innentől kezdve az volt, hogy megállítsuk a démon felébresztését, és a nőt is megakadályozzuk tervének megvalósításában.

A bónuszban a rendőr felhív, hogy magánnyomozásba kezdett a kristályokat illetően, és talált még egy fajtát, amibe egy asztrális démon, Cayrone lett bezárva. A kultistákon kívül a tulajdonosnő asszisztense maradt szabad, így több mint valószínű, ő a hunyó. Csakhogy a rendőrt leütik, így nincs idő kipakolni a bőröndből, útnak indulunk. Sajnos nem érünk oda teljesen időben, a démon földet ért, a rendőr pedig lelketlenné vált. Igazából nem halt meg, csak leszívták az erejét annyira, hogy a démon átléphessen. Utána árkon-bokron kellett üldözni őt meg az asszisztenst, mire egy barlangban utolérhettem őket. Addigra a démon megkaparintotta azt az amulettet, amivel a démonvadász hajdanán bezárta, ugyanis csak azzal lehet teljes a rémuralma. De persze, mindig van megoldás megállítani, így elég hamar azon kaptuk magunkat, hogy a démonnak annyi, és a démonvadász lelke is békében nyugodhat.

Szerintem

Ahhoz képest, hogy milyen sokat írtam róla, abszolút nem tudott a kedvenceim közé férkőzni az amúgy érdekes történet. Egyszerűen nem volt nekem való. Egyedül a rendőrrel éreztem valamiféle szimpátiát, pedig ez a démoninvázió megakadályozása nem egy unalmas feladat.

Grafika: 10/10 – szebb volt, mint a többi, bár még mindig nyavalygok a ridegségen
Teljesítmény: 08/10 – fagyott, speckó effektek megölik a gépem
Történet: 08/10 – nem volt unalmas, de mégis három részletben vittem ki, nem tudtam megszeretni.