Nemrég kiírtam (január 20-a felé), hogy nem leszek internet közelben, és ma szerencsére vissza tudtam térni. A miértje legyen annyi, hogy nem jött be úgy pénz, ahogy terveztük, és persze, hogy megcsúszott az ember.
Jogosan kérdezhetitek magatokban, hogy miért írom le ezeket így, mikor ezeket szégyellni kellene, nem pedig kitárni a nagyvilágnak. Konkrétan azért írom, mert nem mesebeli életem van, mint néhány hölgyeménynek az instagramon, minden egyes forintomért megszenvedtem, és még most sem értük utol magunkat, bármennyire is igyekeztem. A fizetésem rendben megjött még tegnap, de csak ma tudtam elintézni, hogy végre internetem is legyen.
Hogy mit csináltam ebben az internetmentes időszakban? Volt jó is, meg rossz is, kijutott mindenből. Hadd soroljam fel őket, íme az ehavi Amanda-update adagotok.
~ * * * ~
Féltem bejárni a munkahelyemre
Na, nem azért, mert bent atrocitások értek. A tömegközlekedés démonaitól féltem, mert senkit sem hat meg, hogy nekem piszok magas a bérleti díjam a rezsivel, ha azt tudom fizetni, akkor tudok bérletet is venni. Igen, bevallom, blicceltem. Többször remélem nem kell, senkinek se kívánom ezt az érzést, amit én átéltem, plusz így, hogy ahogy én csináltam.
A munkahelyemen belejöttem mindenbe
Már kezeltem nagygépet, tudok ellenőrizni, minden egyezik-e, már csak ellátmányt kell megtanulnom kezelni. Idővel biztos az is menni fog. Többet nem nagyon írhatok, gyertek dolgozni hozzám/hozzánk :D.
Később láthattam csak ezeket
De úgy érzem, megérte. Van új Lacrimas Profundere-videó, és nekem durván egy hetet kellett rá várnom, hogy láthassam!!! SILPP nem volt actionben, bocsi. De ez a kép… most mondjátok meg, nem egy cukkermókus? (garázdálkodtam instagramon, sorry).
Csomó lemezről lemaradtam
Az új Machine Headre azóta fáj a fogam, mióta meghallottam a Beyond the Pale c. dalt, plusz, még mindig bővítem a Metal Empire nevű mappámat, mert enyhén szólva kevés zeném van. Karácsonyra tuti meglepem magam egy nagy vinyóval.
Meglátogatott a múzsa
Ennek örülök a legjobban, mert tavaly nem nagyon tudtam a saját gyerekeimmel foglalkozni. Hiányoztak is, és nemrég újraolvastam a Hunters of the Beauty (A szépség vadászai, magyarul, de nem ragaszkodom ehhez a címhez, angolul jobban hangzik) c. írásomat, és szörnyülködve láttam, hogy nagyon nincs kifejtve sok minden. Plusz, ahogy olvastam, rengeteg kérdés támadt a fejemben, amikre saját magamnak is választ kell adnom, nemhogy az olvasóknak. Hiába ez egy sokrészes történet egyik leendő kiadványa, nem akarok elvarratlan szálakat. Meg ezen nagyon gondolkodom, hogy bent tartsak-e egy szálat, mielőtt egy nimfomániás cafkának könyvelik el a főszereplő lányt, mikor én a poliamoria lényegét akarnám átadni benne…
A hét vége felé megint belilulok
Sok mindent nem tudtam megszerezni, amikre szükségem lett volna, egyelőre a hajszínem fog visszatérni arra a színre, amiben jól érzem magam. Az álomátmenetre még pár hónapot várnom kell.
Kimaxoltam a Simset
Alakul az egy millió simoleont érő kúriám, de persze, megint hónapokig felé sem fogok most nézni. Csak nyolc hidden objectet szedtem le, ami érdekel.
Újra kezdtem nézni a Gyilkos elméket
Úgyhogy előreláthatóan találkozni fogtok vele a Sorozatajánló rovatomban. Garcia még mindig a lélekállatom. Meg kiszemeltem még a nettelenség előtt kettőt, úgyhogy amíg szabin vagyok, és végzek a pótlásokkal, tuti nekiülök egy-egy bögre forrócsokival.
Rengeteg tervem támadt a bloggal kapcsolatban
Megnyugtat a gondolat, hogy a gp nem szűnik meg – de az felbosszant, hogy ennyien lehúzzák ezt a jó kis helyet. De ez most ez nem lényeg. Sok posztötletem van, szeretnék sok újdonságot hozni, és nagyon kérdőjelesre teszem, hogy talán idén lesz egy saját tárhelyem, ahol mindennel együtt úgy csinálhatom a dolgaimat, hogy kicsivel nagyobb olvasótáborhoz érhetek el. Meg addig nem nyugszom, amíg nem érem el azt a szintet, hogy mindenhol vannak hozzászólások, akár HOG Reviews, akár a Lacrimas a téma.