Főoldal Amy Regények Carrd Galéria Oldal
Mysteries of the Night
Egy csippetnyi blog egy nem átlagos lány tollából.
2018/01/16
Írta: Amy | Hozzászólások: 0 | Kategóriák: Blog

Nehezen kezdek soraimba, mert eleinte nem szántam közösség elé, de tudom, hogy megnyugszok egy kicsit, és lesz erőm a folytatáshoz. A cím se véletlen az, ami.

Nehéz napjaim vannak, és most nem a nőket zaklató dologra gondolok. Három alap dolog nélkül teszem tiszteletem a munkahelyemen: étel, kávé és bérlet. Ebből a kávét még el is lehetne hagyni, de inkább élek ezen, mint azon a francos energiaitalon, ami többet árt, mint használ.

Étel nélkül nem lehet dolgozni. Az energia nem csak úgy jön, hogy alszol eleget, hanem ahhoz enni is kell. Nem egészséges dolog, de már számtalanszor megesett, hogy vagy keveset vittem, vagy egyszerűen nem is vittem. 8-10 órára. Sőt, egyszer 12-re, egyetlen fél liter teával indultam útnak. A kávé nekem sajnos 14 éves korom óta elengedhetetlen, és tényleg látom magamon a jótékony hatásait. Délig észre sem veszem, hogy repül az idő, mert pörgök ezerrel, de akkor meg kell a kaja. A bérlet pedig veszélyes dolog. Jegyem van, de az is azért, mert nincs ennivaló.

Tudom, hogy ez csak egy átmeneti állapot, tudom, hogy februárig kell csak kibírni, mert utána jó lesz. És akkor megveszem azt a három dolgot, ami kell a munkahelyemre: kosár, lakat és bérlet. Ebből a bérlet a legfontosabb, mert akkor elmúlik a rettegés. Ne csináljátok utánam. Biztos, hogy fogytam tőle mondjuk, de majd hétvégén lemérem magam.

Igazából nap, mint nap azzal szembesülök, hogy igenis van értelme itt maradni hosszabb távon is. Nem elég, hogy jó fejek a kollégáim (van két fajtársam, bocsi), mindig izgalmas, hogy vajon mennyi érték fut át aznap a kezeim alatt, és nem mellesleg, ha nem figyelsz az időre, azon kapod magad, hogy két óra múlva már mehetsz is haza. Plusz, mivel lehet zenét hallgatni meló közben a hangos gépek miatt, volt alkalmam elmélyülni egy lemeztárban.

Jelenleg elkönyveltem, hogy nekem minél hamarabb el kell kezdenem németül tanulni. Nem csak azért, mert hát a Lacrimas a szívem csücske. Megvan Németország harmadik legjobb zenekara (igen, az a pincemélyhangú bácsi, akiről semmit se találni online, de olyan hangja van, hogy letépi a bugyid), és az a Schwarzer Engel. Komolyan, én belebuzultam, úgy istenesen. Még anno a Rammstein miatt is jó lett volna németül tanulni, most érteném :D, de aztán nem úgy hozta az élet. Az angollal jobban jártam, gondolhatjátok sokan. Hülye vagyok, szenvedtem volna vele suliban stb. Felmenőim között akadnak németek, és a családnevem is német eredetű eredetileg, szóval… csodálom is, hogy csak most.

Hogy miért is írtam le mindezt? Nem azért, hogy sajnáljatok, egyáltalán nem. Csakhogy lássátok, ember vagyok, nem egy elérhetetlen akárki, aki arra se válaszol, amit kérdeznek tőle. Csak pillanatnyilag érzem magam úgy, hogy szorul a hurok a nyakam körül.

Bónusz: pincemélyhangúbácsi is rising (és az 5. férjem, sziasztok).


Alább tudsz üzenetet hagyni.