Amíg még agyamnál vagyok, gondoltam írok egy rövid helyzetjelentést, miújság velem mostanában :D. Próbálok azért időt szakítani úgymond a blogolásra, remélem, nem veszitek ezt zokon 😀

Még egy korábbi SBO-ban említettem, hogy új melóhelyet kellene keresnem, mert nem jeleztek vissza. Szerencsére nem kellett, így rögtön másnap máris a végső stádiumba ért a jelentkezésem, és karácsony után, 27-én mehettem is be először dolgozni. Én hülye. Akkor még nem tudtam, milyen nehéz fába vágtam a fejszémet. Sokat nem árulhatok el, legyen annyi, hogy zsákos értéktáros voltam négy napig.
Azért beszélek múlt időben erről a posztról, mert a negyedik nap elmúlt a három napos varázs, és rá kellett jönnöm, hogy ez nekem nagyon nehéz. Rengeteg mindent kell egyszerre figyelni, fejben számolni, nézni, van-e eltérés, és ha van, akkor keresni, aztán megint fejben számolni… stand-up kettes matekosnak ez ilyenkor agyhalál. És ezek mellett összeszedtem egy kis felfázást is. Hat órán keresztül fagytam legalább egy -10 fokos teremben, éhes voltam, álmos voltam, fájt a fejem, hányingerem volt, és ezek mellé kettős látásom is. Ja, és fáztam. Azt majdnem elfelejtettem. Másnap hívtam főnököm, hogy élnék a szavaival, és szeretnék másik területre menni.

Ezen a más területen vagyok már a héttől. A terep ismerős, mert korábban csináltam már, megint értékfeldolgozó lettem. Mostanában kezd visszaállni a rutin, sőt, mivel itt kevesebben vagyunk, mint anno az éjszakás rohanós műszakban, sok kis apró tippet kaptam, mivel könnyíthetem (és gyorsíthatom) a munkát. 10 órás, és heti négy napot kell járnom, így a hétvégéim állandóan szabadok (áprilisi Depi-konci, jövök!!! *-*), és hétköznap is jut egy-egy nap. Egyelőre a jövő hét szerda szabad, aztán meglátjuk. Szabadnapokkal még nem akarok szórakozni, azt se tudom, mennyi jut, és hogy menni fog-e az a hét, mikor elviekben tiszteletem teszem végre a Rockmaratonon. Majd még eldől. Kötelező ott lenni, de ezt már mondtam :D.

Most már csak egyetlen gyomorgörcsöm van: a bejárásom nehéz megoldani, mert nincs bérletem, jegyezek, de emiatt meg nincs kaja, és a főbérlőt is ki kell fizetni. Ami bejön még a héten, az mind odamegy az albérleti díjba, és akkor még a rezsi… ah, gyerekek, ne így legyetek felnőttek. Csoda, hogy még nem kezdtem el sírni miatta.